hirdetés

Diákírók segítője

2009. február 13.
A 14-18 éves korosztály számára teremt fontos megmutatkozási lehetőséget a sárvári diákíró és -költőtalálkozó. A szervezőt, Mezey Katalint a találkozóról, a Széphalom Könyvműhely kiadó tevékenységéről, Zbigniew Herbertről és saját műveiről kérdeztük.
hirdetés

Ön 1989 óta a Széphalom Könyvműhely alapító-vezetője. A kiadó a kortárs irodalom felkarolását is céljául tűzte ki: tudja-e, akarja-e a kiadó, s ha igen, miképp, segíteni a tehetséges sárvári diákírókat, költőket?


Mezey Katalin: Természetesen a Széphalom Könyvműhely, amelyet az Írók Alapítványa működtet, az új, értékes művek kiadásával szívesen segít minden fiatal tehetséget, így az országos középiskolás irodalmi pályázatokon feltűnt fiatalokat is.
Mára azonban nagyon korlátozottak lettek a minőségi könyvkiadás lehetőségei: kevés a támogatás, az ismeretlen, új neveket, új műveket pedig szponzorálás segítségével lehet csak megjelentetni, mert az alacsony példányszámok miatt piaci alapon nem térülnek meg a befektetett költségek. Reklám tekintetében pedig a jelentős tőkével rendelkező „könyvipari cégekkel” szemben végképp nem vagyunk versenyképesek. Ráadásul a könyvtárak és az olvasók pénztárcái is egyre laposabbak az ismert finanszírozási és megélhetési gondok miatt.

2009. április 15-től 18-ig szervezik meg ismét, immár 32. alkalommal, a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők  irodalmi pályázatának táborát Sárváron. Ön mióta vesz részt a diákírótábor szervezésében, s hogyan vált fontossá az Ön életében ez a kezdeményezés?

Mezey Katalin: 1989-ben gazdátlanná lett ez a rendezvény. Sárvár városa, a sárvári Tinódi Gimnázium és az akkor általam vezetett Írók Szakszervezete úgy döntött, hogy nem hagyja veszni ezt a fontos és sikeres, akkor már csaknem két évtizedes múlttal rendelkező pályázatot. Azóta ennek a három intézménynek – az utóbbi két évben az Írók Alapítványa is bekapcsolódott  ebbe a körbe – a feladata a szervezés, az anyagi források előteremtése, egyszóval minden.
Először 1979-ben delegált engem az országos középiskolás irodalmi pályázat zsűrijébe a Magyar Írószövetség és ott ragadtam. 1981-ben létrehoztuk a pályázaton feltűnt fiatalokkal egész évben kapcsolatot tartó Sárvári Irodalmi Kört is, itt, Budapesten, ez csaknem tizenöt éven át működött, számos új tehetség látogatta, akik mára már a harmincas-negyvenes korosztály fontos alkotói.  

A pályázatot vers-, próza és tanulmány kategóriában hirdetik meg, 14 -18 év közötti középiskolás diák magyar nyelven írt írásait várják február 20-ig – közülük az ötven legjobb vesz részt a táborban. Mi történik a sárvári írótáborban, hogyan segítik a fiatalokat a tábori munka során?

Mezey Katalin: Az átlagosan 500-700 pályázótól beérkező munkákat 6-8 tagú előzsűri olvassa el. Ők választják ki a legjobbnak ítélt ötven meghívottat. Sárváron aztán két és fél nap áll rendelkezésünkre, hogy három szekcióban, a zsűri tagjai és a társak körében megbeszéljük az egyes írások erényeit, hibáit. Ezeket, a műhelymunkával töltött napokat követi a díjkiosztó ünnepség, ahol a szerzők a sárvári közönség előtt is felolvasnak írásaikból.

Kik vesznek részt a diákköltők munkáinak zsűrizésében?

