hirdetés

Daniel Kehlmann, a Wunderkind

2018. április 19.

A 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a német nyelvű irodalom Wunderkindje, Daniel Kehlmann, A világ fölmérése és az Én és Kaminski szerzője. Új regényében színre lép Tyll, a kópé, aki csak akkor jelenik meg, ha elegendő okot szolgáltat egy született gúnyolódó számára a silány és nyomorult világ ahhoz, hogy kiforgassa ellentmondásait és ájtatos hazugságait. – Portré.

hirdetés

Daniel Kehlmann 1975-ben született Münchenben, Dagmar Mettler színésznő és Michael Kehlmann osztrák színházi és televíziós rendező fiaként. A család 1981 Bécsbe költözött, Kehlmann később itt folytatta tanulmányait, filozófiát és irodalomtudományt hallgatott, disszertációját Kant fenség fogalmából írta. Leginkább német nyelvű íróként definiálja magát, de van, hogy németként vagy osztrákként mutatkozik be.

Mindössze 22 évesen, 1997-ben debütált A Beerholm-illúzió című regényével. Művét osztrák és német kritikusok vállt vállnak vetve üdvözölték, és méltatták intelligens humoráért. A könyv magyarul csak később, 2008-ban jelent meg Fodor Zsuzsa fordításában. Az egyes szám első személyben írt műben egy mágus, Arthur Beerholm élettörténetét olvashatjuk, aki élete legnagyobb, végső mutatványára készül, mely nem öngyilkosság, hanem egyenes következménye mindannak, amit megtanult és átélt. Mutatványainak tétje ugyanis a tökéletes illúzió: a varázslat, amely magát a mágust is elvarázsolja.

A valódi sikert viszont az Én és Kaminski hozta meg számára. A lendületes szatírában Kehlmann kedvenc témáiról: a kortárs művészeti szcéna belterjességéről, az önmegvalósítás lehetőségeiről és a történetek váratlanságáról ír. Egy eltökélt fiatal újságíró, Sebastian Zöllner élete nagy dobását reméli attól, hogy könyvet ír Manuel Kaminskiról, az idős festőművészről, az elfeledett legendáról. Csakhogy a végén már tudni, valójában ki keveri a lapokat, ő vagy a zsémbes, vak öregúr.

A nemzetközi elismerést A világ fölmérése című regénnyel érte el. 1828-ban Berlinben találkozik egymással két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss), hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán, olvashatjuk róla. Kehlmann azonban sokszor hangsúlyozza, hogy a két karakter nem csak két különböző tudományos út szimbóluma, hanem német lét különböző aspektusait is megjeleníti. Egy interjúban egyenesen a németségről szóló radikális szatírának nevezte művét, majd hozzátette, úgy tűnik, Németország ennek ellenére szereti a regényt. A világ fölmérését több mint negyven nyelvre fordították le. Két éve Orosz Anna kérdésére, hogy máshogy fogadták, fogadják-e a műveit otthon, mint külföldön, ezt válaszolta: „Érdekes módon ‒ és ezt már többen megállapították előttem ‒ a németek kevésbé értékelik a regényeim humorát más nemzetekhez képest. Nem arról van szó, hogy a németeknek nincs humorérzékük, sok nagyon humoros német író van, de az az igazság, hogy a német olvasóközönségnek néha problémát okoz észrevenni a humort, ezért valami mást is adni kell nekik a regényekben. A világ fölmérését Németországban elsősorban történelmi regényként tartják számon, míg külföldön Németországról, a németekről szóló komédiaként."

Daniel Kehlmann regényei komoly szakmai sikereket is arattak: 2005-ben megkapta a Candide-díjat, 2006-ban a Konrad Adenauer Alapítvány díját és a Kleist-díjat, 2007-ben a WELT irodalmi díjjal, 2008-ban pedig Thomas Mann-díjjal tüntették ki.

