hirdetés

Demény Péter: Válasz György Péternek

2018. szeptember 5.

Szerintem Zoltán Gábornak mélységesen igaza van mindabban, amit az Auschwitz-, illetve Trianon-traumáról mond, hiszen nyilván nem úgy érti, hogy sokaknak ne lenne az előbbi, inkább azt, általánosan, hogy a magyar társadalomnak az utóbbija van. – Demény Péter válasza György Péter írására, amely Zoltán Gáborral készült interjúnkra született.

hirdetés

Kedves Péter,

engedd meg, hogy most az egyszer ne értsek egyet veled. Szerintem Zoltán Gábornak mélységesen igaza van mindabban, amit az Auschwitz-, illetve Trianon-traumáról mond, hiszen nyilván nem úgy érti, hogy sokaknak ne lenne az előbbi, inkább azt, általánosan, hogy a magyar társadalomnak az utóbbija van.

Én ezzel egyetértek. Zoltán megírt egy alaposan dokumentált regényt, aztán hozzáillesztette a munkanaplót, melyet most csak az egyszerűség kedvéért nevezek így, valójában más és több. Mindent tud tehát, bár minden persze nincs, vagy nem a könyvekben van. De már kifejtettem ebben az esszében, hogy miért látom úgy, a magyar társadalomnak mint egésznek, mint esztelenül a vesztébe rohanó valaminek a lábtörlő alá söprés a legjellemzőbb szellemi gesztusa. A mai közbeszédben mindig mindenért más a hibás, már a védekezésben is: a szocik is loptak, a kommunisták is gyilkoltak, nemcsak a nácik, Európában is van korrupció, a szlovákok, a románok, az ukránok sötétek stb. Emlékezz csak, milyen porbafingó érveket lehetett hallani Kertész Nobel-díja kapcsán, gondold el, milyen vidéki és szomorú érvekkel köpnek Esterházy sírjára, miért ünneplik Horthyt, és közben mennyire nem zavarja őket, hogy például Márton Áront is ünneplik. Sok trauma van, de a „győztes" a trianoni.

Vagy gondold el az ellenségképeket: a migránsok, Soros, a CEU, most Macron. „Mi" soha nem vétettünk, nekünk nem kell a tükörbe néznünk, sőt, a tükörbe nézés valami vad nyugati szokás, mellyel önmaguknak ártanak, akik megteszik. Egy egész kultúrát törülnének el, ha lehetne, a reneszánszról és a kereszténységről, Kassákról és a Billy Elliotról gajdolnak ostobaságokat, a nép pedig követi őket.

Ne tévesszen meg, hogy soknak látszunk: valójában gyengék vagyunk, a befolyásolási küszöb alatt. Volt egyszer egy Közép-Európa, Havel és Danilo Kis, Michnik és Esterházy képviselték. Ma már semmi sincs belőle, van viszont rettenetes indulat, menetelő kamarilla, és egy tömeg, amelynek semmi sem sok.

Nem tudom, mitől jó tisztán látni, de hát erre esküdtünk fel valamilyen szellemi fórum előtt. Én azt mondom, ne rúgjunk be hideg vízzel, ahogy egy román szólás tartja.

Szeretettel üdvözöllek:

Demény Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.