hirdetés

Dunscore forever

2009. augusztus 7.
...miközben Johnnal a Hanga-völgyben négykerekű terepmotorozunk, Vari viráglevest főz, árvácskákkal a tetején, meg lehet enni, mondja, virágot már régen ettem, mondom, ők sokat esznek, mondja, látszik, mondom. - Halász Margit a skóciai Dunscore-ról írt a litera körkérdésében.
hirdetés

Éjszaka érkeztem Dunscore-ba, az úton békák ugráltak, jaj, csak el ne üssük őket, mondta Pam, és elmesélte a birkákat, hogy itt Skóciában olyan, de olyan cselesek, a likacsos hídon, mely az egyik legelőt a másiktól elválasztja, s beleakadna a körmük, ha rálépnének, a birkák ezen a hídon vidáman átbucskáznak a hátukon, s már ki is cselezték a gazdákat, akik aztán válogathatják őket, hogy egyet neked, egyet nekem.

Még sohasem aludtam négyszáz éves házban, és hát a városka alig volt kivilágítva, szerencsére ragyogtak a csillagok, kirajzolták a vaskos kőházikókat, meg a templomot, mely hűséges juhászként őrizte a holtak emlékére állított dülöngélő sírköveket.

És eljött a mezítlábas másnap reggel, nem bírtam ki, ahogy voltam, kiugrottam az ágyból, mezítláb ki az utcára, mert látni akartam a hőn áhított Dunscore-t, a lélegzetem is elállt, úgy éreztem, mesefigura vagyok, a szegény ember legkisebb lánya, aki azt a próbát kapta, hogy gyűjtse egybe az elbitangolt bárányokat a Hanga-völgy emelkedőiről, a feladat nehéz, az üdezöld tündérhalmokból bármely pillanatban kilibbenhet egy tündér, elragadhat, levihet oda, ahova földi halandó jószántából nem menne, aztán nézhetem magam, szolgálhatok neki vagy száz évig.

Dunscore-ban még a birkák is úgy tartják magukat, hogy süt róluk a királyság intézményének sok évszázados eleganciája, pedig lehetnének lógó orrú, frusztrált birkák, a vágóhídra viszik őket, hogy aztán legyen belőlük világhírű tiszta élő gyapjú, de ők úgy vannak ezzel, hogy ha már ilyen szép helyre születtek, megbecsülik magukat, kihozzák magukból a maximumot, Skócia büszkeségére válni nem kis dicsőség.

A városka büszkesége Jane Haining, akit amolyan skót Schindlerként emleget a BBC, Jane, Jane, Jane, suttogom miközben benézek szülőháza ablakán, innen indult és Glasgow-n át meg sem állott Budapestig, a Vörösmarty utcáig, ahonnan tanítványait követte a borzalomba, a le sem bírom írni a nevét helyre, pedig még egérutat is kapott a gestapótól, de Danscore szülöttjében a hit és a szeretet kiirthatatlan volt, mint a hanga, mely között gyermekkorában imádkozgatott.

Dunscore-ban a templomban van teakonyha is, mert az Úr nem véletlenül adott ízlelőbimbókat, mondja John, aki feleségével, Varival, egy félévezredes kastélyban él, s miközben Johnnal  a Hanga-völgyben négykerekű terepmotorozunk, Vari viráglevest főz, árvácskákkal a tetején, meg lehet enni, mondja, virágot már régen ettem, mondom, ők sokat esznek, mondja, látszik, mondom.

Dunscore-ban minden házhoz van mini üvegház, és néhány nap elteltével csak rápillantok az üvegházra, és látom a gazdit, olyan ez, mint Budapesten a kutya, a gazda egy idő után elkezd hasonlítani az ebre, ugat vagy kell, vagy sem, három üvegháztervvel érkezem haza, melyek szerintem hasonlítanak rám, még nem tudom, melyiket válasszam a három közül?, nehéz.

Dunscore-ban az emberek összejárnak, hétközben legalább kétszer, hétvégén meg pláne, elmagányosodás kizárva, szitál az eső, nő a fű, gond egy szál sem, mindenki happy, Dunscore-ban nem zárják be az ajtókat kulccsal, minek azt?, külső ellenség itt nem járt a vikingek meg a rómaiak óta, nevet Pam, minek bonyolítani az egyszerű dolgokat, itt a nők nyáron többnyire gumicsizmában járnak, de amúgy felül nagyon hercegnősek, a férfiak meg szemtelenül jóképűek, minden utcasarkon áll egy bevetésre kész, rettenthetetlen  szabadságharcos, s felháborítóan jól áll neki a feltűrt ujjú ing  és a  konzervatív, visszafogott félmosoly.

Dunscore-ban az ember végigálmodja az álmát, nem ébred fel a legizgalmasabb pillanatban, hogy aztán reggelig törje magát, hogy mi lett volna, ha…, Dunscore-ban minden háznak van kandallója, további érdekesség, hogy a legnagyobb háznál van a legkisebb kutya, nem úgy, mint Budapesten, hogy a legkisebb lakásban ugat a legnagyobb.

Dunscore-ban néhol olyan keskeny az út, hogy csak egy autó fér el rajta, de ez nem probléma, a teázás mellett kedvenc időtöltésük a lehúzódás és a mosolyogva bámulása annak, hogy a másik halad, mindenki mindenkivel szóba áll, mindenkinek mindenkihez van egy kedves szava, létezik ilyen hely a világon?, igen, úgy hívják, hogy Dunscore.
 
 

Halász Margit

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.