hirdetés

Elegyedjen, ami elegyedhet!

2016. február 19.

A Symposion legújabb száma Nemes Z. Márió Szerves hulladék kiáltványa köré épült. A manifesztum eredetileg a tatabányai indián rezervátum lapjának, az Újforrásnak a Trash-számában  jelent meg – ezt gondolta újra a délvidéki folyóirat. - A lapbemutatón jártunk.

hirdetés

Kedves olvasó, kénytelen vagyok egy kis használati utasítással járulni eléd az alábbi cikk olvasásához, mely egy hybrid beszámoló a Symposion folyóirat legújabb számának bemutatójáról. Ha az információk igézetében élsz, bőven elég a dőlt betűs részeket elolvasnod, ha érdekel a hybriditás működésben és a tényszerűséget mellőznéd, elég a normál betűtípussal szedett szövegekkel vesződni. Ha bosszantanak a jó tanácsok, úgy olvasod, ahogy akarod, lehetőleg ne az elejétől a végéig!

1. Nemes Z Márió egy megfontolt fókacápa, köréje sereglenek indázva az indiánok után a hybridizált szervetlen hulladékszervesítők, a sokszor nyolcak egy kétnyelvű délszláv terepasztalon.

A Symposion legújabb száma Nemes Z. Márió Szerves hulladék kiáltványa köré épült. A manifesztum eredetileg a tatabányai indián rezervátum lapjának, az Újforrásnak a Trash-számában  jelent meg – ezt gondolta újra a délvidéki folyóirat. Nyolc képzőművész keltette ki művét a kiáltvány nyolc pontjához, nyolc író írt kommentárt hozzájuk, majd újabb nyolc képzőművész alkotta meg reakcióját a kommentárokhoz. A lapszámhoz CD-mellékletet is kiadtak a Ж zenei formáció nyolc számával.

2. Délszláv terepasztal szeretnék lenni a kilencvenes évek elején. Pirosra festett kecskebékák özönében keresném a férfit, aki minden tetőről látja a napot, hogy aztán Veszprémben találjak titokzatos otthonomra, nem a béka segge, hanem a vár domb alatt, vagy fiatalként maradjak a seggemen.

A lapszámbemutatóhoz egy mini kiállítás és a Ж koncertje is társult a Trafó alagsorában. A konzervatívnak mondható pódiumbeszélgetésen Fenyvesi Áron kérdezte a manifesztum megalkotóját, Nemes Z. Máriót, Bartók Imre írót, Györffy László képzőművészt és a Symposion szerkesztőjét, Sirbik Attilát, aki már az elején rendet tett a megsokszorozódott Symposion folyóiratok sorában. A hatvanas évek második felétől egészen a 90-es évek elejéig működöt az újvidéki Új Symposion, mikor a szerkesztő gárda Veszprémbe költözött, hogy ott megalapítsák az Ex Symposion című folyóiratot. A vajdaságban maradó fiatalok is folytatták a folyóirat szerkesztését az új előtag elhagyásával, mely majd tíz évig szerb és magyar nyelven jelent meg – ez az első lapszám, ami már angolul és magyarul olvasható.
A délszláv háború miatt a horror beköltözött a hétköznapi életükbe. Sibrik Attila a háború poszttraumatikus sokkjának lecsapódását különösen a képzőművészetben érzékelte. Ezzel párhuzamosan érdekes volt számára, hogy egészen másképpen nyúltak Budapesten vagy más nyugat-európai nagyvárosban a horror jelenségéhez. Ezeket a nézőpontokat szerette volna összehozni a Symposion új számában.

3. Ha majd megjelennek a seggmanók, akkor majd felsokszorozódik a kétnemű esztétika és végre napvilágra kerül a politikai költészet hiányossága az avantgárd pokolból, ahol már nem okítanak náci-kommunista tisztek humanitást a holdra költözött népies nemzetünknek.

