A kötetben 33 szerző 56 műben ír a vágyról, szenvedélyről, intimitásról, testiségről, szerelemről és erőszakról. Ezen a fedélzeten egyaránt magára ismer romantikus és lázadó, szelíden álmodó és vadul fantáziáló, szembesülni, felfedezni kívánó és biztonságra törekvő, merész, kihívó és megnyugodni akaró.

Az Éjszakai állatkert irodalmunk első átfogó antológiája a női szexualitásról.

„Nem tudom, kinek az ötlete volt éjszakai állatkertet nyitni, de nyilvánvalóan nem mindennapi elme lehet. Jóllehet ez is, mint minden zseniális gondolat, pofon egyszerű. Nem kell tudósnak, biológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, az állatok többsége éjszaka a legaktívabb, különösen a vadak. Míg egy nappal működő állatkertben azt tekinthetjük meg, ahogy jobbra-balra, tikkadtan heverésznek a lakók, és láthatóan egyetlen porcikájuk sem kíván megmozdulni, ha csak nem éppen etetés van, addig az éjszakai állatkertben lenyűgöző mozgalmassággal zajlik az élet, mindenki jön-megy, érintkezik, eszik, szerelmeskedik, fürdik, szomszédol – egyszóval él.”
Részlet Bán Zsófia Éjszakai állatkert című novellájából

Cím: Éjszakai állatkert 
Antológia a női szexualitásról
Terjedelem: 673 oldal
Ár: 3180 Ft.
Szerzők:
Kupcsik Lidi, Abody Rita, Tóth Krisztina, Drozdik Orsolya, Kiss Noémi, Bódis Kriszta, András Hanna, Selyem Zsuzsa, Rapai Ágnes, Forgács Zsuzsa Bruria, Bán Zsófia, Radics Viktória, Berniczky Éva, Kapecz Zsuzsa, Niran Judit, Rajsli Emese, Lángh Júlia, Bánki Éva, Bozai Ágota, Gordon Agáta, Csinszka, Korzáti Erzsébet, Harmos Ilona, Polcz Alaine, Zsámboki Mari, Erdős Virág, Bárdos Deák Ágnes, Pál Kata, Karafiáth Orsolya, Harangi Andrea, Nagy Kriszta Tereskova, Fiáth Titanilla és Hidas Judit

Részlet a kötetből:
                                 
                                              Erdős Virág
                                                   NA NE

                                                  apucika
                            mondd meg nekem lécci mi a jó
                   apucika én nem tudom mer én nem vagyok
                                                  ember

                                           
                                              hülye vagyok
                                                nő vagyok
                                        úgy értve hogy pina
                                                 pedig ez
                                       állítólag nem betegség
                                                 ez egy ilyen
                                                 büntetés
                          kábé mint az ülőbútorok között a priccs
                                      ahol az angyal áll a bottal
                                       nekem ott semmi sincs

                                                    apucika
                            annak örülj hogy nem vagyok néger
                                       lehetnék még siket is 
                                                   vagy beás 
                                                   vagy meleg
                  tutira elvennék a bukéját a dolognak a jogaim
                        ha már csak minden intim együttlét után
                                                   a látlelet –

                                                   apucika
                              énszerintem buli ez a szerelem
                                  ki gondolná hogy maholnap
                                            kéne egy spirál
                                            egy géniusz vagy
                                            mindenem vagy
                                       fogdosom a kezedet
                                    és őrizem a szememet
                                           ha megérdemlem
                                 úgy értve hogy nem fikázok
                                                  jó leszek 
                                               lehetne újra
                                                   l’oréal?

                                              
                                                   apucika
                                               ne légy gizda
                                     ne félj nincsen gyerekem
                                               magam vagyok
                                   három napja üres a hasam
                                             azt is mondták
                                                     sőt
                                              úgy mondták
                                         uterális nonszensz
                                 hogy az életben még valaha
                                                 beüt a baj

                                          
                                                  apucika drága
                                           ez egy nem élet ez így
                          tudd meg azt hogy úgy szeretnék élni mint a
                                                        cher
                                                   jönni menni
                   nem csak hogy a szaros zoknid vasalom csak
                                                     vasalom
                   na nézd a végén nyomot hagy a szar a vasalón
                                            

