hirdetés

Csuhai István: Szélseperte, szélcsiszolta

2018. április 14.

...utólag azt is tudom, hogy annak az időszaknak az olvasása, az Esterházy-idézetek utáni kutatás, egyáltalán Esterházy Péter nélkül egészen más kép alakult volna ki bennem az irodalomról, másmilyen olvasó lettem volna. – Esterházy Péter virtuális  könyvtárából Csuhai István választott könyvet. Hogy mit, az írás végén kiderül.

hirdetés

1983 őszétől kezdve első feleségem édesanyja, az akkoriban vezető pécsi középiskola hasonlíthatatlan és nemzedékek számára legendás magyartanára, Szende Béláné biztatására, az ő segítségével és lelkesedése által végig kísérve hosszabb tanulmányt írtam az Esterházy Péter műveiben megbúvó idézetekről, vendégszövegekről, szövegszerű allúziókról, mindarról, amire akkor nem volt még meg az utóbb közkeletű összefoglaló kifejezés, az intertextualitás.

Jól emlékezhetünk rá, hogy 1980-tól kezdve Esterházy folyóiratokban publikált írásainak, a későbbi Bevezetés a szépirodalomba darabjainak végén rendre ott volt olvasható „A fenti szövegben szó szerinti vagy torzított formában..." kezdetű klauzula, amit aztán néha három-négy, néha tucatnyi, néha ennél is több nevet tartalmazó felsorolás zárt le, lista arról, hogy abban a bizonyos fenti szövegben kiktől szerepelnek idézetek vagy szövegszerű momentumok. 1986-ra, mikor a Bevezetés-sorozat a vaskos könyv képében lezárult, ebből a listából hat oldalas, sűrűn szedett, több száz nevet tartalmazó sor lett.

Az én munkámhoz az ötletet mindenesetre ez a kezdettől fogva meglévő klauzula adta, és a munkában egyáltalán nem a dolgozat megírása, végső formába öntése, hanem a keresés, a megtalálás öröme, az idézetek kutatása, a hozzáolvasás jelentette a sokkal fontosabb elemet. Még a papíralapú, katalóguscédulás bölcsészvilág létezett, nem hogy internet vagy keresőmotor nem volt, személyi számítógép sem igen létezett. Minden ilyesminek az elképzelhető leganalógabb módon, csakis olvasással lehetett utána járni. Szerzői segítség kéréséről szó sem lehetett (Esterházy Péterrel személyesen még nem is találkoztam) – az írás pontosan ugyanabban a korszakban született, mint Balassa Péter kardinális Mészöly-tanulmánya, a Film című regényének elemzése. Minden ilyen jellegű bölcsész-tanulmány fő ambíciójához tartozott többet tudni a szövegről még a szerzőnél is, jóllehet ezt az ambíciót a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján és még sokáig ezután is kizárólag Balassa említett, Passió és állathecc című írása teljesítette be. A tizennyolc Harmadkor-oldalt kitevő dolgozatom végül „Réges-rég nem azért idéztük, ha idéztük, hogy nevessünk, hanem a titkos, ellenálló hatalma miatt" (Bevezetés Esterházy Péter idézeteibe) címmel a szegedi egyetemi periodika 1984-es, 2. számában megjelent, és engem, akkor, huszonhárom évesen legalábbis úgy éreztem, berepített a kortárs irodalomba.

Utólag tudom, ez nem történt így, de utólag azt is tudom, hogy annak az időszaknak az olvasása, az Esterházy-idézetek utáni kutatás, egyáltalán Esterházy Péter nélkül egészen más kép alakult volna ki bennem az irodalomról, másmilyen olvasó lettem volna. Vezérlő kalauzom volt, rengeteg könyvet és szerzőt (Kafkát, Joyce-ot, Bulgakovot, Ottlikot, Kosztolányit, Mészölyt, Végel Lászlót, Wittgensteint, Danilo Kist, Thomas Bernhardot, Peter Handkét és felsorolhatatlanul sokan másokat) ezen a munkán, az ő öntudatlan ösztönzésén keresztül, az elrejtett idézeteire vadászva kezdtem el olvasni. Amikor befejeztem, a dolog egyáltalán nem zárult le: évekig olvastam még úgy, hogy közben Esterházy idézte szövegeket kerestem. Úgyhogy igen sok kedvencem van, és ezt a bizonyos Esterházy-könyvtárat sok tétellel tudnám szaporítani. Például az egyik akkor, 1984 nyarán biztosan megtalált kedvencemmel, Pascal Gondolatokjának 22. és 23. szakaszával („Ne mondják, hogy nem mondtam semmi újat; új az anyag elrendezése; a labdajátékosok is ugyanazzal a labdával játszanak, csak éppen az egyik jobban helyezi, mint a másik. Akkor inkább mondják rólam azt, hogy a régi szavakkal éltem". „A különböző módon elrendezett szavak más-más jelentést vesznek fel, a különböző módon rendezett jelentések pedig különböző módon hatnak"), amely huszonkét évvel később, Esterházy focis könyvéről, az Utazás a tizenhatos mélyére című gyűjteményről írva még mindig kapóra jött nekem. Vagy az egész írói alkatot legmélyebben jellemző, közismert fordulatot Gombrowicztól („Én, én, én, én."), az akkoriban könyvalakban még meg sem jelent Gombrowicz-Napló éléről. De amit végül mégis választottam az idézetek közül, az ez a passzus:

„kemény éjszaka borult fölé, a szélseperte és szélcsiszolta égbolton tiszta csillagok ragyogtak, s egy villódzó távoli fény pillanatonként tovatűnő hamut kevert belé, a szellő fűszer és kő szagát hozta, távolból jövő zavaros kiáltások törték meg a csendet, aztán teljes súlyával visszahullt rá a csönd, mely égbolt és csillag."

Ez a hosszú mondat, a Digitális Irodalmi Akadémia keresőmotorjának köszönhetően ma már könnyedén tudható, összesen kilenc alkalommal fordul elő Esterházy Péter az 1980-as évek első felében írt szövegeiben, nemcsak a Függő exponált helyein többször is megismétlődve, hanem néhány kisebb terjedelmű Esterházy-szövegben is. Szép lejtése, ritmusa, rendkívüli stilizáltsága, gyakori ismétlődése azonnal egyértelművé tette, hogy ez biztosan vendégszöveg. Ezt az idézetet kerestem a legelszántabban, a legelkeseredettebben, és 1984 őszére, mikor az írásom végére pontot tettem, minden törekvésemet kudarc kísérte: nem találtam meg. Sokszor éreztem úgy, hogy a közelében vagyok, mint amikor az embernek nem jut eszébe egy név, a nyelve hegyén van, már majdnem kimondja, de mégsem megy. Határozottan ez az emlék fűz ehhez a passzushoz (a tanulmányba megnevezetlenül, azonosítás nélkül beillesztettem azért), de éveknek kellett eltelnie, talán egészen 1993-ig, a Függő az Ikon Kiadó „Matúra Klasszikusok" sorozatában Jankovics József gondozta kiadásáig tartott, mire biztosan megtudtam, hogy ez Albert Camus-től való, valójában két részletből összerakott hosszú mondat, afféle torzított idézet a Pestisből.

Így hát nekem ez a szélseperteszélcsiszolta égbolt a legismerősebb, legotthonosabb, talán legközelebbi pont Esterházy Péter könyvtárában.




© Esterházy Péter Archívum / Esterházy Marcell

Csuhai István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.