hirdetés

Daniela Kapitáňová: Hamarosan ez is olyasmi lesz, mint az opera

2016. június 6.

Volt olyan kritikus, aki elhitte, hogy ezt a szöveget egy negyvennégy éves, törpe növésű férfi írta, aki egy tízéves gyerek szellemi szintjén van. Szidta a kiadót, hogy megszégyenít egy szellemi fogyatékost... – A Könyv a temetőről szerzőjét, Daniela Kapitáňovát Juhász Katalin kérdezte.

hirdetés

Daniela Kapitáňová eredeti szakmáját tekintve színházi rendező, aki szlovák létére éveken át dolgozott a komáromi magyar színházban. Tudja, kicsoda Parti Nagy Lajos, és miért őt kérték fel magyarul megjelent első regényének bemutatására. Parti Nagy azonnal összeboronálta a Könyv a temetőről „íróját”, Samko Tálét az ő Sárbogárdi Jolánjával, azt állítva, olvasás közben el is felejtette, hogy ez egy fordításkötet. (Szerencsére Mészáros Tünde fordító is hallotta a dicséretet). A Könyv a temetőről álnéven íródott, az eredeti borítón csak a Samko Tále név szerepelt, és hónapokig nem lehetett sejteni, ki bújik meg mögötte.

Fotó: Valuska Gábor

Amikor kiderült, hogy egy negyvenes nő első regényéről van szó, és nem valamelyik ismert író szórakozott a szakmával, ön azt nyilatkozta, hogy a rendezéshez képest az írás gyerekjáték, hiszen az író egyedül van a gondolataival, nem kell másokat instruálnia.

Hát, azért nem gyerekjáték, mert megszenvedek minden egyes mondattal, de egyedül szenvedek, nem megyek mások agyára. Lelkifurdalás nélkül lehetek kíméletlen magammal szemben. Rengeteget javítok, és talán többet húzok, mint amennyit írok. Viszont ha valami nem sikerül, akkor csak magamat hibáztathatom érte.

A Könyv a temetőről viszont olyannyira sikerült, hogy a huszonegyedik századi szlovák irodalom eddigi legnagyobb robbanása lett. Tudtommal azelőtt Szlovákiában senki sem próbálkozott szándékosan roncsolt nyelven regényt írni.

Volt olyan kritikus, aki elhitte, hogy ezt a szöveget egy negyvennégy éves, törpe növésű férfi írta, aki egy tízéves gyerek szellemi szintjén van. Szidta a kiadót, hogy megszégyenít egy szellemi fogyatékost, és kijelentette, hogy a szlovák irodalom tényleg katasztrofális helyzetben lehet, ha már egy ilyen dilettáns iromány is megjelenhet. Angliában pedig először azért nem merték kiadni, mert attól féltek, nekik esnek majd, amiért gúnyt űznek a fogyatékkal élőkből. Aztán a második angol kiadó már szerencsére bevállalta a könyvet.

Milyen ember ez a Samko Tále?

Együgyű, rosszindulatú, és minden körülmények között meg van győződve a saját igazáról. Viszont majd' megszakad az igyekezettől, hogy olyan legyen, mint a többiek, hogy ne lógjon ki a sorból. Ezzel nem túl hízelgő képet fest a rendszerváltás előtti abszurd társadalomról, amelyben felnőtt. Mindent átvesz, magáévá tesz; amit a környezete sugall, vagy amit a tévében hall. Például hithű kommunista, olyannyira, hogy a legmegbízhatóbb besúgó lesz belőle, és tönkreteszi mások életét.

Remélem, nem veszi rossz néven, ha megjegyzem, hogy nagyon keveset publikál, ahhoz képest, amekkora igény lenne önre Szlovákiában...

Nem adok ki a kezemből bármit, csak azért, hogy állandóan benne legyek a köztudatban. Arthur Conan Doyle egy szép napon eltette láb alól Sherlock Holmest, mert már a könyökén jött ki, hogy állandóan azzal a figurával azonosítják őt. Valami ilyesmit éreztem én is eddig. A könyv elképesztő sikere hosszú időre lebénított. Hatalmas nyomás nehezedett rám, tudtam, hogy magasan van a léc, és most már minden könyvemet ehhez mérik. Igyekeztem megszabadulni Samkótól. És most, a magyar fordítás után érzem úgy, hogy végre sikerült, hogy célba ért a könyv.

Eddig tizennégy nyelvre fordították le ezt a könyvet. Miért volt önnek ilyen fontos a magyar megjelenés?

Azt hittem, a magyarokat érdekli majd leginkább. Mert hiszen Komáromban játszódik, sok szó esik benne a magyarokról, illetve a szlovák-magyar ellentétről. Ez 2000-ben olyan égető probléma volt, hogy komolyan attól féltem, fegyveres konfliktusba torkollnak az indulatok. Azóta szerencsére javult a helyzet, de szerintem a könyv tükrözi az akkori közhangulatot. Aggasztóan sok, magát normálisnak tartó szlovák vélekedett úgy a magyarokról, mint az én főhősöm, aki mindenfajta másságot elutasít, és egyértelműen negatív figura, még akkor is, ha részben a körülmények áldozata. Szóval vártam, hogy majd csak lefordítja valaki magyarra, de tizenhat évet kellett várnom. És halálosan komolyan gondolom, hogy most szabadultam meg tőle végleg.

Belekezdett már valamibe újba?

Igen. A fejemben már megvan, de még mindig félek az üres monitortól.

Milyennek tartotta a 2000 körüli szlovák irodalmat, és milyennek tartja a mostanit?

Hatalmas feljődést tapasztaltam. Szerintem az irodalmunk mára nemcsak, hogy magához tért, hanem tényleg minden esélye megvan arra, hogy eggyel magasabb szintre lépjen. Lényegesen több könyv jelenik meg, mint a kétezres évek elején, ezért eleve nagyobb eséllyel kerülhetnek ki a termésből értékes alkotások. Ha Szlovákia tizenhat évvel ezelőtt lett volna a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, akkor talán még nem is találtak volna harminc színvonalas kortárs művet magyar fordításban. Az elv egyszerű: mennyiséget kell termelni ahhoz, hogy a minőség is megszülethessen. Ha csak egy nagyjátékfilm forog évente, nem várhatjuk el, hogy remekmű legyen. Szintén élvezetes figyelni azt a folyamatot, ahogyan az olvasók is fokozatosan beletanulnak az irodalomba, ahogy formálódik az ízlésük. Persze nem tömegekről beszélek, nálunk is egyre kevesebben olvasnak, főleg a fiatalokat nehéz megfogni. Szerintem hamarosan ez is valami olyasmi lesz, mint az opera. Egy szűk réteg szellemi luxusa. A többiek meg majd szörföznek a neten, sorozatokat néznek, esetleg szórakoztató irodalmat olvasnak A nívós szépirodalom sosem volt tömegműfaj, a film és a tévé megjelenése előtt is főleg azért olvastak az emberek, hogy szórakozzanak, nem pedig azért, hogy gondolkozzanak. De az a bizonyos szűk réteg tényleg meg tudja különböztetni a jó szöveget a rossztól. És nem félek attól, hogy ők kevesebben lesznek, mint ma. Mert ez nem nemzedéki kérdés, hanem a lehetőségek kérdése. Ha száz évvel ezelőtt lett volna internet, biztos vagyok benne, hogy ugyanannyian ültek volna a monitor előtt olvasás helyett, mint ma.

 

Juhász Katalin

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.