hirdetés

Dunajcsik Mátyás: Szélesvásznú szörnyetegek

2018. július 11.

...a trollok valódi formája és alakja igazából megismerhetetlen: azt mindig mi, saját magunk töltjük meg tartalommal, amikor igyekszünk beléjük vetíteni mindazt, ami bennünk is ott van ugyan, az emberi természetről alkotott fogalmainkkal azonban mégsem tudjuk összeegyeztetni. – Dunajcsik Mátyást a Trollok alkonya című kötetéről kérdezte Helli Szimonetta.

hirdetés

Hogyan állt össze a Trollok alkonya kötet koncepciója, miért pont ez a három történet került bele a könyvbe?

A hegylakó meséje gerincét alkotó látomásos költemény már sok éve kísért, egyrészt az elképesztő szépsége és ereje miatt, másrészt fordítói kihívásként is. Amikor a magyar verzió első változata megjelent a Műútban, egy saját verset is mellékeltem hozzá a költeményhez fűződő viszonyomról, a két szöveg pedig később egy egészestés performanszdarab alapját is képezte, amit a Természetes Vészek Kollektívával adtunk elő Katasztrófa-panoráma címmel a berlini Collegium Hungaricumban tavaly tavasszal.

A kötet leghosszabb elbeszélése, a Bárður, a Havashegy védszellemének története pedig számos okból az abszolút kedvenc történetem a teljes izlandi irodalomból, mert annak ellenére, hogy alig 70 oldal hosszú, egy egész epikus fantasy-könyvsorozat, szélesvásznú szörnyfilm vagy akár egy monumentális operatrilógia anyaga is benne van, szabadságharccal, bosszúval, kivándorlással, szerelemmel, árulással és szülő-gyerek konfliktusokkal, ahol a legmagasabbrendű tragikum kéz a kézben jár a parodisztikus vulgaritással, és a féktelen trollivászatoktól kezdve a sírrabláson át a szívettépő hárfajátékig az emberi (és nem-emberi) érzelmek egész skálája felvonul.

Ez a kettő azonban mind formailag, mind tartalmilag valamennyire atipikus trolltörténet: az egyikben az egész troll-jelenség tulajdonképpen a költészet szférájába van átemelve, a másikban pedig maga a főhős is részben vagy egészben maga is troll. (Hogy éppen mikor mennyire, ez az egész történet központi dilemmája, amit a bevezetőben megpróbálok részletesebben is megvilágítani.) Amikor viszont már a kötet összeállításán gondolkodtam, a fenti kettő mellé mindenképpen szerettem volna egy olyan sztorit is, ami afféle „kontrollcsoportként”, összehasonlítási alapként a lehető legtipikusabb helyzetben és a leginkább hagyományos cselekménnyel mutatja be a trollokat, vérszomjas és kártékony szörnyetegekként, akiket a történet emberhősei szemrebbenés nélkül mészárolnak le nemre és korra való tekintet nélkül (ha például széklábbal kell agyonverni két épp hogy csak járni tudó trollkölyköt, akkor úgy). Ettől függetlenül a Bikaláb Þorsteinn meséje is számos különlegességet rejt, mint amilyen a főhős lélekállatának, a jegesmedvebocsnak a megjelenése, vagy éppen Brynjarr, a domblakó tünde figurája, aki bár ő maga pogány hitű, arra kéri a főhőst, hogy ha fia születik, a nevét vigye majd be a keresztségbe.

A trollokon túl egyébként ez az utóbbi az, ami a összeköti a három történetet, és emiatt is lett Trollok alkonya a gyűjteménye kötet címe: hiszen valamilyen módon mindhárom történet hátterében az óészaki világ hatalmas kozmológiai, politikai és világnézeti váltása áll, amikor a régi pogány istenek tiszteletéről áttértek a kereszténységre. Ennek a folyamatnak pedig az egyik legnagyobb vesztesei nyilván az óészaki hiedelemvilág különböző paranormális lényei, a trollok, tündék és más csodalények voltak, akiknek az új világrendben már nemigen maradt hely. (Bár ahogy a kötetben szereplő történetekből is látszik, annyira könnyen azért nem adták meg magukat.)

A "Trollok alkonya" néhány eredeti izlandi saga-kiadással és Bernáth István óészaki fordításaival

 

A könyv olvasása során több ponton találkozunk Bernáth István fordításaira való utalással. Van olyan fordítása, amelyet érdemes külön kiemelni valamilyen szempontból? Esetleg olyan szövege, ami inspirálóan hatott az alkotói folyamatra?

A Trollok alkonya az első olyan könyv, amelyben könyvformában, magyar nyelven óizlandi sagák jelennek meg, és nem Bernáth István fordította. (Kettőnkön kívül még Veress Dávid skandinavista fordított magyarra néhány rövidebb sagát, amik folyóiratokban jelentek meg.) Így elkerülhetetlen volt, hogy hivatkozási alapként folyamatos jelen legyenek a kötetben a Bernáth-fordítások, annál is inkább, mert a Corvina által nemrég újra kiadott Brennu-Njáls saga és az Egils saga, vagy éppen a nemrég frissen megjelent Vörös Eirík története vitathatatlanul az izlandi sagairodalom csúcsteljesítményei.