Mezey Katalin: Minden évben jeles költők, írók, irodalomtörténészek alkotják az előzsűrit és a zsűrit. Nagy öröm, hogy nem egy volt sárvári díjazott is immár hagyományosan vállalja ezt a nem könnyű munkát. Itt elsősorban az előzsűrizésre, a sok száz pályázat elolvasására gondolok. De a tábori műhelymunka során is nagyfokú empátiára, jó és gyors ítélőképességre, a fiatalok érzékenységének a tiszteletben tartására van szükség. Kemény István, Vörös István, Csender Levente - de több alkalommal Kun Árpád és Tóth Krisztina is, mindannyian egykori sárvári díjazottak – sok éve részt vesznek a zsűri munkájában. De visszatérő zsűritag Földes Györgyi, fiatal irodalomtörténész, Majoros Sándor prózaíró, Nagy Gábor költő, prózaíró is, és még számos más, kitűnő irodalmár. Hogy ki ne felejtsem Papp Máriót, aki nálam is régebben, 1971-ben szerepelt először a zsűriben és azóta is tagja, nemegyszer elnöke a grémiumnak.

Kemény Istvánról tudható, hiszen számos interjújában megemlíti, hogy mennyire fontos volt számára a sárvári költőtalálkozó. Kik azok, akik ma is sikeresek a pályán, s Ön már sárvári diákíró korukban találkozott velük?

Mezey Katalin: Sokan vannak és  felsoroláskor az ember mindig kihagy valakit, aki fontos, és akinek ez biztos rosszul esik. Tehát elnézést kérek előre is, a teljesség igénye nélkül listázok: a fentebb már említett Tóth Krisztinán, Csender Leventén, Kemény Istvánon, Kun Árpádon, Vörös Istvánon túl például - az ábécé sorrendet és nem az évjáratokat  követve -: Bajtay András,  Galla Ágnes, Gere Zsolt, Gerevich András,  Korpa Tamás, Krusovszky Dénes, Mestyán Ádám, Nemes Z. Márió, Peer Krisztián, Rigó József, Simon Márton, Szabó Marci,  Teski Tibor, Tóth Olivér, Turay Tamás, Urfi Péter, Varró Dániel. Akik valaha is a pályázat díjazottjai voltak, csaknem mindannyian irodalmárok lettek.

Ön számos kötettel rendelkező költő, ugyanakkor Ön volt a sárvári diákíró-találkozót meghirdető Írók Szakszervezetének kezdeményezője, 1987-től 1992-ig titkára, majd főtitkára. Az Írószövetség elnökségi tagja, 1990-től 1993-ig a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája ügyvivője, 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az Írók Alapítványa kuratóriumának elnöke. Mennyire tartja az irodalmi pálya szerves részének a szervezési, irodalompolitikai feladatok ellátást?

Mezey Katalin: Szerves része, noha nem okvetlen szükséges beleártani magát az embernek ilyesmikbe ahhoz, hogy igényes alkotómunkát végezzen. Sőt, sok időt elrabolnak ezek a feladatok az írástól. Mégsem kerülhettem ki, hogy részt vállaljak bennük, mert voltak elképzeléseim az „egészséges szellemi élet” feltételeiről, és azt hittem, hogy a demokrácia beköszöntével, a rendszerváltozást követően sikerülhet megteremteni azokat.

A Széphalom Könyvműhely szervezésében február 18-án este hattól tartanak egy beszélgetést, emlékezést  a Magyar Írószövetségben (Bp. VI., Bajza u.18.)  „…EGYENESEN SZEMBENÉZNI A SORSSAL…” címmel, melyen a Magyar írók Zbigniew Herbertről című kötetet Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és Ön mutatják be, vendégként Tadeusz Szyma újságíró, filmrendező, Zbigniew Herbert barátja lesz jelen. Kik szerepelnek a Herbertre emlékezők sorában a kötetben, s miért érezte  feladatának a kiadó egy  Zbigniew Herbertről szóló kötet összeállítását?

Mezey Katalin: Bakos István, Baránszky Joób László, Csoóri Sándor, Gimes Romána, Gömöri György, Göncz Árpád, Kalász Márton, Kányádi Sándor, Marsall László, Nagy Gáspár, Nagy László, Pályi András, Simonyi Zoltán (a kötet egyik szerkesztője is egyben), Tőzsér Árpád írásai sorakoznak az antológiában, továbbá  Kiss Gy. Csaba és Puskás Károly interjúi, amelyek az élő szó erejével ragadják meg az embert ma  is, semmit sem vesztettek mondandójuk fontosságából, ahogy Herbert egész életműve sem. Jelentőségében egyre növekedve magasodik ki korunk irodalmából.
Már a címben található idézet is kellő magyarázat arra, miért fontos mindannyiunknak Herbert életműve. Rendkívüli felkészültséggel, igazságérzettel, keserű iróniával bíró, férfias, bátor és nyughatatlan szellem volt, aki a történelem elszenvedőinek szemével nézte és látta világunkat, és arra figyelmeztet, hogy vállalnunk kell a veszteségeinket,  vállalnunk kell, ha vesztesek vagyunk, abban a korban, amelyben az emberiség lehetőségei már-már követhetetlen mértékben megnövekedtek, de nem csak a jó, hanem - mint láthattuk és látjuk - az ártó, a gonosz, a kegyetlen lehetőségek is.

