A hangjáték a német irodalomban a múlt század huszas-harmincas éveitől kezdve máig közkedvelt forma. Ez azért sem mellékes, mert jelzi, hogy az irodalomnak természetes terepe a rádió, és ez a megállapítás az irodalom kritikai közvetítésére is vonatkozik.
Míg a rádiós ajánlók korábban elsősorban stúdióbeszélgetéseket és recenziókat takartak, az elmúlt évtizedben erősödött az adások magazin-jellege. Jó példa erre az Ex Libris című irodalmi műsor a legnagyobb osztrák hír- és komolyzenei csatornán, az Österreich 1-en, melyben minden héten a könyvismertetők és kritikák mellett riportok, interjúk, mini-feature-k és az aktuális könyvújdonságokból származó szövegrészletek is elhangzanak - jó sok zenével fűszerezve. Kiemelhetők továbbá a berlini Deutschlandsradio / Deutschlandsfunk irodalmi háttéranyagai illetve Svájcban a 52 Beste Bücher (52 Legjobb könyv) című ajánlóműsor, melyben minden héten öt könyvújdonságot ismertetnek meg a hallgatókkal.

A televíziós irodalmi műsorok közül a legnagyobb múltra visszatekintő SWR Buchtipps-t (korábban: Das Literaturmagazin) érdemes elsőnek megemlíteni. A Köln - Frankfurt - Stuttgart régióban fogható csatorna harmadik programjának (SWF 3) az irodalmi magazinja  1975 után rendszeresen közölte a hónap legjobb, az irodalomkritikusok által beszavazott könyveinek a listáját (SWF BestenListe), mely a Der Spiegel eladási rangsorának a konkurrenseként jött létre. A szerkesztőség kezdetben 15, majd 30 rezenzenst kérdezett az ország minden szegletéből, hogy melyik az a tíz kötet, amit legszívesebben ajánlanának az adott hónapban megjelent több száz új cím közül. A lista nemcsak a tévéadás szerkesztését könnyítette meg, hanem zsinórmértékévé vált az olvasóknak, a kereskedőknek és a könyvtáraknak. Baden-Badenben, a kritikusok nyári találkozóján (Kritikertreffen) a havi győztesek közül a leginkább figyelemre méltót különdíjjal jutalmazzák (Preis der SWF-Bestenliste). Ezt nyerte meg 1986-ban Konrád György és 1992-ben Krasznahorkai László.

A fiatal kortárs írónemzedék bemutatkozását segíti az Ingeborg-Bachmann-verseny (IBV), melyet 1977 óta minden év június utolsó hetében az ausztriai Klagenfurtban (Kärnten) rendeznek az ORF és a város közös rendezésében. A szerzőket a zsűri hívja meg a beküldött, korábban nem publikált pályamunkák alapján, melyek felolvasva nem hosszabbak fél óránál. A prózai szövegeket a sajtó és a televízió nyilvánossága előtt maguk a szerzők adják elő. Idén tizennyolcan juthatnak be a háromnapos döntőbe, melyet a 3Sat-on és az interneten élőben lehet követni. A verseny győztese ebben az évben 22500 Eurot kasszíroz. (Alapításakor a fődíj még 100 ezer schilling volt). Az IBV az európai irodalmi élet talán legnagyobb médiaeseménye, mely alapvetően befolyásolja a könyv és a szerző jövőbeli sikerét. A Gruppe 47 találkozóinak mintájára jött létre, ahol a szerzők egymásnak olvastak fel kritikusok és kiadók jelenlétében, és ha úgy ítélték meg, a legjobbat külön díjazták. Az IBV-t az elmúlt 26 évben számtalan támadás érte a zsűrivel, a szerzők kiválasztásával vagy magával a maratoni lebonyolítással kapcsolatban. Olykor politikai viták kereszttüzébe került. (Jörg Haider tartományi vezető többször megpróbálta ellehetleníteni.) 1977-ben és 1991-ben pedig az írók gyűjtöttek aláírásokat a bojkottálására. Az erős érzelmi reakciók a kezdetektől fogva hozzátartoztak a dramaturgiához, akár a zsűritagok vitáit, akár a szerzők vagy a közönség reakcióit nézzük. A verseny épített arra az elragadtatásra vagy elutasításra, amit a szappanoperák vagy a valóságshow-k szoktak kiváltani. 1987-ig Marcel Reich-Ranicki nyomta rá bélyegét az IBV-re: a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerkesztő-kritikusa a zsűri szóvívőjeként domináns szerepet játszott a szerzők és az ítésztársak kiválasztásában. Kiválásával a nominálási eljárás is demokratizálódott, visszaszorult a személyesekdés, csökkent a viták heve. Az IBV fokozatosan vált össznémet (és elsősorban nyugatnémet) médiaeseménnyé: a zsűriben, a versenyzők között is egyre kevesebb volt az osztrák származású. A győztesek között pedig keletnémet és a svájci íróból is többet találni. Az elmúlt évek nagy felfedezettjei kis túlzással az IBV-n debütáltak: Norbert Niemann, Terezia Mora, Georg Klein, Michael Lentz, Inka Parei mind Ingeborg Bachmann-díjasok.

