hirdetés

Danny Kehlmann's Lonely Hearts Club Band

2018. április 21.

Ha tényleg fontos nekünk ez az egész, szakma meg irodalom, akkor holnaptól legyünk kicsit mindannyian karádiévák. – Fehér Renátó hangulatjelentése a könyvfesztivál második napjáról.

hirdetés

Kísértet járja be a Millenárist, Arthur Beerholm kísértete…

Futótűzként terjed a Kehlmann-crush. Kicsit mindenki belehabarodott már előre a kamaszarcú Wunderkindbe. Kehlmann megdönti a borostaafrodiziákum biztosnak hitt elméletét, úgyhogy borotválkozással indítom ezt az első könyvfesztiváli másnapot én is. Fekete ingem viszont nincsen, hiába elengedhetetlen ez a kehlmanni illúzióhoz. When I was arrested, I was dressed in black, jut eszembe a Johnny Cash-bonmot, és ördögi mosolyra húzódik a szám a tükörben, mint megszállt Cooper ügynöknek a Twin Peaks legvégén. Aztán mégis hófehéret öltök, pedig mintha a nyitónapon az derült volna ki, hogy idén a tengerkékhez mérd magad.

Az első helyszín nekem az Európa Pont, itt zajlik hagyományosan az európai írótalálkozó nevű több paneles tanácskozás. Élőztük az egészet a HLO facebook oldalán – annak mondom, aki lemaradt. Az első panel a szerb díszvendégségre fókuszál, és óhatatlanul is közös nevezőket keres a szövevényes ösvényeken: milyen is a szerb irodalom? Feladtam az egység utáni sóvár vágyamat: milyen gyalázat érhet még? – kérdezném egy Szerbiában fogant nagy magyar költővel, aztán arra gondolok, hogy legalább is ironikus keresni az egységet egy természeténél fogva kettéosztott városban, egy klisészerűen megosztott országban, a népi-urbánus viták mohásodó romjai fölött. Mert talán nem is mondható kevesebb annál, hogy régió. Hiszen, hogy mi minden történik egy szabadkai kávéházi asztalon, azt, ha máshonnan nem, de az Optimisták legelejéről legalább megtanultuk. Svédasztal. Vagy ha annyit mondok, hogy Danilo Kis. Az irodalomnak nincs országa. Országa az olvasónak volt, ha – és most ennél nem is mennék messzebb – udvariasságból hiszünk a régieknek.
Az Európai Írótalálkozónak, ahogy mindig, most is Karádi Éva a karmestere. És ha tényleg fontos nekünk ez az egész, szakma meg irodalom, akkor holnaptól legyünk kicsit mindannyian karádiévák. Csinálok facebook-csoportot is, ha tényleg ezen múlik.

A szökőkút körüli katlanban aranyáron adják a csevapot. Dupla adag, zöldségköret. Közben Szegővel csacsogunk. Szép az idő. Régi szép.
Aztán rohanunk vissza a házba, a galériára. Sűrű óra előzi meg a Harmadik Hazai Díj bejelentését: Garaczi és Németh Gábor a Hazai Alapítvány munkájáról és a Hazai-életműről is beszélnek, úgy ahogy ők tudnak a legjobban: mély és lezser érzékenységgel. Lezser, ezt a szót írom le tényleg, jelentés az egérlyukból, az ántivilágból. Aztán Berta Ádám és Szegő minikonferenciáznak, és utána jön, hogy and the Oscar goes to: a Harmadik Hazai Attila Díjat Orcsik Roland kapja, akinek innen is grat.

A délutáni rohanásban még a Tények és Tanúk új kötetének bemutatójára lassítok le: Agneša Kalinovával készített életút-interjút Jana Juráňová. Závada Pál kérdezi Julia Sherwoodot, Agneša lányát és a szerzőt. Egy közép-európai asszonysors Kassától, Eperjesen át Pozsonyig, és a müncheni Szabad Európáig. Mozgalom, letartóztatás, emigráció. 1924-2014. Régi mániám végighajtani a magyar asszonysorsokon: hogy a történelemkönyvbe való intranzigenciához az is kell, hogy amíg te börtönben vagy, heroikus barátom, addig valaki láthatatlanul is felnevelje a gyerekeidet, például. Ha bárhogy lehetne, akkor legyen úgy, hogy nekem is van hét életem, ahogy a kötet címében áll.

Most meg még ülök itthon, és késésben vagyok a Magvető Caféból, ahol biztosan megalakul a Danny Kehlmann’s Lonely Hearts Club Band, tagjai közt velem, jelzésértékű fehér ingben. Lesz frakció a ruhatárnál, mert minden buli legjobb helyszíne a konyha (vagy az erkély). Anita, Ági, Marcsi, Timi, Eni meg én, várjuk, hogy befusson Júlia. Nem lesz majomsziget, mert majd biztosan átnedvesedik az ingnyak, ahogy finom kézzel rakok Tankcsapdát az Oasisre, ha lehetek én a youtube-gazda.  Whistler mamája pedig ne csak egy blogot és ezt a helyet vezesse, hanem egy országot is, somewhere over the rainbow. És későn hoz majd haza egy taxi a hátsó ülésen, hiszen holnap ugyanott, a Millenárison kezdhetünk folytatódni. De még péntek van, s ha péntek, akkor Friday, I’m in love.

Bovaryné pedig a lírai én.

Fehér Renátó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.