hirdetés

Díjak, dúlák, gyászolók

2017. szeptember 8.

Elhunyt az amerikai költészet egyik legnagyobb alakja, a gyász mellett azonban izgalommal várjuk a Man Booker- és a Nobel-díj győztesének bejelentését, ahogyan a lengyel Angelus-díjét is, amelynek jelöltjei között Tompa Andrea is szerepel; az ausztrál Franklin-díj nyertesének kiléte azonban nemrég kiderült, ahogyan az sem titok többé, kik azok a könyvdúlák. Heti hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

Elhunyt John Ashbery

Egy gyakran visszhangzott, de összehasonlíthatatlan költői hang – áll a The New York Times gyászjelentésének címében az augusztus 27-én, életének 90. évében elhunyt John Ashberyről. Az amerikai költőóriás hudsoni otthonában halt meg, férje, David Kermani közlése szerint végelgyengülésben. Ashbery, akit a Pulitzer-díj, a National Book Award és a National Book Critics Circle Award elnyerését követően a Nobel-díj esélyesének is tartottak, 1927-ben született a New York állambeli Rochesterben. Magányos, könyvmoly gyerekként emlékezett vissza magára, akit letaglózott öccse halálának traumája és aki saját neme iránti vonzalmával küzdött. Első verse kamaszkorában a Poetry irodalmi lapban jelent meg, ám nem az ő nevén: kollégiumi évei alatt egy osztálytársa saját nevén, Ashbery tudta nélkül küldte be verseit a lapnak, a Poetry Foundation szerint ezzel a XX. század egyik legemlékezetesebb plágiumát követve el. Ashbery festőnek készült, ehelyett megírta mesterművének tartott költeményét, a több mint 400 soros Self-Portrait in a Convex Mirrort, amely az azonos című, XVI. századi Parmigianino-festmény alapján született, és amelyet magyarra Krusovszky Dénes és Lanczkor Gábor fordított le Önarckép konvex tükörben címmel. A zene és az absztrakt képzőművészet által is inspirált költészetét nehezen olvashatónak és értelmezhetőnek tartották, Meghan O'Rourke kritikus-költő szerint azonban megértés helyett Ashbery verseit a zenei művek befogadásához hasonlatosan inkább élvezni javasolt. A The Guardian ennek kapcsán idézi Ashbery humoros válaszát 2008-ból arra a kérdésre, mit jelentene a neve igeként (to ashbery): halálosan összezavarni az embereket. A klasszikus, tiszta versforma, nyilatkozta egyszer, nem tudja visszaadni azt, ami neki a költészet: a tudás és a tudatosság közvetett útjainak reprodukálása.

Várjuk a Man Booker- és a Nobel-díj híreit!

Ahogy korábban írtuk, a Man Booker-díj hosszú listája már nyilvános: mintegy 150 címből választottak ki 13 jelöltet. A 6-ra szűkített rövid listát pedig szeptember 13-án teszik közzé, végül október 17-én derül ki, ki nyeri az 50 ezer fontos díjat.
Kicsit korábban, az október 2-ai héten kezdik el a Nobel-díjak bejelentését. Az irodalom kategória kihirdetésének pontos napja még nincs meg, szemben például a békedíjéval: a győztes kilétét 6-án, délelőtt 11-kor tudhatjuk meg. Az idei Nemzetközi Man Booker-díj jelöltjei között négy Nobel-esélyest említenek: Amoz Oz és David Grossman izraeli írókat, az albán Ismail Kadare-t (Grossman idén, Kadare 2005-ben nyerte el a Man Booker-díjat), és Yan Lianke kínai szerzőt, akinek több szatirikus művét betiltották hazájában.

Tompa Andrea a lengyel Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj rövid listáján

Tompa Andrea 2010-es A hóhér háza című regénye bekerült a lengyel Angelus Közép-Európai Irodalmi Díj hét könyvből álló shortlistjére – értesülhetünk a díj hivatalos honlapjáról. A Wrocław város és a Dziennik című lengyel országos napilap által alapított, Angelus Silesius XVII. századi wroclawi költőről, teológusról elnevezett díjat az előző évben lengyel nyelven kiadott, legjobbnak tartott közép-európai irodalmi műnek ítélik oda. Fontos szempont a jelölésnél az adott mű kultúraközvetítő szerepe, hogy témája kapcsolódjon mai korhoz, fontos társadalmi problémákat vessen fel, elgondolkodásra késztesse az olvasót. Az eredetileg 67 könyvből álló listát először 14, majd 7 címre szűkítették. Tompa Andrea lehet a harmadik magyar író, aki részesül a díjban, Esterházy Péter 2008-ban a Harmonia caelestisért, Spiró György pedig 2010-ben a Messiásokért kapta meg. A díjazott a díjjal együtt 150 ezer zloty, kb. tízmillió forint pénzjutalomban részesül. Tompa Andrea mellett a román Filip Florian, az ukrán Andrij Lubka, a lengyel Stanisław Aleksander Nowak és Monika Sznajderman, az orosz Oleg Pavlov és a boszniai Faruk Šehić szerepel a jelöltek listáján. Tompa Andrea A hóhér háza című kötetét Anna Butrym fordította.

