hirdetés

Egy klasszis a klasszikusok közt

Cs. Szabó László: Hazajáró lélek, MMA Kiadó, 2018

2018. szeptember 8.

Pompás utazásra hív Cs. Szabó, nagyszerű, Lajtán inneni és túli tájakra. Az MMA Kiadó kiadásában megjelent szövegek kimondottan javallottak mai közállapotaink és diskurzusaink közepette. – Jánossy Lajos kritikája Cs. Szabó László Hazajáró lélek című kötetéről.

hirdetés

Archeológusi munkába kezd a javakorbeli olvasó, amikor Cs. Szabó László az 1957-től a párizsi Irodalmi Újságban megjelent esszéinek gyűjteményébe merül. Az irodalomtörténeti idő szövegrétegeit fejti fel, közép-kelet-európai vidékek lakójaként a könyvek megjelenésének körülményeit, a szerző hivatalos besorolását, az alkotó életútját kísérő politikai kontextusokat idézi meg. Azt, hogy az író magyarországi publicitása elé az aczéli kultúrpolitika egy idő után akadályt ugyan nem gördített, de Cs. Szabó a BBC-munkatársaként, a már említett periodika állandó szerzőjeként, londoni lakosként, a szabad világ polgáraként a kommunista rezsimmel szembeni ellenállás egyik kiemelkedő intellektusa maradt. Az emigráció olykor gyökeresen különböző szellemi karakterei, tehát a Cs. Szabó iránti, szűk körű, itthoni lelkesedés a némaság övezte evidencia képviseletének szólt; az orosz megszállás tényéről megfeledkezni nem akaró, az '56-os forradalom ethoszát őrző, az egy párti diktatúra legitimitását el nem ismerő állásfoglalásnak.

Cs. Szabó esetében azonban és nem utolsó sorban annak, hogy személyében a háború előtti, a magyarországi viszonyokra nehezedő politikai beavatkozások nyomán megszakadt irodalmi folyamatosság összegződött, a nyugatos tájékozódású, a népi és az urbánus ellentéteket áthidalni igyekvő, az irodalmi táborok legkiválóbbjaival a kortársi párbeszéd mellett kitartó attitűd, amely a széles körű tájékozottságú, humanista hagyomány keretein belül tett megújuló erőfeszítéseket Európa szellemi egységének újragondolására.

A Hazajáró lélek varázsát nem csupán a néhai, kétosztatú világrend, a zárt és a nyitott világok szembenállásából, a fagyos vadromantikából nyeri. Az nem csupán a fent említett történelmi kényszerhelyzetek tudatmódosító összjátékából képződik meg, hanem szövegeinek tágassága, az esszéműfajban való elegáns jártassága, adakozó figyelme kezeskedik a minőségért.

Cs. Szabó perspektívájához minden bizonnyal Eliot szemlélete (Szerb Antal és Halász Gábor nevét ki nem felejtve) a legközelebbi. „Ha létezik szó, amelyre rábízhatjuk magunkat, amely mindannak, amit én klasszikusnak nevezek, a maximumát sugallja, akkor az az érettség", vallja Eliot a Mit jelent az, hogy klasszikus? című írásában. „Az esszé különbséget tesz egyetemesen klasszikus, továbbá csupán egy nyelvterület vagy korának életszemlélete alapján klasszikusnak minősülő költő műve között, ámde ismételten hangsúlyozza a művet létrehozó teremtő elme és szemlélet érettségének elengedhetetlen jelenlétét, no meg annak a kultúrának, nyelvnek és irodalomnak az érettségét, amelynek koncentrikus köreiben a „klasszikusnak" minősülhető mű megszületett. Ezért aztán „az érettség jelentését egy éretlen ember számára igazán érthetővé – sőt, akár csak elfogadhatóvá – tenni szinte lehetetlen", teszi hozzá Domokos Mátyás Ezredvégi tűnődés a költői érettségről című munkájában.

Szakolczay Lajos válogatásában Cs. Szabó Horatiustól Tassótól, Shakespeare-en át, Byronon és Charlotte Brontën keresztül, Eliotnál hosszan időzve, Audenig és Hughes-ig húzza meg, történelmileg és művészet- és stílustörténetileg az érettség alkotóinak ívét.

A második blokkban a magyar irodalomtörténet elakadásokkal teli, roncsolt elbeszélését rekonstruálja, éles fénybe állítva, hogy „a magyarság a 18. század utolsó harmadában megint ott tartott, ahol a 16. század közepén. Bessenyei ott tartott, ahol Sylvester János, Kazinczy ott, ahol Baranyai Decsi János." Az ilyeténképpen megrajzolt kerettörténetet árnyalja, bővíti, reflektálja azokkal az érett szerzőkkel, akik sürgetőleg lépnek fel e minduntalan kísértő megkésettséggel (ld. Bibó) szemben. Batsányi, Jósika, Kemény Zsigmond, Madách, Arany, Krúdy (akit Joyce tudatregény poétikájával „hoz zavarba", a Krúdy-recepció Kádár-kori emelkedésekor pedig a biedermeier marxizmus terminus technicusát veti be, ami telitalálat) remekbe szabott, hangsúlyozottan történeti kontextusba ágyazott portréit formálja. Az esszéista Halász Gábor és esszéista körének jelentőségét méltatja.
Miközben attól sem riad vissza, hogy a leskelődő bennfentességet messze elkerülve, megannyi anekdotikus elemmel felvillanyozza az olvasó érdeklődését, megidézze például Hevesi András flörtjét Simone de Beauvoirral.

Pompás utazásra hív Cs. Szabó, nagyszerű, Lajtán inneni és túli tájakra. Az MMA Kiadó kiadásában megjelent szövegek kimondottan javallottak mai közállapotaink és diskurzusaink közepette, Cs. Szabó arra int, a sokszínű, az ellentmondásos és a szövevényes hagyomány nem csatatér és háborús övezet, hanem gazdag és változatos, a mellette futó tradíciókkal dialógusban álló értéktartomány, a nemzeti közösség önértésének bonyolult terepe.

Sapienti sat...

Cs. Szabó László: Hazajáró lélek, MMA Kiadó, 2018, 472 oldal

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.