Csordás Gábor válasza Kolosi Tamás írására
Csordás Gábor, a könyvszakma jövőjét érintő vita elindítója válaszol Kolosi Tamásnak, a Líra Könyv Zrt. vezérigazgatójának írására. - Közzétesszük még Walitschek Csilla, a Libri ügyvezető igazgatója válaszait a litera kérdéseire, Kis Ádám cikkét és a MKKE most alakult Független Kiadói Tagozatának nyilatkozatát e témában.
- 2009. április 20.
Kedves Tamás,
a litera.hu-n közzétett, szakvéleményként megfogalmazott válaszodban kitűnően összefoglaltad a könyvszakmát Magyarországon sújtó gondokat. Észrevételeid többségével egyetértek, és engedelmeddel ezekre nem is térnék ki, csupán azokra a kérdésekre koncentrálok, amelyek szerintem a jelenlegi konfliktus és válság megoldása szempontjából relevánsak.
Konfliktus alatt az árrés körül kialakult vitát értem, vagyis azt, hogy több nagyterjesztő -- pontosabb kifejezéssel, könyvnagykereskedő és könyvesbolthálózat -- a bizományosi árrés további növelésével kíván finanszírozni egy fenntarthatatlan rendszert.
Válság alatt pedig éppen azt értem, hogy a könyvkereskedés Magyarországon fennálló rendszere a jelenlegi és várható körülmények között nem tartható fent tovább -- és a fentiekből látszik, hogy ezt a válságot nem tartom különválaszthatónak a konfliktus lehetséges megoldásától.
A bizományos-kötöttáras rendszer működését (úgy-ahogy) kizárólag a folyamatos forgalomnövekedés tette lehetővé, mégpedig a következő okokból:
Ebben a rendszerben a terjesztők két területen folytathatnak versenyt egymással:
1. A sortiment és az eladási felület folyamatos növelése révén 'foghatnak be' egyre nagyobb hányadot egy diffúz, strukturálatlan piaci keresletből.
2. Nagyobb árrést kialkudva-kikényszerítve biztosíthatnak maguknak nagyobb jövedelmet ugyanabból a forgalomból.
A verseny mindkét terepe olyan, hogy egyedül a gyorsabb növekedés biztosíthat előnyt egy terjesztő számára a többivel szemben. A piaci verseny olyan más tényezői, mint a rugalmas reagálás, a szervezeti és költséghatékonyság növelése, a profilképzés a rétegkeresletek kihasználása érdekében stb. a jelenlegi rendszerben szóba sem jöhetnek, sőt egyenesen kontraszelekciós hatásúak. Ezért tartunk ott, ahol tartunk. És ha ebben a rendszerben működünk továbbra is, akkor lehet akár 80 százalékos is az árrés, helyesebben árszakadék, a problémák szükségképpen folyton újratermelődnek.
Nem véletlen, hogy a könyvszakmán kívül sehol sem válhatott egyeduralkodóvá ez az esztelen rendszer. Te magad is említed, hogy a hipermarketekben folyó könyvkereskedelem a fix átvétel -- garantált visszavásárlás rendszerén alapul. Az azonban, amit Te a fix átvételi rendszer egyik fogyatékosságaként vagy veszélyeként említesz, hogy tudniillik ez a rendszer (a hipermarketekben) hektikusan működik, egész biztosan a hipermarketekben folyó kereskedés sajátossága, és nem írható a fix átvételi rendszer számlájára.
Másik ellenvetésedben sok igazság van; és elismerem, hogy én a vita hevében kissé egyoldalúan a rendszer előnyeire koncentráltam, és azt a benyomást keltettem, mintha a fix átvételt az egyedül (és egymagában) üdvözítő megoldásnak tartanám. A fix átvétel -- garantált visszavásárlás rendszere várhatóan valóban meggyorsítja a készlet forgását. Ez valamennyire minden könyvtípust és minden kiadót érintene, a többséget azonban előnyösen: megszabadítana minket a krónikus túlnyomás terheitől. Az eleve kis példányszámban készülő, kevésbé piacképes (de fontos kulturális és művelődés értékeket hordozó!) könyvek valóban rosszul járnának egy kizárólag fix átvételen alapuló szisztémában. Az ilyen könyvek egy részét azonban továbbra is bent lehetne tartani a rendszerben akkor, ha a bizományos árusítás alternatívaként fennmaradna.
Másrészt viszont, ha belegondolunk, esztelenség ezeket a könyveket a tömeges terítésre és diffúz (differenciálatlan) kínálatra alapozott jelenlegi szisztémában aszalni, hiszen most ez történik.
