A Nouvelle Revue Française, amelyből a Gallimard Kiadó is kinőtt, idén ünnepli 100. születésnapját. A Gallimard máig megőrizte az NRF szellemiségét, nyitottságát, színvonalát. Minek köszönheti a kiadó ma is ezt a töretlen sikert?

Fotók: Valuska Gábor

Azt hiszem, ez három férfinak köszönhető, három generációból, Gaston, Claude, majd Antoine Gallimard-nak, akik a könyv szerelmesei, és akik összeállítottak egy érték- és időálló katalógust, amely mára klasszikussá váló könyveivel anyagi biztonságot teremtett, és 100 év után is lehetővé teszi a kiadó fennmaradását, a kezdeti szellemiség megőrzését. E három férfi hűségének köszönhető, akik mindvégig szem előtt tartották, hogy egy könyvnek időre van szüksége, és hogy egy könyvkiadó katalógusa kizárólag az állandósságra épülhet. Azt gondolom, ez az egyik titka a Gallimard Kiadó sikerének.

A Gallimard-t sosem tekintették „elit” kiadónak?

Nem elit kiadó, mert ha az lenne, vagy lett volna, ma már nem létezne. Zsebkönyvgyűjteményünk például, a Folio-sorozat, széles rétegeket érint. Impozáns címlistával rendelkezünk, amely mindenkinek szól. Természetesen rendkívül sok szépirodalmi, „nehéz” szöveg van, amelyet szűkebb közönség olvas, de azt hiszem, sikerült ötvöznünk a kettőt: úgy célozzuk meg a lehető legszélesebb közönséget, hogy az irodalmi mérce alapvető fontosságú.

Beszélhetnénk két tényezőről, amely az egész világon jelentősen befolyásolhatja a könyvpiacot a közeljövőben? Mennyire érinti a Gallimard-t, illetve a francia kiadókat a gazdasági világválság hatása (és ennek következtében a vásárlóerő csökkenése), illetve az e-book elterjedése?

Az e-book, az egy nagy kérdés. Senki nem tudna erre most válaszolni, de rendkívül szűk réteget érint. Természetesen fel kell készülni arra, hogy holnaptól talán már kialakul egy olyan olvasóközönség, amely a papírformátum helyett elektronikus könyvet szeretne olvasni, de most, az igazat megvallva, még semmit nem tudunk erről. Azt gondolom, hogy az irodalom továbbra is az olvasás öröméhez kötődik, és a könyv önmagában mint tárgy, mint minőség, a szép papír, a borító még mindig számít az olvasók többségének. Nem állítom, hogy nem lesznek változások, készen állunk, digitalizáljuk a könyveket. Nem érhet bennünket felkészületlenül egy olyan gazdasági helyzet, amely az elektronikus könyvek értékesítését teszi szükségessé ésszerű keretek között. De ma az e-book még inkább egy nagy kérdőjel számunkra.

A gazdasági válság, az e-bookhoz hasonlóan szintén nagy kérdés. Természetesen a pénzügyi válsággal mint ténnyel szembe kell néznünk, amelyet Franciaországban, akár az egész világon, átfogó gazdasági válság követ, de a nagy kiadók, mint a Gallimard, még nem érzékelik ennek hatását a könyvesboltok eladási mutatóiban. Egyrészt azért, mert a könyv a legolcsóbb szabadidős tevékenység, olcsóbb mint a mozi, az étterem, a dvd, az utazás. Másrészt Franciaországban még ma is megingathatatlanok a kulturális szokások, tehát sokan készek lemondani például az utazásról, de az olvasásról soha. Sőt, decemberben, karácsony és év vége előtt a könyvesboltok eladási mutatói még emelkedtek is, sokan gondolták úgy, hogy idén nem vesznek drága ajándékokat, helyette inkább könyvet ajándékoznak. Persze számolnunk kell azzal, hogy mi is mélyen fogjuk érzékelni a válság hatását, több lesz a munkanélküli, a vásárlóerő csökkenni fog. De ma, bár sokat beszélünk róla, ez még nem érezhető. Az a véleményem, hogy érzékelni fogjuk ezeket a hatásokat, de sokkal kevésbé, mint más ágazatok.

