hirdetés

Elhunyt Bodor Pál, Diurnus

2017. március 13.

87 évesen, hosszan tartó betegség után vasárnap este elhunyt Bodor Pál (Diurnus) író, újságíró, szerkesztő, műfordító – tájékoztatta hétfőn az MTI-t Bodor Johanna, Bodor Pál lánya.

hirdetés

87 évesen, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró, szerkesztő, műfordító. Diurnus álnéven a Magyar Nemzet, majd a Népszabadság állandó tárcaírója volt.

Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. 1948-ban érettségizett Temesváron, majd Bukarestben kezdte meg egyetemi tanulmányait a filozófia-lélektan karon, majd folytatta a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. A Romániai Magyar Szó, a kolozsvári Igazság szerkesztőségének tagja volt. 1951-től az Utunk szerkesztője, majd az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének és a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőségének vezetője. 1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője.

Fotó forrása: Kolozsvári Rádió

1983-ban Budapestre költözött, 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Legtöbbet Diurnus álnéven publikált, számos fontos írása jelent meg a Ceaușescu-diktatúra és a '89-es romániai eseményekről.

Tengerpart az udvaron (1964) című riportgyűjteményében közölt írásai az irodalmi riport igényével készültek, Monológ zárójelben című röplapgyűjteménye (1971) után született sajátos „intarzia-kötete”, amely a maga és mások verseiből, azaz műfordításokból, parafrázisokból, lírai és prózai kommentárokból áll (Add magad hozzá a világhoz, Kolozsvár, 1975). Lírai termését az Égetett agyag (1963) és az Írószövetség országos díját elnyert A meztelen lány (1969) kötetekben adta közre. A lírától a későbbi években közölt publicisztikával és esszével ötvözött kisregényeiben sem szakadt el (A lány, aki nincs, 1975). 1979-es regénye (Kék folt) gyermekkori sebeket idéz fel egy tragikus nősors kapcsán. Túlvilági röplapok versben és prózában alcímmel megjelentetett, Apám könyve című művében (1980) a halálfélelem problémája foglalkoztatta, 1986-os Haldoklás anyanyelven regénye édesapjának sorsán keresztül a történelem erőinek kiszolgáltatott kisember abszurd élethelyzetét szemléltette. 

Irodalmi és újságírói teljesítményéért többek között Déry Tibor-díjat, Pulitzer-emlékdíjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- és Középkeresztjét, Hazám-díjat és Táncsics Mihály-díjat kapott.

Romániából Magyarországra településéről a Magyar Narancsnak így nyilatkozott: "Egyfelől nem főszerkesztőként jöttem el, 1979-ben már harmadszor nyújtottam be a lemondásomat. Mivel két szívroham után voltam, ekkor elfogadták. Másrészt megtanultam kezelni a félelmeimet. Igaz: megúsztam a börtönt, nem vittek el a Duna-csatornát építeni, "csak" az egészségem ment rá az állandó stresszre. De a lehallgatásom, a körém épített besúgók, a kompromittálásom végett kinevezésem egy kínos "szakértői bizottságba" emlékeztetett rá, hogy sose felejtsek el félni." Elmondása szerint Bukarestben maradt lánya biztonsága érdekében elterjesztette, hogy ha bármi történne vele Romániában, nemzetközi sajtótájékoztatót hívna össze Budapesten. A Diurnus (latinul naponkénti, egy napi) álnevet is lánya biztonsága érdekében választotta.

"Diurnus írásai mindig nagy visszhangot váltottak ki, szerzőjét tisztelték, becsülték egyenességéért, hajlíthatatlanságáért, kérlelhetetlen igazságszeretetéért" – írta Bodor családja közleményében.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.