Megindultak a Kosztolányi Dezső kritikai kiadás munkálatai, Szegedy-Maszák Mihály és Veres András vezetésével, az első kötetek megjelenése 2009-ben várható. Bármiféle publikációt azonban jelentős műhelymunka előz meg – a kutatócsoportnak magam is tagja vagyok –, ennek első fázisa a kézirati és a szerző életében nyomatásban megjelent anyag egybegyűjtése. Erre vonatkozólag több helyütt (pl. axioart.com, hunbook.hu) hirdetések jelentek meg, hogy a magántulajdonban lévő dokumentumokat is vizsgálni lehessen.

Alábbiakban egy ma már közgyűjteményben található egykori magánkollekció Kosztolányi-anyagát ismertetem. Lengyel Andrásnak kell köszönetet mondanom, hogy az irategyüttes fénymásolatát – s így a közlés lehetőségét – megkaptam, és külön köszönet az Aczél György hagyatékát gondozó kuratóriumnak.

Aczél György köztudottan nagy gyűjtő volt, „húszdoboznyira tehető kéziratgyűjteményében […] olyan óriások alkotásaival büszkélkedhetett, mint Babits Mihály, József Attila, Radnóti, Füst Milán, s jó néhány kortársáéval is”, ráadásul „– szenvedélyétől hajtva – komoly pénzt költött a szakszerű tárolásra, a kézirat-rekonstruálásra” (Kurcz Béla: Aczél György, féltávolból. Az archívum titkai. 168 Óra, 2003. ápr. 1.).

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattárában őrzött Aczél-hagyaték tartalmazza Aczél magángyűjteményét is, melyben a fentebb felsorolt „óriások” mellett a következő Kosztolányi-kéziratok találhatók:

1.: a költő életében kötetben meg nem jelent Viszontlátás című vers szignózott és keltezett autográf tisztázata, négy helyen kisebb szerzői javítással (Ms 6181/35).

2.: Goethe talán legismertebb versének, a Vándor éji dalának szignózott és keltezett autográf nyersfordítása (Ms 6181/36).

3.: a Nyugat 1934. december 1-jei számában megjelent Mit tegyen az író egy új háborúval szemben? című esszé hét lapnyi gépelt kézirata, a szerző gépelt aláírásával, de autográf javításaival (Ms 6181/37).

4.: egy lapnyi autográf kézirat-töredék az Ady-pamflet kiváltotta támadásokra írt, de be nem fejezett, Diktatúra és irodalom című „válasz, vallomás”-ból,  feltehetőleg 1929 július-augusztusából; a különálló lapokra írt, s megállapíthatatlan sorrendű szövegrészleteket először Illyés Gyula közölte 1940-ben; ez az „Életveszélyes fenyegető leveleket…” kezdetű, és „vannak igazi jellemek és nemeslelkű honleányok” befejezésű összefüggő és lezárt szövegfragmentum ismert, szerepel köztük (Ms 6181/38).

5.: A véres költő című regény autográf kéziratának 137. lapja, amely a folytatólagosan írt regény XVIII. fejezetének (Taps) végét és a XIX. fejezetének (Az isteni színész) elejét tartalmazza, a „Seneca és Burrus ült a kertben” mondattól a „kik mögött egy rövid élet állott, előkelő, bűnös szerelmekkel,” – a következő lapra átfolyó – mondatig (Ms 6181/39).

7–21: nagyrészt – egy kivétellel – publikálatlan, Kosztolányi által írt levelek (Ms 6181/41–55), melyek másutt, más levelekkel együtt kerülnek közlésre.

A gyűjteményben található Kosztolányi-tételek közül a hatodik darab (Ms 6181/40) maga is több részből áll: 7 levélen 9 beírt lap (a közhasználat szerint: hét lapon kilenc oldalnyi írással), Kosztolányi kórházi beszélgetőjegyzeteiből.

Kosztolányi élete utolsó szakaszában kórházi kezelés alatt ált, s miként Babits, ő is csak írásban tudott értekezni látogatóival, kezelőivel: „Három és fél évnyi betegségének utolsó három hónapjában nem tudott már beszélni, gégemetszést végeztek rajta az orvosok, s így, kényszerű némaságban, valósággal az ujjai közé nőtt ceruzával a szeizmográf volt, amely minden moccanását, rezdülését a mélynek és felszínnek automatikusan jegyzi, rajzolja”, s „az egyenletes sorokkal sűrűn teleírt oldalak a nyugodt napok beszélgetéseire emlékeztetnek; az összevissza irányban egymásba futó sorok a kínos órákra” – írta róla Ascher Oszkár a Nyugat Kosztolányi-emlékszámában (A. O.: Az utolsó szavak. Nyugat, 1936. dec.) A kórházi üzenetekből eddig csupán részletek jelentek meg.