Milyen kortárs művekre számíthatunk a Széphalom Könyvműhely kiadó gondozásában a Könyvfesztiválra illetve az idei Könyvhétre?

Mezey Katalin: Reményünk szerint Darányi Sándor, Kiss Benedek, Szenti Ernő új verseivel, Jókai Anna új életműsorozatának következő darabjával (4447, Tartozik és követel), Miklóssy Endre és Pomogáts Béla új esszékötetével sikerül jelentkeznünk a következő félévben. Nemrég adtuk ki Vladimir Rott: A sors ellenében című memoárjának első kötetét (Szenvedésből vigasz). Remélhető, hogy Könyvhétre meg tudjuk jelentetni a második, terjedelmes kötetet is, amelyek valamiképp számomra a dokumentumműfaj 20. századi Háború és békéjét jelentik. Grzegorz Lubczyk lengyel történésznek a 2. világháború alatt Magyarországon tevékenykedett, mártírsorsú  Henryk Slawikról szóló monográfiája is kiadásra vár. Folytatni szeretnénk MAGYAR PÉLDATÁR sorozatunkat, amelynek szerzője, Nyerges Magda nemrég adta közre A magyar felfedezők és világjárók című, szép sikert elért kötetét a 10-14 éves korosztály számára.

Ön több műfajban is alkot: elbeszélések, mesék és versek, valamint színművek szerzője is. Min dolgozik jelenleg, s mikor jelenik meg új kötete?

Mezey Katalin: Nehezen fejezek be egy-egy munkát, még nehezebben adom ki a kezemből. Új verseskönyvem áll talán legközelebb a megvalósuláshoz, de még nincsen kész. Szintén dolgozom A kidöntött kerítés című elbeszéléskötet kibővített változatán. Karácsonyra talán sikerül kiadni valamelyiket - bár már tavaly is ezt reméltem.
 
--------
 
Mezey Katalin  költő, műfordító. 1964-66 között általános iskolai tanár, 1966-68 között a Tatai Faipari Ktsz, 1968-69 között az OKISZ népművelési előadója, 1970-től újságíró, a rendőrileg elkobzott Kísérlet című irodalmi folyóirat szerkesztője, 1970-77 között a Népművelés, 1977-81 között a Szovjet Irodalom, 1983-88 között a BSZV Híradó munkatársa. 1989-től a Széphalom Könyvműhely alapító vezetője. 1963 óta publikál. Az Írók Szakszervezetének kezdeményezője, 1987-től 92-ig titkára, 1992-től főtitkára. Az Írószövetség elnökségi tagja, 1990-93 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája ügyvivője, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Füst Milán-jutalomban (1985), az év legjobb gyerekkönyvének járó IBBY-díjban (1990), Greve-díjban (1992), József Attila-díjban (1993), Arany János-jutalomban (1996), Forgács Pál-díjban (2000), Az Év Könyve-díjban (2001), Artisjus-életműdíjban (2003) és Príma-díjban (2007) részesült.
Főbb művei: Amíg a buszra várunk (versek, 1970), Anyagtanulmány (versek, 1977), Zöld vadon (elbeszélések, 1979), Csutkajutka meséi (mesék, 1983), Élőfilm (regény, 1984), Újra meg újra (versek, 1985), Lyukak az osztálykönyvben (ifjúsági regény, 1986), Kivala Palkó Nemlehet-országban (meseregény, 1987), Levelek haza (regény, 1989), Szárazföldi tél (válogatott versek (1991), A két egyforma királyfi (színművek, 1994), Again and Again (válogatott versek angolul és magyarul, 1995), Párbeszéd (versek, 2002), A kidöntött kerítés (ifjúsági történetek, 2003).

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
naphal naphal 2009-02-13 14:41

Köszönet ezért a cikkért!