hirdetés

Darvasi László: Édesanyáink ha beindulnak

2018. január 5.

A tegnapi napon édesanyám drámai bejelentést tett. Kiemelten fontos ügyről van szó, mondta, lehajtotta a maradék Jack Danielst, és elnyomta a szivart. Arra gondoltam, mégis van örökségem. – Darvasi László írása a Litera Fake News című előszilveszterén hangzott el (videóval).

hirdetés

A tegnapi napon édesanyám drámai bejelentést tett. Kiemelten fontos ügyről van szó, mondta, lehajtotta a maradék Jack Danielst, és elnyomta a szivart. Arra gondoltam, mégis van örökségem. Aztán az jutott az eszembe, hogy Dániában akar boldogulni. Édesanyám még csak hetvenhét éves, miért ne próbálkozhatna egy koppenhágai szusibár mosogatójában vagy egy tiroli hegyi panzióban, kétezer méter magasan, ahol kasztrált jávorszarvasok vonják a szánt. Jutott eszembe, apám már nem él. Talán egy régóta titkolt, most kivirágzó leszbikus kapcsolat kap nyilvánosságot, egy drámai coming out következik: meleg, öreg nénik fogják egymás kezét boldogan a Hortobágy peremén, táncol velük a gulya, gurul a puli, tekernek egy spanglit, ... de nem. Bántalmazás! Ez lenne a tárgy? Minden második magyar nő, asszony, ezt most vicc nélkül: metoo, az nem lenne olyan nagy szám, hogy az édesanyám is. Lírai költeményeit közli az Előretolt Helyőrség?! Még csak az sem. Akkor meg?

Kisfiam, szólt anyukám, nem leszel többé egyedül.

Még ekkor sem értettem a tarackos, szélfútta eszemmel. Ötvenöt éves vagyok, kétszer váltam, boldog párkapcsolatban élek, fagylaltoztam a szocializmus alatt, és a rendszerváltás is maradéktalanul beváltotta a reményeimet.

Úgy értem, hajolt közelebb édesanyám, nincsen testvéred.

Így alakult, semmi baj, anyuka, egyedül öröklök.

Kistestvéred lesz, fiam.

Aha. Jobban megnéztem édesanyámat. Nem tapasztaltam , hogy gömbölyödött volna. Mivel a férfi bolond egy fajta, nem azt kérdeztem kis töprengés után, de anyuka, hogyan, hanem hogy kitől. Kitől lesz énnekem testvérem, édesanyám? Töltött még egy kis whiskyt. Hát a Gyuri, mondta nyugodtan. A Gyuri bácsi?! Elképzeltem. Aha. Szóval édesanyám viselős. Hetvenhét évesen. Ha Máriának sikerült úgy, Anyukámnak miért ne sikerülhetne így. Szülni fog anyukám, és akkor már hetvennyolc esztendős lesz. Kilencvenhat, mire érettségizik az öcsi. Vagy a kishúg. Miért olyan elképzelhetetlen ez?

Más édesanyák stroke, trombózis, heveny demencia után váratlanul földeket és gyárakat vásárolnak. Befektetnek a szállodaiparba. Vállalatokat gründolnak, viszik kislábasban a bányába a ciberelevest a kőfejtőknek, vagy, mint szertelen kecskék a kerti datolyafát, lelegelik a tőzsdét. Mit vonat, autó, ha utazik a gyerek?! Manapság egy aggódó anya a házi helikopter után lobogtatja a könnyes-taknyos damaszt kendőt, üzenem a jó tirpákoknak, kisfiam, hogy szeretem őket, lesz stadion, lesz. Nem régen történt, hogy egy magyar anya elővette a bugylist, fölvagdosta a dunyha cihát, kiszámolta onnan a dollárt, és szipogva adta a nagy, lakli fiúgyermek kezébe, nem bírtam már nézni, kisfiam, ahogy tengődsz, vedd meg azt a kibaszott kastélyt a nyúlfuttatóval, a távirányítós szauna teleppel, a műkincsraktárral, apádnak nehogy szólj. Az egyik régi, kedves ismerősöm, a Lajos anyukája például sertéstelepet vett a minap. Mondta a fiának, Lajoskám, hát képzeld, vidám röfögéssel átfutott az álmomon egy kondányi mangalica. Az ember végigküzdi az életet, nyúzzák a kommunisták, meglopják, elárulják a liberálisok, a négyes úton végigkergetik a migráns zombik, és a végén csak lesz egy sertéstelepe, mert gyereklányként is azt akart, nem barbie-t, babaházat, hanem a kerítésre könyökölve csak elnézni egy hajdúsági pirkadaton, hogy talicskázzák a fiúk a csillogó disznószart, és aztán kitolat a szabadba húsz kilós heréjű kandisznó, elheveredik a vályú mellett, elröfögi a mennyből az angyalt, és boldog karácsonyt kíván.

Szóval nem olyan egetverő dolog, hogy az édesanyám várandós lett. Meg hogy kitől. De azért tárcsáztam Gyuri bácsit – régóta tudom a számát, a titkosat is -, szeretettel gratuláltam neki. Ő köszönte, aztán elárulta, nem gondolta volna, hogy nyolcvan fölött ilyesmi történik vele. Mondtam, ugyan, Gyuri bácsi, azért nem olyan csodadolog, hogy egy férfinek gyereke lesz, mi, hímek szinte bármeddig nemzőképesek vagyunk. Mondjuk, hogy az anyukám megfogant, nahát, az igencsak furcsa. Ez benne volt a tervben?

Nem az anyukád fogant meg, Laci fiam, mondta akkor Gyuri bácsi.

Hallgattam egy kicsit, ezt értelmeznem kellett.

Hanem akkor ki?

Én, én lettem várandós az édesanyádtól! Nem vigyáztunk, túl sok volt a szenvedély és a vágy, pedig ígérte ő, hogy megszakítja, de képtelen volt. Most biztosan lesznek terhes posztereim szerte az országban, Zagyvarékason meg Kaposvárott, tűnődött aztán, és én látni véltem, hogy amiként a kismamák, végigsimít a domborodó hasán, melyben az én kistestvérem növekedett, és akinek az anyukám volt az apukája, és Gyuri bácsi az anyukája.

És tudok segíteni valamit, Gyuri bácsi?

Hogyne, Laci fiam. Van nekem az országotokban egy földalatti bábaképző szervezetem, Civil bábák, bárkit megsegítenek. Már be is írattalak egy tanfolyamra, holnap jelentkezz náluk.

Mert miért jelentkezzek?!

Gyuri bácsi kicsit megemelte a hangját.

Hát nem mondta a feledékeny édesanyád, hogy tinálatok fogok szülni, a lakásodban, nagy szobában, a régi rekamién, és te fogod levezeti?! És, édes fiam, ha pedig nem megy másként, császárról is lehet szó.

Darvasi László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.