Franciaországban évek óta működik a kötött árrendszer, mik az ezzel kapcsolatos tapasztalatai?

Igen, működik, és ez nagyon fontos számunkra. Egyébként a kormány épp most hangsúlyozta ennek a törvénynek a fontosságát, amelyet 1981-ben vezettek be, tehát hamarosan 28 éve van érvényben. Ez a törvény alapvetően meghatározza a könyvpiac működését. Lehetővé teszi a független könyvesbolthálózat fennmaradását. Ma már, és ez 1981 óta így van, nincs árkülönbség a nagy könyváruházak (mint a Fnac) és a független kis könyvesboltok között. A kötött árrendszernek köszönhetően megmaradhatott a könyvkiadás változatossága. Emellett a független könyvesboltok aktív támogatást is élveznek, létezik egy olyan szervezet Franciaországban, amely tudatosan  támogatja független könyvesboltokat a finanszírozásban és eladóterük növelésében. Országos szinten rendkívül erős az akarat, hogy fennmaradjon a független könyvesboltok sokszínűsége, mert ez egyfajta garancia a független könyvkiadáshoz.

Emellett, ahogy az imént említette, Franciaországban nagy hagyománya van a zsebkönyv (livres de poche) formátumnak, amit a Gallimard-nál a Folio-sorozat képvisel. A nagy példányszámban eladott könyveket újranyomják zsebkönyvként, és így sokkal olcsóbban hozzáférhetők. Ez hogyan egyeztethető össze a kötött árral?

A zsebkönyv már a könyv "második életéhez" kapcsolódik. Egy könyv először klasszikus formátumban jelenik meg, magasabb áron. Amint egy bizonyos szinten megtérülnek a kiadás költségei, el lehet gondolkozni a könyv szélesebb körű terjesztésén, alacsonyabb áron. De a zsebkönyvnek ugyanúgy kötött ára van, nincs árengedmény. A könyv formátumától függetlenül a kötött árrendszer nagy szigorúsággal működik.

Milyen magyar írók művei jelennek meg a Gallimard-nál a közeljövőben?

A héten jelent meg Dragomán György A fehér király című könyve, jelenleg ez a fő újdonságunk. Hamarosan megjelenik Esterházy Péter utolsó regénye is, a Semmi művészet. Ma már elmondhatjuk, hogy Franciaországban bizonyos magyar írók ismertnek számítanak. Az eladási számokat persze nem mindig nevezném lenyűgözőnek, mindenesetre ismertek a kritika és egy bizonyos műveltebb réteg körében. Minden alkalommal próbálunk kicsit messzebb menni. Remélem, hogy Dragomán könyve jól beválik majd, és lehetővé teszi a nyitást új könyvek felé. Úgy gondolom, a mi feladatunk többek között az is, hogy szembemenjünk a klisékkel és a sztereotípiákkal, amelyek gyakran felmerülnek a közép-európai irodalom kapcsán. Csak az számítson, származásuktól, nyelvüktől függetlenül, hogy nagyon jó szerzőkről van szó.

Akkor gondolom egyetért azzal a felvetéssel, amely a konferencián is elhangzott: nehéz feladat úgy bemutatni egy külföldi szerzőt, hogy az ne az országát, hanem saját magát képviselje.

Természetesen. Minden ország íróit összeköti a közös nyelv, a közös kultúra, a közös tapasztalat, de ezen túl minden író igyekszik a saját maga módján, a maga stílusában írni. Persze bizonyos dolgok egy adott ország történelméből fakadnak, de mindenekelőtt saját érzékenységgel bíró individuumról kell beszélnünk. Az első az írói személyiség, és a Gallimard-nál igyekszünk minden írót ebben a megvilágításban bemutatni.