hirdetés

Egészségre ártalmatlan?

A Malacbefőtt a Bárkában

2003. október 9.
A 2003-ban ősbemutatóját megért Malacbefőtt Tasnádi Istvánnak nem új darabja: több, tíz évet várakozott az asztalfiókban, hogy formai kísérletként a szerző bátyja állítsa színpadra. Így bár a Bábelna, a Kokainfutár, a Titanic vízirevü, a Közellenség, a Világjobbítók, a Nexxt, a Hazámhazám és a Nézőművészeti Főiskola után látjuk ugyan, mégis első a maga nemében. Tasnádi Csaba azt írja, "szeretem a darab bátorságát, fiatalos "pofátlanságát", amellyel "öntudatlan" kísérletet tesz a bohózat, a sorstragédia és a z operett szintézisére". Érzésem szerint az előadás értékelése az öntudatlan jelző idézőjelezésének értékelésén múlik. Nem hinném, hogy öntudatlan volna ez az egyveleg, mely a megidézett formák legjellemzőbb elemeit veszi át és hajtja túl a végletekig, ám mégis felmerül a kétség, nem balanszíroz-e túl egyértelműen a feltételezett közönségigény kielégítése és az ironikus marokba-röhögés görbetükrös önfelmutatása között.
hirdetés

