Decentralizált szövegterek
Három mozaikszó találkozik. Az egyik azt mondja DIA, a másik, hogy PIM MÉDIA, a harmadik pedig, hogy README CC. A találkozáson a helyszínelő is jelen volt. – Szegő János beszámolója.
- 2009. május 15.
Internet és irodalom kapcsolatának, a nyomtatott könyv és a virtuális szövegfelület lehetséges viszonyainak, stílszerűen, könyvtárnyi szakirodalma van. Gyökérkönyvtárnyi. A Petőfi Irodalmi Múzeum által szervezett és a múzeum főigazgató-helyettese, Wernitzer Júlia által vezetett, oldott hangulatú sajtótájékoztató három különböző kezdeményezést mutatott be. Közös bennük a szándék, hogy egyfelől megtartsák a könyv több évezredes státuszát, mértékét és értékét, ugyanakkor kihasználják a világháló adta jóformán végtelen lehetőségek tárházát, azaz tárhelyét.
Wernitzer Júlia (Fotók: Valuska Gábor)
Elsőként DIA, pontosabban, a DIA mutatkozott be, teljes nevén a Digitális Irodalmi Akadémia. Az akadémia munkatársa Radics Péter ismertette röviden a DIA életrajzát. Mint elmondta a DIA egyszerre funkcionál honlapként és elektronikus könyvtárként, melyben 1300 kötet található. Az intézményt 1998 tavaszán hozták létre, 39 alapító taggal. Jelenleg 69 tagja van, a tagság minden évben egy új élő, és egy posztumusz tagot választ a soraiba. Radics kitért rá, hogy a kezdetekkor többen is abbéli félelmüknek adtak hangot, hogy politikai döntések születnek majd, azaz a két tábor (melyet leginkább a népi-urbánus fogalom párral szokás leírni) a saját oldalát emeli be a virtuális halhatatlanságba, ám mára ez a politikai zománc, ha volt is eredetileg, lekopott, és esztétikai érvényűek a döntések. Ezt a két legutóbbi beválasztott, Kovács András Ferenc és Ottlik Géza személye is szavatolja. Röviden elmagyarázta a DIA működését is. A tagok a velük kötött felhasználási szerződésben vállalják, hogy nem kizárólagos felhasználási jogot biztosítanak a DIA számára teljes életművük digitális közzétételére. A megállapodás értelmében az írókat havi ellentételezés illeti meg, az örökösök megváltása egy összegben történik. A szövegek gondozása mellett, minden szerzői profilhoz tartozik egy életrajz, képanyag (fénykép, festmény, kézirat), bibliográfia és szakirodalom-jegyzék. Ezek szakszerűségét és naprakészségét a szerzők mellé választott szakértők felügyelik.
Palkó Gábor
A PIM MÉDIA jellegzetességeit Palkó Gábor irodalomtörténész szemléltette. Ezen a honlapon, mely a falra vetítve láthatóvá is vált, 50 kortárs magyar szerző profilja látható. Az életrajzok mellett, itt is szövegeket találunk, ám nem csak magyarul, hanem angol, francia és német nyelven is olvashatóak azok. Sőt, a szerzők hallatják is a hangjukat, saját műveik felolvasott változataik is letölthetőek. A hét éve működő oldal a közeljövőben 15 újabb szerzőt akar elérhetővé tenni. Ez a honlap a magyar irodalom külföldi népszerűsítését, elérhetővé és érthetővé tételét segíti. (A Magyar Könyv Alapítvány honlapja, a hunlit tár fel még hasonló funkciókat.)
Walter Grund
A harmadik mozaikszó a README.CC nevében, pontosabban nevének jelentéséről, Walter Grund osztrák irodalmár beszélt, akit Wernitzer Júlia magyarított. Grund, nevéhez hűen alaposan fogalmazva elmondta, hogy a README egy olyan internetes felület, mely az egész többnyelvű európai kontinenst az olvasás és a könyvek kontextusában egy hatalmas párbeszéd terepévé teszi. Ingyenes regisztráció mellett minden egyes felhasználó megoszthatja a többiekkel könyvtippjeit, ismertetheti legkedvesebb könyveit. Ilyenformán egy decentralizált, demokratikus szövegtér jön létre, melynek középpontját a mindenkori olvasó és a könyvek adják. Akinek fontos, az Európa 12 országában 10 nyelven mutathatja meg a könyvespolcát és oszthatja meg olvasói tapasztalatait. A civil olvasók mellett irodalmárok, könyvszerkesztők is előállnak a farbával, így jönnek létre az olvasói platformok (utóbbi volt egyébként Grund egyik legkedvesebb szava). A README ráadásul nemcsak a virtuális és intellektuális tájékozódásban segít, hanem a földrajziban is. Térképen mutatja meg a felhasználó közelében található könyvesboltokat.
Radics Péter
A rendezvény záróakkordja Gaëlle Obiégly francia írónő és Háy János felolvasása és rövid beszélgetése volt. Háy rögtön szóvá is tette egzisztenciális élményét, hogy néhány másodperc alatt lett virtuális szerzőből, akinek írói profilja a falra volt vetítve, valódi szerző, akit profilból láthatunk. Ha úgy vesszük, a PIM MÉDIA törekvése, hogy elérhetővé tegyenek egy-egy szerzőt, teljes mértékben sikerült. Háy János elérhető közelségbe került. Röviden méltatta Obiégly prózáját, mint elmondta, az a fragmentált, finom részletekből összeálló mozaikszerű prózanyelv, amelyet az írónő alkalmaz, hiányzik a mai magyar irodalom mondattanából. Obiégly halk, apró, szinte észrevehetetlen, lélegzetvételnyi szünetekkel tagolt felolvasása regényéből, a Természetből (La Nature) még azoknak is közel hozta ennek az epikának az intimitását és érzékenységét, aki nem értette a francia szöveget, csak a magyar fordítást. Háy vidámabb szöveget olvasott fel, a Házasságon innen és túl című novelláskötet egyik darabját, a Lajos utolsó levele Feri feleségéhez című opust. Végül Wernitzer Júlia kérdezte őket arról, hogy hogyan viszonyulnak az internethez. Obiégly elsősorban azt a konkrétan virtuális élményét osztotta meg a közönséggel, hogy a világháló révén bárhol ott lehet, Háy pedig azt mondta, hogy neki immáron a világ, és így az ő saját élete, világa elképzelhetetlen az internet nélkül. Legnagyobb veszélyként Obiégly a kommentár-zagyvalékot említette, Háy pedig a névtelenség álarca mögé bújás, szó szerint arcátlan gesztusát kritizálta.


Hozzászólás