Ha körülnézel (és biztosan körülnéztél) Európában, akkor nem csak a gazdagabb, hanem a szegényebb országokban is sokkal több olyan, szakosodott könyvesboltot látsz, mint amilyen nálunk, tudomásom szerint egyetlenként, a budapesti Írók Boltja. A differenciálódást, a stratifikációt, a profilírozást éppen a bizományosi rendszer tette lehetetlenné, a fix átvételes, szabadáras rendszer viszont nemcsak lehetővé teszi, hanem egyenesen kikényszeríti. Egy alacsony keresletű könyv sokkal jobb esélyekkel kerül bizományosi forgalomba egy ilyen rendszerben.
Más kérdés, és messzebbre vezet, hogy mivel a bizományosi rendszerben a terjesztő 'ingyen' kapja a könyveket, olyan kiadványok is tömegesen benne szorultak a nagykereskedelmi szisztémában, vagy akár a 'könyv'-formában, amelyek sokkal ésszerűbb módon is elérhetnék speciális és szűk vevőkörüket. Ha nem lehetett volna gyakorlatilag minden könyvet 'elhelyezni' a nagyterjesztőknél, abban a -- soha valóra nem váló -- reményben, hogy majd csak elfogy belőlük valamennyi, akkor az ilyen könyvek kiadói sokkal előbb és komolyabban elkezdtek volna dolgozni a saját honlapon begyűjtött megrendeléseken és direkt postázáson, vagy akár a digitális könyvön alapuló megoldásokon. És ha nagyobb lett volna az igény, talán a halódó magyar posta is rájött volna, hogy a könyvküldeményeket érdemes kedvezményes tarifával továbbítani, mert így egy olyan piacot nyit meg magának, amire az e-mail korában égetően szüksége lenne. Akkor a digitalizálást szorgalmazó kormányhivatalok is rájöttek volna, hogy a digitalizálás kulcsa a méregdrága másolásvédelmi szoftverek beszerzésének támogatása, és az egész program nem ilyen idióta módon, a szerzői jogon durván átgázolva, a kiadók jogos érdekeit semmibe véve zajlott volna le és zajlana stb stb.
Barátsággal
a litera.hu-n közzétett, szakvéleményként megfogalmazott válaszodban kitűnően összefoglaltad a könyvszakmát Magyarországon sújtó gondokat. Észrevételeid többségével egyetértek, és engedelmeddel ezekre nem is térnék ki, csupán azokra a kérdésekre koncentrálok, amelyek szerintem a jelenlegi konfliktus és válság megoldása szempontjából relevánsak.
Konfliktus alatt az árrés körül kialakult vitát értem, vagyis azt, hogy több nagyterjesztő -- pontosabb kifejezéssel, könyvnagykereskedő és könyvesbolthálózat -- a bizományosi árrés további növelésével kíván finanszírozni egy fenntarthatatlan rendszert.
Válság alatt pedig éppen azt értem, hogy a könyvkereskedés Magyarországon fennálló rendszere a jelenlegi és várható körülmények között nem tartható fent tovább -- és a fentiekből látszik, hogy ezt a válságot nem tartom különválaszthatónak a konfliktus lehetséges megoldásától.
A bizományos-kötöttáras rendszer működését (úgy-ahogy) kizárólag a folyamatos forgalomnövekedés tette lehetővé, mégpedig a következő okokból:
Ebben a rendszerben a terjesztők két területen folytathatnak versenyt egymással:
1. A sortiment és az eladási felület folyamatos növelése révén 'foghatnak be' egyre nagyobb hányadot egy diffúz, strukturálatlan piaci keresletből.
2. Nagyobb árrést kialkudva-kikényszerítve biztosíthatnak maguknak nagyobb jövedelmet ugyanabból a forgalomból.
A verseny mindkét terepe olyan, hogy egyedül a gyorsabb növekedés biztosíthat előnyt egy terjesztő számára a többivel szemben. A piaci verseny olyan más tényezői, mint a rugalmas reagálás, a szervezeti és költséghatékonyság növelése, a profilképzés a rétegkeresletek kihasználása érdekében stb. a jelenlegi rendszerben szóba sem jöhetnek, sőt egyenesen kontraszelekciós hatásúak. Ezért tartunk ott, ahol tartunk. És ha ebben a rendszerben működünk továbbra is, akkor lehet akár 80 százalékos is az árrés, helyesebben árszakadék, a problémák szükségképpen folyton újratermelődnek.