Nemes Z. rendkívül szórakoztatónak tartja a kiáltvány műfaját, a régi kiáltványokat sem tudja igazán komolyan venni. „Alapvetően egy ironikus próbálkozás volt.” Arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi a trash, és ezt, hogyan lehet irodalmi nyelven színre vinni, vagyis az érdekelte leginkább írás közben, hogyan tud esztétikai, elméleti állításokat tenni egy szépirodalmi szövegben, mely egyszerre olvasható költészetként és elméleti szövegként. Ennek szülöttje a manifesztumnak álcázott ironikus, teoretikus Frankenstein-szörny, aki vagy ami egy intertextuális hálóval van gúzsba kötve.

4. Zsigeri realizmus kérdése az egész. A háttérhatalom hatalmas agya már apró sejtekbe bújtatva tenyészti művét. A seggmanók antitézise Bartók Imre. Kitépett zsigerek hálózatát feszíti a sejtek közé, hogy mindenkinek közvetítsék az ágostoni üzenetet: Tolle lege! Tolle incorpora!

Bartók Imre szerint a kortárs közéleti költészet komoly hiányokat hagyott maga után. Többek közt erre is reflektál szerinte a manifesztum, mely bármennyire is anakronisztikus műfaj, egyáltalán nem ironikus. Az esztétikain túl legalább annyira erős benne a politikai dimenzió. A kiáltvány nyolc programpontja az ironikus betéteken túl hordozza azt a feszültséget, hogy a mindenkori irodalom hogyan is viszonyulhat saját jelenéhez és a politikához. „A művészetnek vannak kiaknázatlan politikai lehetőségei, amiről el kell gondolkozni. Ehhez tartozik egy formálódó politikai mozgalom. Ez terrorizmus. Sejtek szerveződnek egy központi akarat, egy központi agy körül. De erről nem beszélhetek…”

5. Higiénikus pingvineket nyertünk meg a közönségnek. A Nádas Péterre hasonlító lehúzza fehér selyemkesztyűjét hártyás kezéről és arcul legyinti a Hajas Tiborra hajazót a vörös, nehéz kárpitfüggöny előtt. A fókacápa vécén ülve biztosítja együttérzéséről a vadembert, közben lassan csipegeti a fekete rokokót. A seggmanók közelednek a vörös kárpit felé. Kizárt, hogy ’89-ben járunk.

Fenyvesi Áron rákérdezett, mi ez a Nádas Péterezés a kiáltványban. Nemes Z. szerint Nádas elévülhetetlen érdeme, hogy radikálisan ír a testi létezés szenzációiról, de az ő írásainak is megvannak a polgári korlátai, amivel beárnyékol más, nálánál radikálisabb testpoétikákat. Erre hozza fel példaként a fiatalon elhunyt Hajas Tibor művészetét, akitől Nádas a ’89-es Évkönyvében elhatárolja magát. NZM éppen radikalistása miatt tartja lényegesen izgalmasabbnak Hajast.

6. A seggmanók érkezésére vártak a papák komolytalan arccal, míg kikelnek az ifjak keltetőikből. Az ember után csak tenyésztett mutánsok maradnak. Boldogok, mert ők öröklik a földet.

Győrffy László szerint a kiáltvány egy apokaliptikus kacagás, melyhez könnyedén tudott alkalmazkodni ő és a búvópatakként létező Budapest Horror-szcéna, melyet nem igazán mozgalomként, hanem egy amőba-szerű lényként lát. Időnként alakot ölt és bekebelez alkotókat. Ilyen pontok voltak a Roham folyóirat, a besztercebányai Organs & Extasy című kiállítás, a Halálos Természet című kiállítás a debreceni MODEM-ben vagy ez a Symposion szám, mely nem csak a korosztályuk művészeit mozgatta meg. Nemes, hogy csápjaikkal átnyúlhassanak a generációk közötti téren, felkért két idősebb írót, Garaczi Lászlót és Marno Jánost, az ő irodalmi munkásságukhoz tudott kapcsolódni. „Garaczinak a 80-as évekbeli rövid akcióprózáit nagyon szerettem. Marnot nem is kell magyaráznom”

7. S nem feledkezhetünk meg a fekete rokokóról. Ha felcsendül, a végítélet harsonásait felváltja egy hegedű, egy cselló, egy bőgő és egy elektromos gitár. Négyen vannak, de a háttérben ott zúg az elveszett emberi massza, miközben a boldog seggmanó a bélcsavarodás nehézségeiről mesél.


Modor Bálint

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.