hirdetés

Egy hajdanvolt város

2017. augusztus 30.

Cristian Teodorescu is „csak" mesél: 102 humoros, édesbús rövid történetében ott nyüzsögnek előttünk a dobrudzsai városka lakói: románok, cigányok, zsidók, örmények, törökök, tatárok, makedónok, s történetükből szinte egy komplett, irodalmi „városmonográfia" kerekedik ki. – A Medgidia, a hajdani város című könyvről Lövétei Lázár László könyvismeretőjét olvashatják.

hirdetés

Olvasom a minap, hogy az egyik legnépszerűbb orosz író, Szergej Dovlatov (1941–1990) nem regényírónak, hanem csak mesélőnek tartotta magát. Egy ilyen különbségtétel az olvasó szempontjából persze teljesen értelmetlen (pláne, ha az író állítja ezt magáról), viszont az is a történethez tartozik, hogy a metafikció amerikai rémuralmának idején New Yorkba emigráló Dovlatov bizonyára tudta, miről beszél! Hiszen akkor, amikor az amerikai egyetemeken arról folyik a (posztmodern) irodalmi diskurzus, hogy a történet középpontjában magának a történetírásnak kell állnia (tehát a narratívának közvetlenül az elbeszélés folyamatára kell reflektálnia), mi keresnivalója lehet az irodalomban a Dovlatov-féle anekdotáknak, amelyekben családja történetéről mesél?

Cristian Teodorescu Medgidia, a hajdani város című könyve is „csak" mesél: 102 humoros, édesbús rövid történetében ott nyüzsögnek előttünk a dobrudzsai városka lakói: románok, cigányok, zsidók, örmények, törökök, tatárok, makedónok, s történetükből szinte egy komplett, irodalmi „városmonográfia" kerekedik ki. 1940-ben indul a város- és családregény, amikor a sloboziai paraszt, Ştefan (Fănică) Theodorescu (nem mellesleg az író nagyapja) liciten megszerzi a medgidiai vasútállomás kocsmájának működtetési jogát, s tart a történet egészen a kommunista hatalomátvételig, amikor „a forradalmi és haladó politikai erő" államosítja a magánvállalkozásokat. Ionică főpincér segítségével (aki egykoron az Orient Expresszen és különféle óceánjáró hajókon szolgált) az új vendéglőtulajdonos jól menő üzletté futtatja fel az állomási restit, olyannyira, hogy hozzá jár a kisváros minden „értelmiségije": Tudorică, az állomásfőnök, Scipion őrnagy, a városban állomásozó csapatok parancsnoka, Pomenea, a rendőr, Caludi földbirtokos, Bazil Chiţoiu patkolókovács, „A Királyi Ház beszállítója", Sarkis, az örmény fűszeres, Haikis, a zsidó nagykereskedő, aki aprócska Fiat gépkocsiján járja az országot, Petrel, a hentes, Cezărel vegytisztító, még Hassan imám is lerándul a vendéglőbe, amikor megtudja, hogy Fănică kitűnő ostáblajátékos hírében áll... S miközben a vendégek esznek-isznak, a legionáriusok városbeli randalírozását kárhoztatják/helyeslik, vagy éppen Ionică főpincér elbeszélését hallgatják a különféle borokról (a vendéglőben csak kétfajta bor közül lehet választani!), a németek elfoglalják Párizst, aztán a román csapatok Odesszát ostromolják, aztán a szovjetek áttörik a frontot, aztán a bukaresti Népbíróság halálra ítéli Antonescu marsallt stb.

Kéttucatnyi pompásan megrajzolt tanulmányfej, száznál is több hosszabb-rövidebb anekdota – az eredmény pedig egy nagyszerű várostörténet, illetve egy szívszorító emlékmű a nagyapáról, akit hiába tett koldusszegénnyé az új hatalom, visszavedleni sloboziai paraszttá már nem tudott: elkíséri ugyan halászni kisebbik fiát, „és neki is nagy kedve lett volna kipróbálni a szerencséjét. De még csak az kellett volna, hogy megtudják róla, ilyen cigány munkába fogott, amióta ezek elvették a vendéglőjét."
Nos (visszatérve a „Dovlatovos" bevezetőre): valahogy így kell(ene) mesélni! Persze, a „széles társadalmi freskóknak" is meg lehet a létjogosultságuk, számomra valamiért mégis szimpatikusabbak az ilyen mélyfúrások, mint amilyet Cristian Teodorescu végzett a Medgidiá...-ban. Ritkán kapunk ennyire pontos képet egy meglehetősen bonyolult, levantei világról – s mindezt olyan körülmények között, hogy ég körülöttünk (majd a békekötés után jéggé dermed) az egész Kelet-Európa...

 

****

Cristian Teodorescu nem először látogat Magyarországra, 2014-ben a Budapesti Román Kulturális Intézet „Irodalmi estek" rendezvénysorozatának volt vendége fordítójával, Koszta Gabriellával. Most, a Dunapest fesztiválon Parti Nagy Lajossal közösen lép színpadra Medgidia, a hajdani város regényével, szeptember 2-án 18.30-tól a Rubin hajón.

Teodorescu regénye Koszta Gabriella fordításában jelent meg magyarul 2014-ben, a marosvásárhelyi Lector Kiadónál.

Lövétei Lázár László

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.