Kedves Jászberény,
kedves helybéli Olvasók,
kedves könyvbarátok,
kedves nem Olvasók,
kedves véletlenül erre járók,
kedves gyerekek, nyugdíjasok, frank-hitelesek, munkahellyel bírók és munkanélküliek,
kedves minimálbéresek és milliárdosok!

Abban a szerencsében részesülhettem, hogy megnyithatom a jászberényi könyvhetet. Köszönöm is az alkalmat, de igazából arról lenne szó, mi mindent kívánnék Önöknek e mostani könyvhét alkalmából. Mert bizony sokat kívánnék.

Először is kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyek megváltoztatják az életüket. Nem gyökeresen, éppen csak egy árnyalásnyit, mint amikor, mondjuk, új hajtást hoz egy pletykavirág.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyekben magukra ismernek, vagy barátokra lelnek, amelyekben rokonokat, és édestestvéreket találnak.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyekben fölismerik az ellenségeiket és a rosszakaróikat.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyek megrengetik a hitüket.
És olyan könyveket is kívánok, természetesen, amelyek visszaadják a hitnek azt a minimumát, amelynek segítségével át lehet botorkálni vagy táncolni egy következő napba.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyeket nem értenek, de mindenáron érteni szeretnének.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyeken összevesznek a társukkal, ki olvassa először.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyeket interneten is olvashatnak.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, melyeket falni kell buszon, metrón, strandon, cukrászdában, iskolapad alatt, munkahelyen, értekezlet közben, vagy akár árnyas temetőkertben, az analfabéta nagypapa sírjánál. Kívánom, hogy esténként aludjanak el könyvvel a kezükben, az ilyesmi erősen helyénvaló dolog.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyektől kényelmetlenül érzik magukat, amelyektől elpirulnak, talán kissé meg is szégyenülnek. De aztán mégis jobb lesz. Egy kicsit világosabb, tágasabb lesz az életük kertecskéje.
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyek veszekszenek magukkal, vitáznak, ellentmondanak, makacsul opponálnak, mígnem arra a szolíd belátásra kell jutni, nekik volt igazuk.
Kívánom Önöknek az olvasás kiváltotta szenvedélyt, a papírra rótt mondatok miatt fölhabzó haragot. Igenis legyenek dühösek a könyvre, ha az silány eszmékkel szivárványozik, ha hazugságok papírsárkányait eregeti, ha jóra és rosszra egyszerűsíti a világi események oly bonyolult dramaturgiáját.
Kívánok Önöknek bizonytalan könyveket. Olyanokat, amelyek nem akarnak többet tudni annál, ami van, sőt, bevallják, írójukkal egyetemben, hogy tudásuk az élet dolgainak megértéséhez nem elégséges, és mégis eltölthetik az olvasót azzal a kivételes pillanattal, amikor olvasó azt érezheti, hogy ha nincs is meg minden, de épp elég, ami van. 
Kívánom Önöknek a bizalmatlanságot. Kívánom, hogy legyenek óvatosak a mindenkori kurzusírókkal, az aktuális ideológia vagy a politikum segítette irodalmakkal. 
Kívánok Önöknek olyan könyveket, amelyek nem csak hagymázas történelmi álmokról, a dicső és egyre dicsőbb múltról vagy vagy szúette vágyakról szólnak, hanem megmutatják azt a világot is, amelyben éppen élünk, a lakótelepi konyha asztalán maradt töpörtyű szomorú barnaságát, a magányos embert, a családjába belehaló embert, a kiszolgáltatott embert, a csetelésben elvesző kiskamaszt, a hajléktalant, kit ősz hajú néni űz el a ház sarkáról, a cigánytelepi kispurdé tekintetének fényét, vagy éppen egy aktuális politika úrhatnámságát. 

Azt hiszem elég sokat kívántam, jóllehet biztosan akadna még kívánnivaló elég. A továbbiakat Önökre bízom.

Kívánok Önöknek végezetül olyan könyveket, amelyek olvasatán úgy érzik - noha tudják, ez nem föltétetlenül igaz - személyesen maguknak írták meg.

Legyen hát megnyitva a 2011-es jászberényi Könyvhét. 

Darvasi László