hirdetés

Díszvendég 2018: Szerbia – Körkérdés 5.

2018. április 20.

Az idei budapesti Könyvfesztivál díszvendége: Szerbia. Magyar irodalmárokat (költőket, írókat, irodalomtörténészeket, fordítókat) kérdeztünk a kortárs szerb irodalom tendenciáiról, jelentős képviselőiről, a szerb-magyar, magyar-szerb (irodalmi) figyelemről és figyelmetlenségről. – Az ötödik részben Jelínek Radmila válaszait közöljük.

hirdetés

- Milyen hasonló tendenciákat, tematikákat, kérdésfeltevéseket érzékel a kortárs szerb és magyar irodalom között, illetve mik a legmarkánsabb eltérések?

A szerb irodalmat az elmúlt 50 évben erősen megpecsételték a különböző politikai konfliktusok és területi átrendeződések eseményei. Még az ezredfrodulón is úgy tűnt, hogy elég nehezen szakad el a kortárs irodalom ettől a sokktól és a direkt, nem allegórikus irodalmi feldolgozásától az eseményeknek. Míg a magyar irodalomban ebben az időszakban már sokkal inkább az egyénre, és az egyén lelkivilágára, lelki fejlődésére helyeződött a fókusz, addig a szerb irodalomban hosszabbra nyúlt az a folyamat, hogy a nemzeti identitás kérdéséről áttérjenek az egyén személyiségfejlődésének kérdéseire. Ebből a szempontból nagyon fontos szerepet játszottak azok a szerb írók, akik hosszabb-rövidebb ideig külföldön éltek, vagy még mindig ott élnek, valamint a szerb diaszpóra képviselői. Ennél fogva sokkal összetettebb a szerb irodalom témafejlődése, hiszen nem beszélhetünk róla anélkül, hogy ne vizsgálnánk meg a expat szerb írókat is.

Míg a szerb irodalom témafejlődése valóban egy hosszabb és rögösebb utat járt be ahhoz, hogy most nagyjából ugyanott tartson, ahol a magyar, addig van egy nagyon fontos elem, ami mindkét nemzet irodalmát átjárja: az elhagyatottság, kirekesztettség a sehová sem tartozás érzése nemzeti szinten. Milovan Danojlić a NIN-díj átvétele után, 1998 januárjában adott interjújában mondta ezt:

"Felfogtam, hogy egy olyan kis néphez tartozom, aki már a történelem hajnalától kezdve folyton valakinek az útjában volt, akinek állandóan ütötték a fejét. Miért? Azért mert nem fogad szót."

- Milyen helyet vívott ki magának a kortárs szerb irodalom a magyar szakma és olvasók körében, illetve fordítva?

Sajnos úgy érzem, hogy a kortárs szerb irodalom a szélesebb magyar közönség számára továbbra is jórészt ismeretlen. Ennek számos oka lehet, az egyik talán az eddigi politikai narratíva is, amely elég rossz képet festett magáról a szerb népről. Abba, hogy ebből mi és mennyi a propgaganda, ezen a ponton nem érdemes belemenni, de tény, hogy erősen rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan érzekeljük egymást, mennyire hagyják, hogy érdekeljen, hogy a szomszédban mi történik, illetve érdekében áll-e bárkinek az ilyen fokú tájékozottság.

Ami érdekes még ebben a kontextusban az a magyarországi szerb írók fogadtatása Szerbiában. Bár ők szerb nyelven írnak, mégsem sikerült nekik sem beépülni tartósan, sem nagyobb port kavarni műveikkel. Ebből a szempontból Magyarország jóval befogadóbb, hiszen számos vajdasági magyarul író szerző talált közönségre nálunk. A nagy klasszikusokat, amilyen Milorad Pavić vagy Ivo Andrić elég sokan ismerik, illetve a vajdaságból származó, de esetleg szerbül (is) író szerzők, mint pl. Danilo Kiš is fel-felbukkanhat, de a most aktívak közül valóban elég kevés van a piacon. Az érdeklődőknek leginkább a Napkút, a Forum és a Jelenkor kiadók oldalait érdemes böngészni.

- Kik azok a szerzők a mai szerb kínálatból, akikre mindenképpen felhívnák a magyar olvasók és a szakma (fordítók, kiadók) figyelmét?

Valószínűleg nem leszek egyedül ezzel a meglátásommal, és akik ismernek azok tudják, hogy évek óta ez a vesszőparipám, de David Albahariról őszintén gondolom, hogy a magyar közönségnek is sokat tudnának adni a művei. Valamint egészen új lélegzetvételt hozott az irodalomba Dejan Atanacković, aki Luzitanija című regényében egy utópisztikus szerb államot jelenít meg, ahol az őrület lesz a normális, a normálisokat pedig megbüntetik. Ha kicsit a regény mögé néz az ember, akkor az a hátborzongató érzése támad, hogy ez már nem is áll olyan messze a jelenlegi valóságtól, és nem csupán Szerbia vagy a Balkán szintjén, hanem akár nálunk is.

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.