A Kosztolányi-kutatás mára felfigyelt ezekre a jegyzetekre. Sajtó alá rendezőjük, Arany Zsuzsanna meglátása szerint ezeknek az „alapvető dokumentumoknak nem annyira irodalomtörténeti jelentőségük nagy, hanem inkább a szerző életrajzi adatainak kiegészítését várhatjuk tőle”, melyek ismeretében „újraírhatunk nem pusztán értelmezéseket, de akár életrajzot is”, és ezek a kórházi jegyzetek „a kritikai sorozat induló köteteként fognak a nagyközönség elé kerülni majd” (A. Zs.: Szövegkiadási és értelmezési kérdések Kosztolányi utóéletében. Erdélyi Múzeum, 2007/1–2.).

Az életrajzi kutatás számára valóban megkerülhetetlen forrásanyagról van szó, mely leginkább a levelekkel és a naplókkal rokonítható: nem publikálási szándékkal született. Keletkezési ideje az 1933–34-ben írt, s már korábban kiadott „naplószerű” feljegyzések mögé sorolja.

Az Aczél-gyűjteményben található lapok nagy részén – idegen kéz írásával – a keletkezés dátuma szerepel; ezek szerint egy üzenet augusztusban, a legtöbb viszont október végén, azaz nem sokkal Kosztolányi november 3-án bekövetkezett halála előtt került papírra. Arany Zsuzsanna szóbeli közléséből ráadásul tudni lehet, hogy a többi fellelt jegyzetlap nem datált, ez arra utalhat, hogy ennek az irategyüttesnek a darabjai egy személy többszöri látogatásakor keletkeztek, s ez a személy keltezte őket, feltehetőleg utólag, de még aznap. Sajnos, a lapok provenienciája jelenleg felderítetlen. Két lap (6. és 7. számú) datálatlan, ezek talán máshonnan is kerültek a gyűjteménybe; mindenesetre írásképük és nyelvi állapotuk azt mutatja, hogy a korábbi jegyzettel egyidejűek. A datált részeken jól látszik, ahogy az idő múlásával Kosztolányi állapota egyre romlik, úgy az íráskép is egyre széthullóbb lesz, és megsűrűsödnek a nyelvi hibák, mint pl. a Babits beszélgetőfüzeteiben is megfigyelhető szótagismétlések.

Külön figyelmet érdemel a legkorábbi feljegyzés (1. sz.), amelyben Kosztolányi tragikus „humorral” idézi meg korai sikeres és népszerű könyvének címét (A szegény kisgyermek panaszai). A címszerkezet egész életében végig kísérte; A bús férfi panaszai (1924) után – felesége visszaemlékezése szerint – utolsó éveiben A beteg öreg ember panaszai címmel is tervezett egy kötetet, mely végül is nem készült el.

A szöveg maga egy sorokba tördelt, valójában „töredezett” prózavers, erre utal, hogy Kosztolányi címet is adott neki, ezt aláhúzással jelölte a kéziraton. Így az életmű és a kritikai kiadás szempontjából e jegyzetlap kiemelt fontosságú, hiszen rajta Kosztolányi Dezső utolsó verse olvasható.

Az alábbi feljegyzések természetesen csak a nagyobb egységben nyerik el végleges helyüket és jelentésüket.

Jelen dolgozat betűhíven kísérli meg a haldokló Kosztolányi sorait visszaadni. Az olvasatok nem mindig biztosak, sokszor kifejezetten bizonytalanok. A szövegközlés jelölései: [?]: bizonytalan olvasat; [olv.]: olvashatatlan; <…>: törölt szó; […]:hiányzó szövegrész. A mellékelt fotómásolatokban leellenőrizhetők az olvasatok (s a kommentekben javíthatók, kiegészíthetők – minden javaslatot előre is köszönök).

[1936. okt. 5.]

[olv. szó] / Én ma tárgyalnini akarok veled.

becstelelenség férfit akaratata ellenenenére kötelelezned 

Az orvos hazuzudik. A nővér [?] kur[olv.]



Mikor fogadod? [öt olv. sor]


Esküdj meg anyádra, hogy nem morfium.

Mint [olv. szó] mikor, Pásztor dr orvul beoltottott



Vitess vissza [olv. szó] a [két olv. szó]ba

3 - 4 - 4 - 4

Szabad még egy óráig járkálni?


Megölnek!

Feleseségem az velem jön / [olv. szó] / nem <…> <…> tanulni [?]

Kicsoda? Akiről [olv. szó] szó van 

nevét

de [olv. szó] jegyében ütnek ütnek [?]


Mélt. dr. Hauber László főorvos úrnak / Kosztolányi Dezső / alázatos kérelme / a puhább cső / érdekében. // Főorvosi / Szoba


[töredék lapon]

vadulhat ilyen […] hőemelkedés? hogy egyik […] 36, másik percben 37, […] [p]edig [olv. szó] 37.3 kétszer [?] is mértem és rosszul voltam. […][olv. szóvég] Fájt. Küldd be […] [olv. szó] <…> Irént <…> […] Hol Gizi? […] [olv. szótöredékek]

Csengess Csengess