Reich-Ranicki az IBV zsűrijében is első volt az egyenlők között, de emlékművet az Irodalmi Kvartett (Das Literarirische Quartett) című irodalmi talk show-val állíttatott magának A műsor 1988. március 25-én indult a ZDF-en, és 77 adást, azon belül 385 könyv "kibeszélését" követően 2001. december 14-én szűnt meg. A forgatókönyv szerint négy kritikus (később három kritikus + egy íróvendég) vitakozott késhegyre menően öt könyvről az adásidő 75 perce alatt. Irodalmi fastfood: csupa vélemény és ítélet, kevés idézet, még kevesebb beleérzésről tanúskodó, árnyalt analízis. A végkövetkeztetést, a viccek csattanóit - kezeit összecsapva, mutatóujját előreszegezve, motyogva, lesajnálva vagy dörgedelmesen - Reich-Ranicki mondta ki, kritikustársai (Hellmuth Karasek és Sigrid Löffler, kiválásával Iris Radisch) inkább csak az untermann szerepét játszották. A műsort végigkísérő fanyalgások ellenére a beszélgetések hihetetlen mértékben befolyásolták a könyvvásárlói adatokat. Akiket a kritikusok egyöntetűen elismertek, azoknak a könyveit hamar elkapkodták. Az Irodalmi Kvartett két, nagy visszhangott kiváltó botrányt is megélt: 1995-ben Reich-Ranicki a földbe döngölte Günter Grass: Ein weites Feld című új regényét, melyet a Der Spiegel történetének egyik legnevezetesebb címlapján még ketté is tépett. 2000-ben a stábon belül került kenyértörésre a sor: az osztrák kritikus Sigrid Löffler bírálta Haruki Murakami: Veszélyes szerető című regényének szexista nyelvezetét, mire Reich-Ranicki úgy vélte: akinek a könyv erotikus részeivel van gondja, annak alapvető és személyes problémái lehetnek a szerelmes regényekkel. Vagyis Löfflerről azt sugallta, hogy frigid. A Kvartett felbomlott. Noha Iris Radisch, a Die Zeit szerkesztője néhány adás erejéig még beszállt, de ezt a botrányt a műsor már nem tudta kiheverni. Az Irodalmi Kvartett mindenesetre műfajt teremtett: irodalmi esteket, író-olvasó-találkozókat hirdetnek ezen a címen. Noha akad a 3Sat-on szakkönyveket bemutató sorozat (bookmark), és a svájci televízióval együttműködve Daniel Cohn-Bendit, majd Roger Willemsen vezetésével vasárnapi matinéidőben futó irodalmi műsor (Das Literaturclub), ám az IK kiesésével a könyvkereskedők - félve az eladási számok csökkenésétől - megkongatták a vészharangot.

A Kvartett piaci hatását kívánja pótolni a népszerű televíziós és rádiós újságíró Elke Heidenreich Lesen! című műsora, melyet a ZDF tavaly áprilistól kezdve sugároz évi öt alkalommal. Az IK-val ellentétben a Lesen! meglehetősen kritikátlanul, de jó kedéllyel kalauzolja a nézőket a könyvpiac újdonságai között.  Az "öt könyvet minden hétre"-elvet követi a Bayerischer Rundfunk könyvajánlója, a Lesezeichen (Könyvjelző). Az ARD legpatinásabb irodalmi magazinja, a Bücher, Bücher (Könyvek, könyvek) tavaly decemberben végleg megszűnt. A közszolgálati csatornákon egyéb kulturális műsorok is rendszeresen foglalkoznak a könyvpiac aktualitásaival. Ezek között legjobbnak a Kulturzeit című, 1995-ben indult információs magazint tarják, mely minden hétköznap este 19.20 és 20.00 óra között jelentkezik az ARD, a ZDF, az ORF és az SFORS kooprodukciójában. A német kettesen az aspekte ad még irodalommal kapcsolatos riportokat, interjúkat.
A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák talk-show-i egyaránt szívesen hívnak vendégül prominens írókat: akár Rheinhald Beckmannt ARD) vagy Stefan Raabot (Pro7) vesszük alapul. Sőt, az entertainerek felbukkantak "irodalmi műsorok" nevettető-műsorvezetőjeként is: az év elején indulz Jürgen von der Lippe Was liest Du? (Mit olvasol?) című magazinja, amely a bulvár számára érdekes témákat ecseteli (szex, szerelem, stb) irodalmi műveket és írókat megidézve. A műsor debütálását 600 ezren követték a  WDR-en.