Megvan a legnagyobb ausztrál irodalmi díj győztese

Extinctions című prózakötetével Josephine Wilson a hatvanadik író a sorban, aki átvehette a Miles Franklin-díjat, Ausztrália legfontosabb irodalmi kitüntetését. A könyv „együttérző és könyörtelenül okos" – idézi a zsűri véleményét a The Guardian. Wilsont hatalmas meglepetésként érte a hír, olyannyira, hogy aznap, amikor értesült róla, egész délután a zsűri tévedését bejelentő telefonhívásra várt. A díj 60 ezer dollárral, vagyis kb. 15 millió forinttal jár. Wilson véleménye szerint könyvének célja, hogy „megpróbálja megérteni a valakihez való tartozás érzelmi komplexitását". A történet középpontjában a 69 éves Frederick Lothian nyugalmazott mérnök áll, akinek életét teljesen megváltoztatja és múltjának titkaival való szembesülésre kényszeríti Jan nevű szomszédjával kötött barátsága. Saját elmondása szerint Wilsont regénye írása olyan kérdéseken gondolkodtatta el, mint az emberi felelősség határai, vagy hogy az embereket milyen mélyen formálja a társadalmi, történelmi környezetük. A regény részben saját tapasztalatára is épül, az írót az örökbefogadás kapcsán általánosságban a család jelentése és lehetőségei foglalkoztatják, a kérdés: kell-e ahhoz a szülés aktusa, hogy szeretni tudjunk; szűkebben pedig saját nemzetének történelme: az ausztrál örökbefogadás története, az ellopott nemzedéké. Ez a fogalom az 1910 és 1970 között mintegy 100 ezer, többségében „félvér" gyermeket jelöli, akiket szövetségi törvényekre és a helyi államok jogszabályaira hivatkozva szakítottak el családjuktól, mondván, az őslakos közösség pusztulásra van ítélve, ezért jobb, ha a gyerekeket integrálják a társadalomba. A XX. századi ausztrál íróról, Stella „Miles" Franklinről elnevezett díjat 1957 óta ítélik oda annak a regénynek, amely a „legmagasabb irodalmi értékkel bír" és amely „az ausztrál életet mutatja be annak bármely korszakában".

De kik azok a könyvdúlák?

Ahol a szükség, ott a segítség – a könyvdúlák létezésének ennyi a magyarázata a The Guardian szerint. A dúla eredetileg orvosi végzettséggel nem rendelkező, vajúdó kismamáknak érzelmi segítséget nyújtó szakembert, társat, „asszonysegítőt" jelentett. Ez a munkakör mára széleskörűbbé vált, dúlák nyújthatnak érzelmi támogatást olyan traumatikus folyamatok esetében is, amilyen az abortusz, a válás, a halál – vagy a könyvírás. A könyvdúlák határozottan megkülönböztetik magukat az ügynököktől vagy a szerkesztőktől, munkájukat inkább a coaching szolgáltatás egy fajtájának tekintik, amely a bizonytalan, könyvük kiadásával gondba kerülő írók megerősítésében segít. A magát „szerkesztői coach és tanácsadó, más néven könyvdúlának" nevező Ariane Conrad saját segítségnyújtó szolgáltatását csak „könyvszülésnek" hívja. „Időt szánok rá, hogy megismerjelek téged, a munkádat, a hangodat. Meghallgatlak és mélyen összpontosítok. Az ötleteid, tapasztalataid, életed munkáját megosztani rémisztő lehet. Én segítek a megerősödésedben" – áll Condrad honlapján. Egy másik könyvdúla, szerkesztő és írói coatch, Ali Lawrence úgy fogalmaz, a szolgáltatás alatt „megismerem a klienseim legsebezhetőbb oldalát – útmutatásra, támogatásra, bátorításra, felhatalmazásra, felelősségre vonhatóságra van-e szükségük –, és segítek nekik, hogy elérjék céljukat." Lawrence is kiemeli, ő nem kiadó, nem ügynök, hanem társ a célok elérésében. Bethany Beams, egy harmadik dúla, gyermekek és könyvek „szülésében" is segédkezik, az ő honlapjáról megtudhatjuk, bármiben tud segíteni, a szerkesztéstől a korrektúrázáson át a borítódizájnig – egyszóval, foglalja össze a brit lap, egy könyvdúla akármivé képes válni, amire csak szükséged van. A cikk írója ezután a számokkal játszik, összehasonlítja az egyik dúla 400-tól 600 dollárig terjedő havi tervét (amely néhány telefonos konzultációt, szerkesztést és visszajelzést, illetve „korlátlan" e-mailezést tartalmaz) egy alap szerkesztői díjjal, amely elmondása szerint 30-40 dollár per óra, bár ennél többet is fizethet az ember persze. A Guardian ránk bízza a döntést, vajon tényleg tündérkeresztanyák-e a könyvdúlák, vagy csak egy jó marketingfogás, mindenesetre Lawrence szavaiban van valami: „Azt gondolom, elvárjuk, hogy az élet minden nehéz, nagy feladatát egyedül hajtsuk végre, hogy aztán az eredmény a miénk, egyedül a miénk legyen. Veszélyes elvárás ez. Minél gyakrabban engedjük, hogy támogassanak minket, annál gyakrabban fogunk sikereket elérni."

(A cikkben szereplő képek forrása: The New Yorker, a Nobel-díj hivatalos honlapja, Tompa Andrea Facebook-oldala, The Guardian, Ali Lawrence honlapja)

Seres Lili Hanna

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.