Nem véletlen, hogy a könyvszakmán kívül sehol sem válhatott egyeduralkodóvá ez az esztelen rendszer. Te magad is említed, hogy a hipermarketekben folyó könyvkereskedelem a fix átvétel -- garantált visszavásárlás rendszerén alapul. Az azonban, amit Te a fix átvételi rendszer egyik fogyatékosságaként vagy veszélyeként említesz, hogy tudniillik ez a rendszer (a hipermarketekben) hektikusan működik, egész biztosan a hipermarketekben folyó kereskedés sajátossága, és nem írható a fix átvételi rendszer számlájára.
Másik ellenvetésedben sok igazság van; és elismerem, hogy én a vita hevében kissé egyoldalúan a rendszer előnyeire koncentráltam, és azt a benyomást keltettem, mintha a fix átvételt az egyedül (és egymagában) üdvözítő megoldásnak tartanám. A fix átvétel -- garantált visszavásárlás rendszere várhatóan valóban meggyorsítja a készlet forgását. Ez valamennyire minden könyvtípust és minden kiadót érintene, a többséget azonban előnyösen: megszabadítana minket a krónikus túlnyomás terheitől. Az eleve kis példányszámban készülő, kevésbé piacképes (de fontos kulturális és művelődés értékeket hordozó!) könyvek valóban rosszul járnának egy kizárólag fix átvételen alapuló szisztémában. Az ilyen könyvek egy részét azonban továbbra is bent lehetne tartani a rendszerben akkor, ha a bizományos árusítás alternatívaként fennmaradna.
Másrészt viszont, ha belegondolunk, esztelenség ezeket a könyveket a tömeges terítésre és diffúz (differenciálatlan) kínálatra alapozott jelenlegi szisztémában aszalni, hiszen most ez történik.
Ha körülnézel (és biztosan körülnéztél) Európában, akkor nem csak a gazdagabb, hanem a szegényebb országokban is sokkal több olyan, szakosodott könyvesboltot látsz, mint amilyen nálunk, tudomásom szerint egyetlenként, a budapesti Írók Boltja. A differenciálódást, a stratifikációt, a profilírozást éppen a bizományosi rendszer tette lehetetlenné, a fix átvételes, szabadáras rendszer viszont nemcsak lehetővé teszi, hanem egyenesen kikényszeríti. Egy alacsony keresletű könyv sokkal jobb esélyekkel kerül bizományosi forgalomba egy ilyen rendszerben.
Más kérdés, és messzebbre vezet, hogy mivel a bizományosi rendszerben a terjesztő 'ingyen' kapja a könyveket, olyan kiadványok is tömegesen benne szorultak a nagykereskedelmi szisztémában, vagy akár a 'könyv'-formában, amelyek sokkal ésszerűbb módon is elérhetnék speciális és szűk vevőkörüket. Ha nem lehetett volna gyakorlatilag minden könyvet 'elhelyezni' a nagyterjesztőknél, abban a -- soha valóra nem váló -- reményben, hogy majd csak elfogy belőlük valamennyi, akkor az ilyen könyvek kiadói sokkal előbb és komolyabban elkezdtek volna dolgozni a saját honlapon begyűjtött megrendeléseken és direkt postázáson, vagy akár a digitális könyvön alapuló megoldásokon. És ha nagyobb lett volna az igény, talán a halódó magyar posta is rájött volna, hogy a könyvküldeményeket érdemes kedvezményes tarifával továbbítani, mert így egy olyan piacot nyit meg magának, amire az e-mail korában égetően szüksége lenne. Akkor a digitalizálást szorgalmazó kormányhivatalok is rájöttek volna, hogy a digitalizálás kulcsa a méregdrága másolásvédelmi szoftverek beszerzésének támogatása, és az egész program nem ilyen idióta módon, a szerzői jogon durván átgázolva, a kiadók jogos érdekeit semmibe véve zajlott volna le és zajlana stb stb.
Barátsággal
Hozzászólás
Egyetértünk az előttünk szólóval abban, hogy a mai napig senki nem tett lépéseket, egy független csak a kiadók részvételével működő érdekvédelmi szervezet megalakítására. Már is el lehetne kezdeni szervezni egy ilyen társulást, amiben kizárólag, csak is a kiadók jelentkezhetnének, ebbe az érdekvédelmi szervezetbe a terjesztők és a hozzájuk bármilyen módon kapcsolódó társaságok nem léphetnének be. Nem véletlen, hogy a MKKE, új tagozatának megalakulása ellenére, kudarcot vallott a Librivel való tárgyalásai alkalmával. Egyébként is a MKKE nem alkalmas egy ilyen tárgyalásra, hiszen egy szervezet nem képviselheti egyszerre a kiadókat és a terjesztőket is. Kellemes hétvégét mindenkinek.
