hirdetés

Egy nagy irodalmár halálára

hirdetés

 Vasárnap éjjel meghalt egy tiszta és nagy ember, akinek én személy szerint életem végéig tartozom.
      Esztéta volt, tanár és kritikus - korunk irodalmárainak egyik legjelentősebbike, akire mégsem csupán mértékadó szaktudósként fognak emlékezni, akik olvasóként, tanítványként, kollégaként vagy barátként kapcsolatba kerültek vele. Nem, mert miközben nélküle a mai magyar irodalmat máshogy értenénk, miközben a munkássága az elmúlt évtizedek irodalomtörténetének márkavédjegye, kitörölhetetlen része lett, Balassa Péter valami mást is közvetített - sokunknak valami mást adott. Egy hitelesen öntörvényű, bámulatra méltó mintát arra nézvést, hogy humán értelmiséginek lenni mit jelent. Hogy mi is volna a tartalma ennek, mik volnának a kritériumai, mi lenne az ára és a haszna, ha nem próbálná meg az ember az evvel való szembenézést örökké megúszni, ellazsálni, ellinkeskedni. Tartásában semminemű pedellusi számonkérés nem volt, jelenléte mégis állandóan a dolgok komolyan vételére figyelmezetett. Arra, hogy nem lehet tánclépésben átsasszézni az életet, hogy dolgunk van önmagunkkal; hogy alkalmi és esetleges mivoltunkkal próbáljunk meg önfelmentést nem ismerő, morális szigorral kezdeni valamit. Hogy legyen egy függőón, zsinórmérték bennünk, amihez a külső széljárástól függetlenül mindenkor igazodhatunk.
      Minden írása ettől lett a tárgyán túlmutató módon hiteles. A könyveit áthatja az önértelmezés éthosza és szakmai alázata - végigkövethető az a sziszifoszi munka, ahogy valaki az irodalmon, a zenén, a színházon és a filmen át birtokba veszi önmagát. És aki előáll - pályájának érett korszakában -, az egy elképesztő módon művelt, mélyen érző, önreflexív, formátumos, nagyhatású ember: tanító, a szó régi értelmében, minden prófétikus, igehirdetői póztól mentesen. Egy erős kisugárzással bíró, sokoldalú, független és szabad elme, aki tudja, mikor kell - akár közügyekben is - megszólalnia, s mikor kell hallgatnia - akár szakmai kérdésekben is. Valaki, akire számítani lehet.
      Figyelt rám. Akkor is, ha két hónapig nem beszéltünk. Tudtam, ott van. Éreztem a tekintetét.
      Mint egy megbízható, jó apa.
      Remélem, hogy boldog voltál, Péter, és a végén sem volt emberfeletti a szenvedés.
     

Keresztury Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.