József Attila századik születésnapja alkalmából ellepik a várost az irodalmi programok, egymást érik a felolvasóestek. Az a könnyen behatárolható pár fős közönség, akit érdekelnek a kortárs irodalmi estek, láthatóan szétszóródott – még a szokásosnál is szűkkörűbbre sikerült a Szépírók Társaságának felolvasása, amelyen a Kalligram néhány szerzője (Borbély Szilárd, Báthori Csaba, Györe Balázs, Jász Attila, Varga Imre, Kukorelly Endre) adta elő verseit.
A közönség nagyobbik részét az előző literás beszélgetésről-versolvasásról ott maradt szerzők alkották, a litera koncepciójával szemben azonban itt nem közvetlenül József Attila-idézetekre, -töredékekre épülő versek hangzottak el. Az est moderátora, Mészáros Sándor szerint épp elég hasonló rendezvényen vehettünk részt az elmúlt napokban, és bizony hiába a sok ünnepi program, nem sikerült a húsz-harminc éve kialakult és megcsontosodott József Attila-képhez sokat hozzátenni, a költőt a kortárs költészet felől újraolvasni. A közvetett megemlékezés módja, a méltó folytatás, ha a költők méltó kortárs verseket alkotnak – ebben jeleskedtek a pódiumon ülők.
Persze nehéz lett volna nem meghallani a József Attila-reminiszcenciákat, hiszen éppen tíz perce hallhattunk olyan verseket, amelyeket egy-egy töredék ihletett, egy-egy sort építettek be, használtak fel mottónak, vagy hangulatukban, szintaktikájukban hangolódtak rá a József Attila-versek világára. Ahogy Marno János megjegyezte, József Attila képalkotása, hangja indirekt módon minden utána alkotó költő verseiben lecsapódik, elidegeníthetetlen része a magyar költői nyelvnek. Tóth Krisztina rögtön példázta is egy versével a rejtett hatás működésmódját: A havak évéből először csak a cím volt meg, és kívánt magához verset; méghozzá olyan szöveget, amiben kietlen hómezők hangulata és tágassága visszhangzik. Csak később tudatosult benne, hogy a cím József Attila "a hadak vége volt" sorát követi. A kamasz József Attilát mindig úgy képzelte, hogy nagy hidegben lapul a vonat tetejére, amikor Szabadszállásra utazik.
A Kalligram költői ugyan nem vezettek be minket az alkotásfolyamat ilyen szórakoztató apróságaiba, de ez semmiben nem kisebbítette a versélményt. A minden kommentár nélkül, sorban, egymás után elhangzó versek önmagukban is csendes és kellemesen befelé figyelő hangulatot tudtak teremteni. Borbély Szilárd a Halotti pompából olvasott fel három verset, majd a készülő harmadik ciklusból is egy új darabot. Báthori Csabának nem kellett József Attila-mottó ahhoz, hogy kicsengjen verseiből a hatás, bár nála a víz nem csattog, mint a hűlt érc, hanem csörög, mint a lánc; az elvont fogalmak és érzéki-természeti képek közvetlen összekapcsolása egyértelműen a József Attila-i képalkotásra mutat. Jász Attila a felolvasás bevezetőjében megfogalmazott intenciókkal szemben józsefattilás verseket hozott. Számára József Attila bizonytalan ember, aki hol a pszichológiát, hol a mamát, hol a képzelt kedvest rángatja elő a sutból, hogy rátámaszkodhasson. A versek által megalkotott József Attila-kép valóban egy infantilis embert idéz. Az Eredetmesékben, a Belső falbontásban eljátszik a józsefattilás rímszavakkal, kicsit blődli világba helyezi be, érvényüket megkérdőjelezve idézi meg őket - talán nem elég szellemesen.
A blődli világát szólaltatta meg Kukorelly Endre is, aki a Könyvhétre megjelenő új gyerekverskötetéből olvasott fel. A versek címzettje a költő állítása szerint egy hat és háromnegyed éves kislány, noha az egyik vers beszélője még csak egy öt és háromnegyed éves pisis. Kukorelly szerint a gyerekeket az állatok, a mesék, az időjárás, a rendrakás, a tormás virsli és a háziasszony érdekli, a közönség legnagyobb mulatságára. Tóth Krisztina olyan hangosan nevetett, hogy egyből levontam a következtetést, egyetért a verssel, miszerint a háziasszony csak takarít, tereget, és ez nagyon unalmas, viszont nagyon vicces, ha ezt megfelelően ironikus-vicces rontott rímekbe szedik. Ezzel bizony, mint gyakorló háziasszony és versélvező, én is csak egyetérteni tudok.
Az emelkedett és zárt hangulatú versektől a blődliig ívelt az este - és talán jó is volt ez a sorrend; a koncentrált figyelmet elraktározva, de oldottan mehettünk haza vagy Specko Jednóra mulatni.