A saját könyvem készítése során igyekeztem úgy kialakítani a Bernáth-hoz való viszonyomat, hogy mind az ájult tiszteletet, mind a dacos ellenállást elkerülve inkább valamiféle termékeny dialógusba lépjek az ő szövegeivel, hiszen mégiscsak ő volt az, aki először magyar irodalmi nyelvet adott az óészaki hősöknek, és rengeteg későbbi skandinavista először az ő tolmácsolásában találkozott a középkori izlandi irodalommal. Számos fogalom, szakszó és kifejezés fordításában továbbvittem az ő megoldásait, ugyanakkor néhány fontos ponton – mint például a személy- és helynevek írásmódja – el is tértem tőle, olyan megoldásokat keresve, amelyek a lehető leginkább megfelelnek egy 2018-ban készülő fordítás követelményeinek.

Ugyanígy teljesen más stratégiát követtünk a Helikonnal a Trollok alkonya tervezése, pozicionálása és kommunikációja során is. A Corvina Bernáth-kötetei persze nagyon szépek a maguk műfajában, ám mégiscsak (irodalom)történeti forrásmunkákként prezentálják az óészaki sagákat, holott ezek minden kultúrtörténeti súlyukkal együtt olyan hihetetlenül izgalmas, briliánsan megírt és szórakoztató történetek is egyben, amik megérdemlik, hogy a skandinavista középkorászokon túl jóval szélesebb közönséghez is eljussanak. Arról nem is beszélve, hogy a kortárs populáris kultúra számos fontos terméke, mondjuk a Trónok harca és A Gyűrűk Ura könyv- és filmuniverzumai, vagy épp Neil Gaiman és a Marvel-képregények világának egyes elemei is közvetlen módon merítenek az óészaki középkor irodalmából. Így mi olyan könyvet szerettünk volna készíteni, amit alkalomadtán a fent felsorolt műfajok és művek rajongói is izgatottan és érdeklődéssel vesznek majd kézbe, és ez azt hiszem, sikerült is. A különböző netes értékeléseket és kritikákat olvasva borzasztóan örültem annak, hogy a Trollok alkonya láthatóan sok olyan olvasóhoz is eljutott, aki most először olvasott óizlandi sagákat, és úgy tűnik, egyikük sem bánta meg a dolgot.

A kötethez az illusztrációkat Krizbai Gergely készítette. Mi volt az irányvonal ezzel kapcsolatban?

Krizbai Gergely munkáit a Napiszörny nevű projektje miatt már jóval korábban ismertem, és amikor felmerült, hogy ehhez a trollokról és hegyi óriásokról szóló kötethez illusztrátort kellene keresnünk, eléggé egyértelmű volt, hogy őt érdemes felkérnünk. Krizbo pedig hihetetlen nagy lelkesedéssel és fantáziával ugrott neki a feladatnak, miközben végtelen türelemmel viselte, hogy tervezés kezdeti szakaszában minden apró részletbe belekötök, a fegyverek formájától kezdve a tájak növényzetéig. Az erős kontrasztokkal, sziluettekkel való játék tudatos döntés volt a részünkről, vizuálisan ugyanis ez fejezi ki a legjobban az egész könyv alapgondolatát, történetesen, hogy a trollok valódi formája és alakja igazából megismerhetetlen: azt mindig mi, saját magunk töltjük meg tartalommal, amikor igyekszünk beléjük vetíteni mindazt, ami bennünk is ott van ugyan, az emberi természetről alkotott fogalmainkkal azonban mégsem tudjuk összeegyeztetni.

A "Trollok alkonya" a fordításokhoz használt izlandi kritikai kiadással, és a kötet egyik illusztrációjából készített nyomattal


A könyv egyfajta bevezető a sagák misztikus, összetett világába. Várható a jövőben folytatás? Vannak már tervben újabb fordítások?

Konkrét terveim nincsenek a közeljövőre nézve, ám mivel az óészaki irodalom eléggé terjedelmes szövegegyüttes, a lehetőségek igencsak tágak. Ami szerintem nagyon hiányzik még a magyar sagarepertoárból (és tudtommal Bernáth kéziratai között sem szerepel ennek a fordítása), az a Grettis saga, Izland legerősebb emberének története, aki egy viharos gyerekkor után virtigli kísértet- és trollvadásznak indul, egy átoknak köszönhetően azonban élete végére, miután húsz évig él számkivetettként az izlandi vadonban, őrá is pont úgy kezdenek vadászni, mintha maga is valami mitikus szörnyeteg lenne. Igazi nagy, tragikus történet rengeteg akcióval és horrorral fűszerezve, ami egyébként a kortárs szuperhős-narratívák szinte minden elemét felvonultatja, miközben gyönyörű jelenetek vannak benne barátságról, hősiességről, depresszióról és az egyén kozmikus kiszolgáltatottságáról a természet és a társadalom kegyetlenségével szemben. Remélem, egyszer majd magyar nyelven is olvasható lesz, akár az én fordításomban, akár máséban.

A kötet egyik részlete, Hetta asszonytroll és Szőrbundás Ingjaldur kalandjai itt meghallgatható:

Helli Szimonetta

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.