Az alaphelyzet szerint Bauerék (Bauer Tamás, befektetési tanácsadó (46) – Magyar Attila; Bauerné, Tekla (kora ismeretlen) – Danyi Judit; Feri, a fiuk, még növésben (21) – Bori Tamás) Teklájának anyja eltartási szerződést kötött Mámorékkal, akik a lakásba költözve ápolják a mamát a lakásért. A lakás azonban az 1/1971-es kormányrendelet értelmében csak akkor száll rájuk, ha a mama halála előtt már legalább egy éve a lakásban laknak. Az egy év utolsó napjának estéjén jön össze a két család, a hátsó szobában a nagymama hörög, ők pedig egy ügyvéddel, Bauerék fiával, Mámorék 18 éves lányával (Magyar Éva) s a lakásban lakó Zlatkó Andrással, Mámorék erdélyi rokonával éjfélre várják az orvost, hogy megállapítást nyerjen, melyikük a lakás jogos örököse. A szituáció vérmes várakozásokra ad okot, s bár az első ’felvonás’ ideje alatt kisebb csalódás ér bennünket, mint a második részben, összességében e várakozások túlzónak bizonyulnak.
     A díszlet negyvenes éveket idéző polgári lakásbelső, egykor gyönyörűnek számító vitrinnel, ruhásszekrénnyel, az esernyőtartóban nád sétapálcával és SZTK-járóbottal, az asztalokon csipketerítőkkel. Az asztalnál Zlatkó András (Fazakas Géza) félcipőben, mackónadrágban, fél zokniját lehúzva széles öltésekkel stoppol az ültetés alatt, míg halk, lassan erősödő zúgás hallatszik. Majd belép Mámorné, Jolán (kortalan, de többnek néz ki - Balogh Erika) derékban megtörve, fején kendővel, apró virágmintás 100% műszál otthonkában, lecsúszott barna térdfixein fehér zoknival, egy számmal kisebb kínai plüsspapucsban. A műfaj-meghatározás szocio-kitételét azonnal érteni véljük.
     Hogy mitől zenés, azon sem kell sokáig gondolkoznunk. Végh doktor (Flórián Antal) a mama szobájából kilépve dalban mondja el, miért is nem tudja megmondani, meddig húzza még a kedves néni, dalra fakadását egy kecses bakugrással vezeti be, s a Burmába – urnába rímpárhoz hasonló nyelvi malacságokkal andalít. (A dalbetétek rímeinek konzekvens rettenete külön tanulmányt igényelne.)
     Igazán sokkoló majd a két férj egy-egy száma lesz, a Bowling Mámor Pál 48 éves szerszámgéplakatos (Sirkó László) és a férfikórus előadásában, s a Csak azt mondom, éljen Kun Béla Bauer Tamás előadásában, aki fia zenekari kísérleteit felmentendő az alkoholos befolyásoltság állapotában tesz vallomást egykori punkzenekari próbálkozásairól. A színészek önfeledten tombolnak a színpadon. Orgánumát tekintve viszont kiemelkedik az énekesek közül a Böbét játszó Magyar Éva, máskor, máshol többet lehetne építeni erre a hangra.
     Marad tehát kérdésként a börleszk, az erősen torzító, vaskos komikumra építő bohózat. Ennek leginkább a második rész enged parttalan szabad folyást. Ettől az első rész sem mentes egészen, de ott még megzabolázza az alaphelyzet akár komolyan is vehető volta, ami sokat segíthetne. Ám, bár a néni helyzetének balanszírozása inkább a Bauerné Tekla és édesanyja, vagy a Mámor család és a Bauer család közti viszonyt dramatizálhatná át, az igazi keserédes drámaparódia mintha Zlatkó Andrásé lenne. Ő csak otthon maradt családjának szeretne telefonálni, de a kényszerű felfordulásban mindig belecsöppen egy-egy váratlan jelenetbe. Vagy Tekla egyeztet randevút Harsányi Dénes junior ügyvéddel (Szokolai Péter), vagy az ügyvéd csavarja el Jolán fejét, aki azonnal engedne a csábításnak, vagy Tekla beszéli rá férjét, hogy itassa le a kedves mamát, hátha attól éjfél előtt adja ki a lelkét. Ő pedig soha nem jut telefonhoz, vagy ha hozzájut is, le kell tennie, el kell bújnia, szerencsétlenül csoszog oda-vissza a szobája és a nappali között, hogy a telefonba hazudozhasson, jó állást, szép lakást, reményt, bármit. Saját problémáiból nem tud kimozdulni.
     A két férj figurája találat, tetszetősen bóklásznak kis világukban, meghúzzák magukat, lavíroznak a nekik hagyott területen, óvatosan igyekeznek egyre kijjebb tolni határaikat, s tulajdonképpen nagyon nem érdekli őket az asszony. Böbe barátjának, Farkas Máriónak (Széplaky Géza) csupán epizódszerep jut.
     A darab végéig a városi környezet celofánja leolvad a vásári színjátszás hagyományait idézően karakteres figurákról, s elúrhodik az operettek világának látszatokra épülő rendje, kiegészítve a hetvenes-nyolcvanas évek MTVs kabaréjeleneteinek dramaturgiájával, mindezt proli-gazdag ember ellentétbe oltva, bár csak szordínó, ne fájjon. Buffók, pszeudo-balerinák, bonviván, egész hetihetesnyi vásári komédiás karakter a színen. (Valaki egyszer elárulhatná már nekem, miért van az, hogy az operettek szerelmes férfijai, mikor érzelmük hevességéről dalolnak éppen, vagy eldobják, nagy lendülettel kiforgatják maguk mellől a szeretett nőt, vagy meg se fogták már előbb sem, inkább, állításuk igazságtartalmát aláhúzandó, teljes testtel a közönség felé fordulva szteppelnek kettőt-hármat?) Az alapfelállás problematikája hamar elfelejtve, inkább a viszonyok káosza kap hangsúlyt. Majd’ mindenki megszeretett, üldözött, megtalált, felszarvazott, elhagyott majd’ mindenkit, s boldog happy endben egyesül a két ellenérdekű család Feri és Böbe kifordított Rómeó és Júlia sztorijában, akik házasságuk gyors, ruhásszekrénybeli elhálása után olyas rímekkel örvendeztetnek, hogy "Nem tudom honnan jössz,/ nem tudom ki vagy,/ lényeg hogy ne baszd/ el az életem". Végül szétnyílik a szobabelső hátsó része, kihúzzák a sokat viselt nagyszekrényt, s egy projektorral századelős idillt vetítenek a gyöngyvászonra: fehér ruhás kislány karikázik a nagy zöld erdő közepén, csuhaj. Tán a nagymama? Még egy kis giccsbefőtt a végére. Akár jót is röhöghettünk volna nyolcvanas évekbeli sajátos tragikomédiánkon.
     

Györe Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.