hirdetés

Digitális forradalom vagy zsákutca?

2009. január 9.
Társadalomkutatók, neurológusok és tech-szakemberek egész hada veti rá magát a friss digi-húsra, hogy kiderítsék kinek jó az online irodalom, és próbálják megjósolni, hogy a nyomtatott irodalom komplementerével, vagy helyettesítőjével állunk szemben.
hirdetés

A fejlett világ már egy ideje lelkesen görgetheti az e-olvasóját, míg nálunk egyelőre még csak álom az olyan kütyü, mint az Amazon – iPodra hajazó – Kindle-je. Már akinek álom. Míg a digi-rajongók egy olyan új technikai forradalomról beszélnek, amely lemoshatja a papíralapú irodalmat, addig az irodalmárok és könyvmolyok a hajukat tépik a „virtuális könyvtár” szavak hallatán.

Nem érhet senkit meglepetésként az amerikai szociológusok olyasféle kutatási eredményei, melyek szerint az online és a papíralapú irodalom közti verseny inkább azon rétegek esetén kiélezettebb, kiknek szabadideje korlátozottabb, és nincsenek határozott olvasási szokásaik. Bár az online irodalom preferálásánál nyilvánvalóan közrejátszanak jövedelmi tényezők is, a Northwestern Egyetem szociológusai mégis határozottan állítják, hogy a verseny kimenetelében mégis a szocializáció fogja játszani a döntő szerepet. A vízválasztó az a primer szocializációs terep, ahol a szülők vagy megszerettetik a gyerekkel a klasszikus értelemben vett olvasást, és belecsepegtetik a könyv iránti szeretetet, vagy hagyják hogy más médiumok neveljék, hogy később legyen majd mivel megküzdenie a tanárnak is. Griswoldék szerint azonban egyelőre még nyitva marad a kérdés, hogy ez az újfajta tevékenység fog-e kulturális tőkét is hordozni, vagy csupán hobbivá degradálja majd az olvasást.

A szakértők egybehangzóan állítják, hogy az online olvasás minőségileg is eltér a hagyományos értelemben vett irodalom-fogyasztástól. A British Library 2008-as jelentése szerint mind tanárok, mind diákok rosszabbul teljesítettek az online olvasás terén. A digitális formátum inkább az olyan célirányos módon való olvasást teszi lehetővé, mint amikor az ember bizonyos információkra vadászik. Az online felület sokkal hektikusabbá teszi az olvasást, és korántsem biztosít olyan mértékű elmélyedést, mint a papíralapú irodalom. Többen még azt a kijelentést is megkockáztatják, hogy a képernyővizslatás nem is tekinthető olvasásnak a szó valódi értelmében. A vérbeli könyvmolyokat még az olyan techcsodák sem tudják megingatni, mint a Kindle. Hiába a szemkímélő megoldások (semmi vibrálás, látóidegeket kímélő fakószürke kijelző), a megrögzött olvasónak mégis hiányozhatnak az olyan érzelmi jellegű töltetek, mint a jellegzetes illat, az előző olvasó lenyomatai (a foltok, a gyűrődések, a szamárfülek), vagy egyszerűen az az élmény, amit egy könyv egyszerű tapintása okozhat. Bár kétségtelen, hogy számottevő előnyre tehet szert papírtársával szemben például egy utazás során.

Az irodalomféltők mégis leginkább a gyerekeket óvnák az elektronikus könyv kísértéseitől. Akinek már volt az egyik kezében gyerek, a másikban meg bármiféle technikai kütyü, az tudja hogy mire számíthat, ha majd nálunk is felbukkan az e-olvasó. Semmiképpen sem ajánlott az online olvasás. Tapasztalatból tudom, hogy még egy Andersen is csak nehezített körülmények közt mesélhető, ha a hallgatóság megkaparintja az egeret. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyobb lélegzetvételű történetnek esélye sincs ilyen körülmények közt. A sok gomb meg a görgő biztos több érdeklődést vált ki belőlük, mint maga a mese.