Néhány gondolat és tény, amit közé szeretnék tenni. Sajnos sem a kiadók, sem a terjesztők érvei nem igazán a valós dolgokról szólnak. 1, Gazdasági válság: A gazdasági válság kicsit érintette a könyvpiacot. Inkább a forint gyengülése érintette a nagy bolthálózatok működtetőit. 2, Nagy bolthálózatok: Ha valaki valaha is működtetett bármilyen boltot, vagy több boltot, vagy csak józan paraszti ésszel végiggondolja, az előre láthatta, hogy a nagyok ész nélküli versengése a nagyobbnál nagyobb alapterületű boltok nyitásával véges folyamat. A felvevőpiac nem fog annyival növekedni, amennyivel több csilivili bolt nyílik (akár egy bevásárlóközpontban több is). A költségek bizony megnőnek ilyen esetben. De ez nem csak a könyvszakmában jelent gondot manapság. A nagyok vevőkiszolgálása, kínálata, logisztikája igen siralmas és nem túl költséghatékony. Könyvszakmai Légiósok. A nagyok tulajdonosai és az új légiós vezetők igen egysíkúan és kizárólag rövid távon gondolkoznak. Egyrészt ezen új vezetők és elődjeik nem értenek a könyvszakmához. Másrészt a diplomájuk megszerzése során és azóta sem vásároltak könyvet könyvesboltban. Mert ha ezt megtették volna tudnák, hogy egy könyvesbolt nem tesco. Fordítva ülünk a lovon. A nagyok miből élnek? Abból, hogy a könyvkiadók által megfinanszírozott és kiadott könyveket értékesíti. Csak a gyengék kedvéért : Tehát, ha a magas árrés miatt tönkremennek, bezárnak a kiadók nem lesz mit eladni. Azaz a nagyok is tönkremennek. 3, Kiadók: A kiadók is magukra vethetnek. Mivel sosem tanultak meg egymással együttműködni. A mai napig nem tette meg senki egy új MKKE helyetti érdekvédelmi szervezet felállítását. 4, Bizományos rendszer, fix ár: A bizományos rendszerrel semmi gond. Ha nem lenne bizományos értékesítés, akkor a réteg- és speciális könyvek kiszorulnának a piacról. Maradna az éppen aktuális (jelenleg celeb) irodalom. A jelenlegi kínálat a nagyoknál még inkább beszűkülne. A fix árral sincs gond. A boltokban a fix áron, egyéb online kereskedelemben kedvezményesen vásárolhatók a könyvek. A gond itt is az ész nélküli piacszerzési akciókkal van. A nagyok elindították ebben is a lavinát maguk alatt. 20-30% kedvezmények az interneten, ingyenes kiszállítás, stb. Nem csoda, hogy az egyik nagy évek óta hiába bonyolít óriási forgalmat, csak a veszteséget termeli. 5, MKKE Hát itt csak a kecske lakik jól. A káposzta nem marad meg. Érdemes megnézni kik a tisztviselői a Mekekének. Mindent elárul magáról a szervezetről. Mit is kínál a Mekeke a tagoknak? Mennyiért? Ezt érdemes végiggondolni. Ezt akár hivatalos kartelnek is hívhatnánk. Mi is a vége a dolognak? Tönkremegy néhány kiadó. A nagyok továbbra sem fognak a holnapnál messzebbre látni, ezért ez még csak a kezdet. Mindenképpen pukkani fog némelyik lufi. Ez is ránt még magával néhány kiadót. A könyv árak nagyon emelkedni fognak. Néhány kiadó és néhány kereskedő új értékesítési csatornákat épít ki, melyek közvetlen értékesítést tesznek lehetővé, így biztosítva magukat a kiszolgáltatottság ellen. Talán egyszer ráébrednek a Kiadók hogy össze kell fogni, lépni kell.
