hirdetés

Egyetlenegy

2011. október 21.
Mi volna, ha azt képzelném, először nézek rá valamire, először hallom? És ezt eljátszanám újra meg újra. Kikapcsolni a memóriát, rövid és hosszú távon. Nem hallgatni senkire, nem tudni semmit. Próbálok úgy érezni, mint aki még sosem hallott zenét. - Nagy Gabriella válogatása a Kis nyári zene sorozatban.
hirdetés

Egy spirituálé ment a rádióban. Nem számítottam rá, a koncert végéhez értünk, a konferanszié bejelentette a „sztárvendég” érkezését. Az első taktusok után félredobtam mindent, rohantam bekapcsolni a magnót. Azóta is tudom kívülről, nem a szövegét, csak a dallamot, szófoszlányokkal, hangzókkal. A kazetta elveszett. Gondoltam, most végre megtalálom, talán nem is olyan szép. De úgy tűnik, egy darabig legalábbis, egyszeri, tűnő csodaként kell megmaradnia az emlékezetemben.

Ezt a dalt akartam.

Csak egy dalt, az egyetlenegyet, amiben minden benne van. A minden. Vannak ilyenek, talán, de túl sokan az egyetlenhez. Olyat szeretnék mutatni, amit csak én látok szépnek, amit én láttam meg elsőként. Ha volna ilyen, nem mutatnám, legjobb örökre bent tartani, nem mesélni senkinek, hallgatni róla.

Lehetetlen. Próbálkozom másként. Mi volna, ha azt képzelném, először nézek rá valamire, először hallom? És ezt eljátszanám újra meg újra. Kikapcsolni a memóriát, rövid és hosszú távon. Nem hallgatni senkire, nem tudni semmit. Próbálok úgy érezni, mint aki még sosem hallott zenét.

Don’t Explain és Almost Blue és Don Giovanni és Eső és Silence és, és, és...



Álljon a végén egy spirituálé. Először hallom, nem kerestem. Félredobok mindent.





Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.