A szakértők szerint azonban a nagyobbakat sem árt távol tartani a digitális világtól. Bár a mai fiatalok már meglehetősen magabiztosan mozognak a virtuális térben, és a mobilok, videójátékok és iPodok tengerében játszi könnyedséggel működtetnek bármiféle techcsodát, ez mégis inkább hátráltathatja őket az irodalom-fogyasztásban. A pedagógusok egyre többet panaszkodnak, hogy az ifjúság olyan mértékű szövegértési- és koncentrációs problémákkal küzd, ami már komoly aggodalomra adhat okot. A hozzáértők szerint pedig az online olvasás nem hogy segítene, hanem – a fentebb említett okok miatt – még ronthat is a helyzeten.

Az online olvasó nem egyszerűen olvasó, hanem egyenesen fogyasztó – mondja Christine Rosen, a The New Atlantis egyik cikkének szerzője. Az ilyen felhasználó nem elmélyülten olvas, hanem „kommentel”, „bookmarkol”, „linkel” és nem átall még akár a klasszikusok szövegeihez is hozzányúlni.

Papp Eszter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
tki tki 2009-01-12 07:19

http://konyves.blog.hu/2009/01/10/digitalis_forradalom_vagy_zsakutca

tki tki 2009-01-09 20:05

Egy kis következetesség kellene a jelenségek összeszedésében és értékelésében - van itt némi káosz. Például egy elektronikus könyv, amin nincs semmi zavaró bizgentyű, talán még Tetris sem, talán még internetezni sem lehet vele, vajon miért zavarná az olvasót az olvasásban, ha egyszer rászánja magát, hogy olvasson. Vagyis ez, ugye, más, mint az Internet-böngészés, az "on-line olvasás", a multimédia, nem kell összekeverni a kettőt. Az "on-line olvasás" általában eleve nem könyvolvasást jelent, tehát eleve más felhasználásról beszélünk - arra viszont kiválóan, kiválóan alkalmas. Tájékozódásra, keresésre, hírek böngészésére - nem kell magyarázni. Amúgy is képtelen vagyok a technikai eszközt hibáztatni, nem is értem, miért ne lehetne ugyanúgy kötődni hozzá, mint bármi máshoz, ha éppen dőre érzelmeinken keresztül akarjuk szemlélni az egész világot (például egy TV, mint műszaki vívmány, invenciók hosszú sora, lelkesítő és esztétikus, hiába taszít ugyanakkor szinte minden, amire használja az emberiség), és nyilván tanítható, tanulható a helyes használata is - a távoltartás rossz reakció. Én is tudok könyvet olvasni a Hálón (bár a hangoskönyv még annál is praktikusabb) - csak egy kis kényelem kell hozzá, ami függőlegesen és vízszintesen is megvalósítható. A művészeti alkotásban továbbra sincsenek linkek, kapkodás - elolvasandó sorok vannak. Másfelől, bár igaz, hogy a világ fakitermelésének a háromnegyede csomagolóanyagra megy, a könyvek nem akkora tétel ebben a pazarlásban, de mégis jobbnak tűnik egy-egy ilyen elektronikus könyvnek az energiamérlege - feltéve, ha nem cseréljük le kétévente újra. Amúgy pedig fordítsuk meg a dolgot: talán mi vagyunk a zsákutca, és a számítógépeké a jövő. Vagy legalább kellemes személyiségű elektronikus könyveknek lehet majd elmesélni, mit is gondolunk az adott műről, a könyv pedig beszél a szerzőről, keletkezésének körülményeiről, a róla született kritikákról, hogy miket írtak róla a blogokon, mit mondtak róla a Literán... Talán képes lesz majd minden könyv a szerző és a többi olvasó hangját, véleményét, ötleteit és gondolatait is tolmácsolni, ott lehetnek velünk, mi pedig velük...