hirdetés

Deres Kornélia: Bábhasadás (részlet)

2017. november 6.

Radikális mellérendelés, mégis: fegyelmezett a beszéd. Csendet csinál a fejekben. Bábok leszünk mind, de nem bergmani vagy biológiai értelemben. Átváltozunk, túlélünk, bábozódunk. Egyszer csak nem hasadunk tovább. – Deres Kornéliának a Jelenkornál megjelent Bábhasadás című kötetéből ajánlunk verseket.

hirdetés

Deres Kornélia: Bábhasadás

 

Korall

Természettudósok érkeznek kémlelni
a barázdás tájat, neuronok tömegét.
A drammeni partoknál megállnak,
ahol a ráják, flitteres halak között,
mattruhában járnak. Fjordos mesék,
nyöszörgő kísértethajók kikötője ez.
Elázott matrózok hajolnak a vízre,
korallszívet keresnek a flitterek alatt:
rémálmok állomása, ez a hely nem
köszön, nem tegez.

 

Rájahadak

Esténként nézzük egymást, idegen
szemekkel. A fejben bolygók fordulnak
el, távcsővel figyelt, csillogó vidékek,
hullahopp-karikás dobok. Aztán rájahadak
jönnek, lecsorognak a könnycsatornán.
Uszonyos, öreg istenek: az agypálya
őrzi még bolygóközi vándorútjukat.
A késő krétából ragadtak itt.
Lapított porcosok.

 

Délen az egyensúly

Nyáron jön a gyógyszer, ami felgyorsítja
az időt. Sebesebben pörög a bolygó,
dagályok rágják a csipkézett partokat,
a szúrós sziklák mögött népes kolóniák
tűnnek el hét furcsa éj alatt. Mégis,
a tömegvonzás egyre nő. Délen az egyensúly
kibillen, egyszerre dől hanyatt millió
istenfélő. Az idő ugrik: nyár vége van,
elesett hát a déli kontinens, a kisagy.

 

Fehér törp

„Az autonóm akarat gyakorlatának hatalma csak egy
olyan történet, amelyet a tudat mesél önmagának"
(Katherine N. Hayles)

A jobbik agyban fehér törpök lebegnek:
kihűlt csillagtetemek. Később beragadnak
a masszává vált sérelmekbe, és időtlenné
válnak. Nincs több út a könnycsatornákig.
A jobbik agyban a masszív fehér törpök
degenerált formákká fejlődnek: kocsonyás
szemekké, csörgő vekkerré. Kis helyen
is elférnek. Pár év alatt aztán szétégetik
a homloklebenyt. Ragyognak és fehérek
és fényesek. A jobbik agyban az idő
szétmállik félelmében.

 

Öregrend

Egy szobába lépj, hol ott maradt a kánikula.
Karvalyos kanapék, rongylábú székek
otthona: üvegajtó mögül kutyaszemek lesik
a zivatar előjelét. Fordulj balra, a kopott szőnyeg
mintájáról rántsd le szemed, hiába babonáz,
hiába követ. A folyosó kockáit egy korábbi
században dobták ki, ne törődj vele, végül
melyikük nyert, melyik sanda kockázó.
A sarokban találj rá arra, aki már az öregrend
tagja. Óhatatlanul poros. Fogd fel őt, jegyezd le
macskakörmeit. Tanuld meg a végét is valaminek.

 

 

 

A 30 éves szerző visszanéz. A Harminc csúcsáról (30 Peaks) visszatekint. Felcsúsztatja napszemüvegét a fejtetőre, aztán vissza. Belefotóz a szakadékba, szurdokba. De nem ereszti bő lére. Szemlél, szimatol, játszik: visz az irodalmi, színházi, filmes, zenés rengetegbe. Gazdag, bátran csengő. Exkluzív költészet. Ki beszél? Ki nevettet? Szaporodnak, sokszorozódnak a hangok, nézőpontok. Radikális mellérendelés, mégis: fegyelmezett a beszéd. Csendet csinál a fejekben. Bábok leszünk mind, de nem bergmani vagy biológiai értelemben. Átváltozunk, túlélünk, bábozódunk. Egyszer csak nem hasadunk tovább. És Deres nem adja (könnyen) a romantikát. Mert Deres nem felejt. Télen született. Egy Vízöntő. Újrarendezi a világot. Szembenéz, nem szerteszét. (Pollágh Péter, a kötet szerkesztője)

 

Deres Kornélia: Bábhasadás, Jelenkor Kiadó, 2017, 84 oldal, 1499 Ft.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.