- Osztán, hogy van az, barátom, hogy egy ilyen jeles famíliának tagja odáig jutott, hogy könyvvigéc lett? - kérdezte Csuli, mert még mindig volt benne egy kis ellenségesség az idegennel szemben. - Van ennél szebb foglalkozás? - kérdezte Lekenczey. - Nézd csak, vannak írók, akik egész életüket arra áldozták, hogy a gondolataikat közlik az emberekkel. Szép, nemes, építő, nagy munkát végeznek önfeláldozásból. Olyanok, mint a papok, akik az Isten törvényét hirdetik, de őnekik még fizetésük sincs érte, mert annak a lélekben élő Istennek a törvényét hirdetik, aki csak a kiválasztottaknak jelenik meg. Hát ezeknek a nagy elméknek a műveit terjeszteni: lehet ennél valami szebb?... Talán egy szebb volt: megírni... De az író maga nem tudja terjeszteni a munkáját. A Krisztusnak is tanítványokra volt szüksége, akik az ő szavait tovább hirdessék. S bizony nehéz... Egy német könyvterjesztővel beszéltem... Mondja, hogy náluk ez csak egy egyszerű szakmunka. Neki csak meg kell jelennie, s mint egy hivatalnok intézi a dolgot, mert csak azt kell csinálnia, hogy a vevőt megkíméli attól, hogy bemenjen a boltba. Előterjeszti a listáját, megnézik s kijelölik, ami kell. De nálunk?... Itt egy könyvterjesztőnek mindennek kell lenni. Annak gazdának és kereskedőnek, magyar nemesnek és liberális zsidónak kell lennie, annak tudni kell lumpolni és érteni a világ minden tudományához: mert nálunk csak az a jó vigéc, aki a személyes varázsával tudja a vevőt elbűvölni, hogy az ne tudjon kitérni a vásárlás alól... Nálunk nem szabad úgy menni be egy családhoz, mint “könyves”... Úgy kell bemenni, mint titkár, mint a jubileumi nagybizottság nagykövete, mint a miniszterelnök személyes küldöttje, másképp nem eresztik be. Ha megszagolják, hogy az ember könyves, akkor már ki is van dobva. Mert a magyar ember annyira vágyik a könyv után, hogy a legdurvább módon védekezik önmaga ellen, hogy rá ne beszélhessék. Csuli nevetett. - Ez így van. - Nahát nem?... Ha már egy félóráig beszéltem valakivel, az nem bánja, aláírja. Tudja, hogy a könyv úgyis kell, hát inkább aláírja, csak ne kelljen tovább küzdeni magával, hogy vegyen, ne vegyen. Mert olyan sok csodálatos dolog van ebben az országban: a könyvet mindenki drágának találja. De mért?... Nem drágább, mint egy kiló hús, egy liter bor vagy pláne egy-két üveg pezsgő. Vagy mint a cigány, vagy mint a csizma. Azt mondja a magyar, hogy a könyv ellen védekezzék: nem engedhetem meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort meg csizmát, meg nincs pénzem... Hát hogy: annak a szegény agyvelőnek nincsen szülesége táplálékra?... Csak a hasnak?... meg a tyúkszemes bütykös lábnak? Ennek kell a védelem, de a léleknek nem kell?... Hogy? miként akar a magyarság szélesebb látókörre szert tenni? úgy, hogy a patikában diskurál? egymással?... csak a könyvek útján lehet... Mert a könyv eljön Londonból s Párizsból és Jasznaja Poljanáról és a világ minden tájáról, s elhozza a kiválasztottak kiválogatott gondolatait, ez is diskurálás, de a nagy lelkekkel... Mért nem akartok hát könyvet venni? - No add ide - mondta nevetve Csuli. (Móricz: Úri muri)
Tulajdonképpen mit is tartok el én abból a majdnem 50%-ból? Így is-úgy is fogok olvasni, a hosszabb távú érdekekkel mit sem foglalkozom, pontosabban nem fogadom el a most feltételezett ok-okozatokat, s nem vagyok hajlandó áldozni rá, mivel tudom, hogy megvan a technikai lehetőség hatékonyan közelvinni az emberekhez a könyveket, legfeljebb másként, mint eddig (és mennyire igaz lesz majd ez nemsokára, rémisztő energiaszűkében, mikor a plázázás múló, érthetetlen passzióvá válik), a zeneműkiadásban például már jó ideje működik, hogy a mai nyomdatechnika mellett akár példányonként is hatékonyan nyomtatnak közvetlen megrendelésekre, tehát nem izgat, hányszor tíz darab hány emeletes könyvpalotákban szeretnének mások árulni - nekem az 1500 forintos könyv kell a duplája helyett, esetleg némi felárért szívesen látnám, hogy régi szokás felelevenítéseként a szerzők megfelelő honoráriumot is kapnak a munkájukért.