     Teszem azt, itt vagyok én.
     Nekem például világéletemben szerencsém volt a férfiakkal, engem még az apám is csak egyszer vert agyon. Az is inkább csak amolyan ügyetlen babusgatás volt, szerintem maga sem gondolta volna, hogy egy ilyen nagy kislánynak egy csapásra szétloccsan a falon a feje. Még helyben meg is kérdezte, hogy mit tátom a számat, ami nála mindig is a közvetlenség jele volt.
     Aranyélet akkortól lett, mikorra az anyám végleg kiöregedett. Még segítettem is apának kivinni a házból. Akkor aztán minden úgy lett, ahogy mindig akartam. Tüszi nyúllal beköltöztünk mi is a nagyágyra, onnan aztán éjjel-nappal lehetett látni a tévét. Mikor pedig meglett a baj, apa szerzett pirulát, közös erővel kinyomtuk, aztán szépen lehúztuk a vécén a babát. Másnap apa reklamált, hogy mit ülök ott még mindig, és biztos nagyon nem örült, mikor látta, hogy mi van.
     Az első igaz szerelmem egy kicsi, kopasz bácsi volt, ott lakott az utcánkban, és azt mondta, hogy ő írta a Túrót eszik a cigányt. Azt szerettem, hogy olyan szép, hosszú, fehér bajsza volt, mindig azzal birizgálta a fülemet, meg a combom. Egy nap azzal állt elő, hogy játsszunk inkább tacsisat, merthogy régen volt neki egy drótszőrű szukája, és hogy ők azzal mennyi boldog órát töltöttek együtt. Én meg persze örültem, még vakkantgattam is lelkesen, és egyáltalában nem rajta múlott, hogy abban a vicces, bolond nyargalásban olyan csúnyán megszorult a nyakamon a lánc.
     A korombeli fiúkkal is mindig szépen kijöttem, elég gyakran felkerestük a közeli kiserdőt, ágacskákat gyűjtögettünk, makkot is, meg mogyorót, aztán szépen megosztottuk egymás közt a kincseket. Persze jött az ötlet, és én nem bántam a dolgot, úgy a jó, ha mindenfélét kipróbál az ember, épp csak az a szederág volt szálkásabb a többinél, pláne, hogy az istennek se lehetett kiszedni.
     A férjemet a Tó Discóban láttam meg először, egy pillanatig azt hittem, hogy ő a Johny Cash, de mikor a lassú alatt belehányt a tunikámba, akkortól már tudtam, hogy dehogy. Persze azért jól mulattunk, azt mondta, hogy hazavisz, próbáltam is mindenben a kedve szerint tenni, és mikor a rekettyésben elvágta a torkomat, akkor én már éreztem, hogy itt valami készül.
     A nászéjszakánk olyan volt, hogy kirepedt a vaginám, biztatott, hogy jók vagyunk, hogy még egy menet kisanyám és mindjárt meglesz nekünk is a bűvös huszonöt, de egy boldog ájulatban elszólhattam magamat, mert a végén megszidott és rám zárta a sufnit, hogy akkor most ezen szépen gondolkodjak el.
     Az első babát mind a ketten szívrepesve vártuk, a férjem nem is értette, hogy mit akarok még, félidőben úgy döntött, hogy megkezdi a nevelést, mert hogy ő egy huligánba nem öli a pénzét, attól fogva éjjel-nappal vizslatta a hasamat, s valahányszor felbukkant a kedves kis dudor, mindannyiszor rám nézett, hogy tudom-e, hogy így van jól, és megróvólag belevágta valamelyik öklét.
     Egyszer volt, hogy családostul felutaztunk Pestre, késő estig bóklásztunk a Lechner Ödön körúton, azt mondta, hogy esküszik, hogy van itt egy jó borozó, még a kicsi Bendzsinek is beígért egy fröcscsöt, hazafelé persze tovább tetéztem a bajait, minden egyéb indok nélkül jártattam a számat, s mikor aztán Sárbogárdnál kilökött az ablakon, már csak azon aggódtam, hogy van-e nála kulcs.
     Tudtam, hogy a boldogságunk nem tarthat örökké, mégis nagyon fájt, amikor felbukkant a Másik, azóta is éjjel-nappal visszajár az emlék, mikor egy szép nyári reggel vittem ki a tápot, s ahogy szinte gyanútlanul benyitok az ólba, ott látom a férjem, ahogy vígan dagonyázik, a kocán persze látszódott, hogy élvezi a dolgot, körülöttem viszont nagyot fordult a világ, attól féltem, soha többé még csak rám se néz majd, azért persze tudtam, hogy az idő nekem dolgozik, s tényleg, mikor februárban töltöttük a hurkát, éreztem is valamicske csendes, női diadalt.
     A gyerekekkel minden évben elmentünk nyaralni, persze nem is ragaszkodtunk feltétlen a nyárhoz, legutóbb is november volt, mire végre nekivágtunk, emlékszem, hogy aznap esett először a hó, a férjem sose jött velünk, csak odabentről ordibált, maximum ha kihajigált még utánunk ezt-azt, mi is inkább szaladtunk, mert általában este volt, és nagyon kellett futnunk, hogy még lássuk a dagályt, olyan is volt persze, hogy csak bebújtunk a budiba, annyi volt az nekünk, mint egy olcsó kis motel, élveztük a nyugalmat, a békét és a csendet, csak hát sajnos végül mindig elröpült a nyár.
     A fiaimmal is eléggé korrekt volt a viszonyom, mindig szépen elmondták, hogy mi volt az ebéd, sőt, amikor tegnap reggel rohantunk az oviba, a legkisebbik felfedte az egyik titkos tervét, azt mondta, hogy ha majd felnő, lesz neki egy fokosa, azzal aztán olyat tesz, hogy eláll a szavam, én meg csak guggoltam ott, és gomboltam a dzsekijét, na lám, gondoltam, maholnap kész férfi a fiam.