hirdetés

Elhunyt Kállay Géza

2017. november 19.

Néhány nappal 58. születésnapja előtt, 2017. november 17-én elhunyt Kállay Géza irodalomtörténész, nyelvfilozófus, egyetemi tanár, Shakespeare-kutató – közölte a hírt a Pesti Bölcsész Akadémia.

hirdetés

Kállay Géza 1959. november 20-án született Budapesten.

Diplomáját 1984-ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként, illetve általános és alkalmazott nyelvészet szakos előadóként. Ezután két évet dolgozott tudományos segédmunkatársként az egyetem Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén. 1986-1993 között egyetemi tanársegéd volt az Angol Tanszéken, majd 1997-ig egyetemi adjunktus az ELTE Angol-Amerikai Intézetének Anglisztika Tanszékén, ahol 1998-tól egyetemi docens. 1997-1999 között mellékállású egyetemi docens volt a Károli Gáspár Református Egyetem Angol Intézetében.
Az ELTE Angol-Amerikai Intézetének volt igazgatója, a BA és az MA Anglisztika Programok vezetője, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Tudományos Tanácsának törzstagja, elnöke, a Doktori Iskola korábbi vezetője.

Oktatója és kutatója William Shakespeare életművének, a reneszánsz angol irodalmának és a dráma elméletének.

1991-1992-ben a Leuveni Katolikus Egyetemen tanult Soros-ösztöndíjjal, s az irodalom és a filozófia viszonyáról írt Ph.D. disszertációját ugyanitt védte meg 1996-ban. 1995-ben mint Fulbright kutatói ösztöndíjas került a Harvard Egyetemre. Habilitációját 2003-ban szerezte meg, majd 2004-2005-ben Fulbright vendégprofesszori ösztöndíjasként tartott előadásokat a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i kampuszán.

Kutatási területei: irodalom és filozófia viszonya, irodalomelmélet, Ludwig Wittgenstein filozófiája, reneszánsz és barokk (korai modern) angol irodalom, reneszánsz angol dráma (legfőképpen William Shakespeare), drámatörténet.
Több önálló könyve, továbbá hazai és külföldi folyóiratokban közel 50 tanulmánya és cikke, illetve számos fordítása jelent meg.

Válogatott művei: Nem puszta szó (esszék, Liget, 1996); Nem puszta tett (esszék, Liget, 1999); Nem puszta kép (esszékötet, Liget, 2002); A nyelv határai (Shakespeare-tanulmányok, Liget, 2004); A nyelv határai (Shakespeare-tanulmányok, második, javított kiadás, Liget, 2006); Melyik Erasmus Kávéházban (novellák, Liget Műhely Alapítvány, 2007); Személyes jelentés (filozófiai tanulmányok, Liget, 2007); Semmi vérjel (szövegbe helyező kísérletek, Liget Műhely Alapítvány, 2008); És most: beszélj! Nyelvfilozófia, dráma, elbeszélés (Liget Műhely Alapítvány, Bp., 2013).

„A 'hazatérés' adja-e hát 'leképezéseink' 'logiká'-ját? Képezheti-e az 'otthon' 'látásunk', képeink 'páravázát'? Válhat-e 'csodá'-vá az 'idegenség' a hazafelé vezető úton? És 'kell'-e még egy utolsó szó a csend előtt" – zárja A nyelv határai című munkáját.

 

 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.