Saját elmondása szerint leginkább Thomas Mann, Nabakov, Gabriel García Márquez munkássága hatott rá. „Nabokov írásai, zseniális posztmodern játékosságuk volt talán a legnagyobb hatással rám – állítja –, és fontos szerepet játszottak abban, hogy egyáltalán írni kezdtem. Amikor egyetemre jártam Bécsben, sokszor hallottam azt a tanáraimtól, hogy a narratív prózának leáldozott az ideje, az irodalom többé már nem mesél történeteket. Ezt eléggé nyomasztónak találtam, de Nabokovot felfedezve rádöbbentem, hogy rengeteg posztmodern író kísérletezik a hagyományos elbeszélői formákkal. Egyszerűen nem igaz, hogy fel kellene áldozni a játékosságot, illetve a történetet a posztmodern oltárán. Nabokov mellett a latin-amerikai írók voltak még rám nagy hatással, Gabriel García Márquez, Mario Vargas Llosa, akik szintén nem mondtak le a történetről. Ráébredtem arra, hogy akik azt mondták nekem, a regények már nem beszélnek el történeteket, azoknak fogalmuk sincs semmiről. Még csak azt sem mondták, hogy Márquez rossz író lenne, egyszerűen nem olvasták, annyira le voltak maradva." De befolyásolta érdeklődését, témaválasztását, írásmódját, barátja, Jonathan Franzen is. „Épp belekezdtem egy nagyon bonyolult, különösen experimentális és némileg steril regénybe, amivel egyszerűen nem jutottam tovább. Akkor olvastam Franzen egy esszéjét, nem a híres Harper's-esszét a „Status novel" és „Contract novel" fogalmáról, hanem a Gaddis, Mr. Difficult címűt, amelyben leírja lelkesedését és aztán csalódását az avantgárd irodalommal kapcsolatban. A cikk akkor még meg sem jelent könyv formájában, csak a New Yorkerben, és amikor elolvastam, pontosan a legjobb pillanatban szólított meg, válasz volt a problémára, amivel éppen küzdöttem. Alapvetően nem azt mondta ez az esszé, hogy felejts el mindent, ami avantgárd, és írj újra úgy, mint Tolsztoj. Azt fogalmazza meg inkább, hogy valaki, mint Gaddis, hogyan alakul át, miközben egyre inkább feladja az olvasót és mellőzi az érdekes és követhető főhőst. Ez annyira alapvetően rázott meg, hogy a saját projektemet sem tudtam folytatni."

De Kehlmann filmforgatókönyveket és színdarabokat is írt. „Fantasztikus élmény volt részt venni a forgatásokon – nyilatkozta. – A film sok tekintetben különbözik a regénytől, és nem állítom, hogy mindennel tökéletesen elégedett vagyok, de rengeteget tanulhattam ezekből a hibákból, és az ott szerzett tapasztalatokból. Lenyűgöző egyébként egy ilyen filmforgatás monumentalitása, az, hogy mennyien dolgoznak rajta, milyen sokáig készül. A prózai műveim és a filmforgatókönyv mellett színdarabokat is írtam ‒ részben ezek miatt is tartott négy évig, mire befejeztem az F-et. A számomra legfontosabb színdarabom címe Geister in Princeton, és Kurt Gödel matematikusról szól, aki hitt a szellemekben. Később szeretném könyvben is megjelentetni. A másik egy könnyedebb, vicces, négyszereplős darab, aztán időközben írtam egy harmadikat is, amit majd csak jövő ősszel fognak bemutatni Bécsben. Ami azt illeti, eléggé idegesítő, amikor az ember megír valamit, és két évet kell várnia arra, hogy bemutassák."

2015-ben F című családregénye megjelenése adta az apropót, hogy Budapestre látogasson, most a Tyll című művéről beszélget Grecsó Krisztiánnal a könyvfesztiválon. A regényének témája a Harmincéves Háború, amelynek zűrzavarában meglepő módon felbukkan a középkori kópé, Tyll Ulenspiegel figurája.„Az előző száz esztendő folyamán, amikor nyomtatott formában közkézen forogtak már az Eulenspiegel-történetek, olyan típussá alakult a nép száján a lázadó kópé, a nem feltétlenül talpig becsületes, sőt sokszor kifejezetten gonosz és cinikus csínytevő figurája, amely bármikor új életre kelhet, ha akad, aki a szükséges tehetséggel és ravaszsággal új életre keltse – és ha elegendő okot szolgáltat egy született gúnyolódó számára a silány és nyomorult világ ahhoz, hogy kiforgassa ellentmondásait és ájtatos hazugságait. Márpedig kétségtelenül így áll a helyzet a nagy európai vallásháborúban, amely sok mindenről szólt, éppen csak a hitről nem, amelyben tehát ürügy volt csupán a hit" – mondja maga, Kehlmann a regényről a Goethe Intézet oldalán. Rettenetes történeteket mesél el egy rettenetes korból, amikor az emberélet jóformán semmiség, de még az erőszaknál, a vérontásnál, az éhínségnél és a járványoknál is rosszabb az a pusztítás, amelyet az emberek bensőjében okoz a külső, a háborús nyomás.

Az április 19-ei pódiumbeszélgetés és a Budapest Nagydíj átadása után április 21-én, szombaton, délután 2 órától találkozhatnak vele a Millenárison.

Szilasi Flóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.