hirdetés

Enyedi Ildikó: Babonásan tisztelem az irodalmat

2017. március 16.

„A film az én saját birodalmam, amit lépésről lépésre vettem be” – mondja Enyedi Ildikó, akivel a Testről és lélekről mozgatórugóiról, irodalomról és arról beszélgettünk, milyen eszközökkel sikerült megteremtenie az idegenség érzetét a filmben. – Mészáros Gábor interjúja.

hirdetés

Nem tapad szorosan egyik filmnyelvhez, filmbeli trendhez sem. Milyen filmes preferenciái vannak, milyen rendezőket tart nagyra?

Nagyon különböző filmekért tudok lelkesedni. Ami rímel az én munkáimra, azokért azért, amilyet sosem csinálnék, azokért meg azért. Ami a trendeket illeti: van, aki ezt így ki tudja dekázni, milyenek a tendenciák, mi az, aminek esélye van, hová pozícionáljuk. Nálam ez olyan fokon gyengítené a munka intenzitását, hogy nem élek vele, ha egyáltalán, kicsit talán éppen ellenük megyek. A legfontosabb, hogy otthon érezze magát az ember a saját projektjében, akkor a gyors döntései is nagy eséllyel konzisztensek lesznek. Viszont amikor Herbai Máté operatőrrel leültünk, akkor talán az első, amit mondtam, az volt, hogy bár egészen másfajta filmet csinálunk és egészen más világot építünk, de azt szeretném, hogy primér szinten hasonlóan hasson majd a filmünk a nézőre, mint Wong Kar-Wai világa, a Szerelemre hangolva című filmben. Egészen más eszközrendszert kellett kialakítanunk, ez mégis egy fontos kiindulópont volt. Vagy például Mária világához Tati Playtime-jának néhány beállítása is jó beszélgetéskezdő volt, de sokat néztük Richard Estes hiperrealista képeit is. Azt kerestük, hogyan jelenhet meg filmen az a fajta idegenség és az ebből fakadó feszültség, amivel Mária mozog a világban. Saul Leiter fotói is fontos útitársak voltak. Az ő képein az élességgel és a kompozícióval való játék, ahogy újrafogalmaz egy banális utcarészletet, és pusztán ezekkel az eszközökkel tulajdonképpen az élet értelméről beszél folyamatosan, mindig lenyűgözött. Az a könnyedség és szerénység is, amivel mindezt csak felvillantja, nem tolja az arcunkba, nem akar ő semmit kinyilatkoztatni. Mivel egy nagyon ökonomikusan fogalmazó, egyszerű, lecsupaszított filmet terveztünk, minden, amit jelenet, dialóg, konkrét helyzet nélkül lehetett közölni, nagy segítségünkre volt. A filmünkben a kompozícióknak és a világításnak legalább akkora konkrét dramaturgiai szerepe van, mint a dialógnak. Nem hangulatot vagy stílust céloztunk meg Mátéval, hanem konkrét dramaturgiai funkciókat. Aztán legalább annyit kellett hősiesen dolgoznia, finomítva az eszközeit, hogy ne hívja fel a figyelmet a saját munkája jelentőségére, mert az épp az elérendő cél ellen ment volna.

Fotók: Valuska Gábor / Hungarian Film Magazine

Muhi András, a Testről és lélekről egyik producere azt mondta a forgatókönyvről, hogy irodalmi teljesítmény. Volt esetleg olyan irodalmi minta, amihez visszanyúlt? Hogy született a forgatókönyv? Nem gondolt rá, hogy irodalmi szövegként adaptálná a forgatókönyvet?

Általában a visszajelzések és díjak alapján is azt látom, hogy érzékletesen írok forgatókönyvet, de egy forgatókönyv, ha jó, akkor azért jó, mert segíti a film létrejöttét. Szerintem hatalmas szakadék van a forgatókönyvírás és a szépirodalom között. Vannak, akik átjárnak egyikből a másikba. Nekem gyermekkorom óta nagyon meghatározó volt az irodalom. Mint csöndes, egyke gyereknek nagyon sokat adott. És van bennem egy olyan babonás tisztelet, ami miatt soha nem próbálkoznék szépirodalommal. Nem szándékozom áttévedni arra a területre. Ez egy kicsit olyan, hogy negyvenéves voltam, amikor először húslevest mertem főzni. A húslevesfőzés anyám territóriuma volt, és azt gondoltam, hogy valami egészen misztikusan nehéz dolog egy olyat elkészíteni.

Eszerint filmet készíteni, forgatókönyvet írni nem olyan nehéz, mint húslevest főzni. Egyébként konzultált a forgatókönyvéről írókkal? Vagy dolgozott már együtt szépíróval?

Nem annyira nehéz. A film az én saját birodalmam, amit lépésről lépésre vettem be, és a munka minden szakaszát nagyon élvezem. Az írást is élvezem. Próbáltam társíróval dolgozni többször, és valamiért egyszer sem sikerült. Nagy energiákkal próbáltam behúzni a másikat a világomba, és ebben a szakaszban még mindig ígéretesnek is tűnt minden együttműködés, de amikor arra került sor, hogy együtt dolgozzunk, akkor megfeneklett. Az első két filmemnél sokat segített, hogy rengeteget beszélgettem Révész Lászlóval, egy festő barátommal. Sokat ettünk és sokat nevettünk. A személyisége, a gondolkodása frissessége jó hatással volt rám – utána mindig könnyebben ment az írás. Nagyon irigylem azokat, akik írótársat találnak, ahogy én operatőr- vagy vágótársat találtam.

Van olyan irodalmi hatás, ami hatott a Testről és lélekről forgatókönyvére?

A film nagyon más módon építkezik. Más eszközökkel tud hatást elérni. Szerintem akkor jó, ha ezek a hatások külön működnek. Az egész forgatókönyv a Védd meg című Nemes Nagy Ágnes-versből indult. Nemes Nagy számomra nagyon meghatározó. Arany János, József Attila és Nemes Nagy Ágnes. Meg még sokan.
A filmnek sokáig volt egy alternatív címe. Eredetileg is a Testről és lélekről címet adtam, de aggódtam, hogy kicsit new age-es lesz, vagy valami ezoterikus masszázsszalonra asszociálnak, ha meghallják. Úgyhogy, az utómunka alatt úgy egy hónapig Egyenes labirintus volt a film címe, a Pilinszky család jóvá is hagyta. Ez a cím nagyon pontosan leírta Mária útját, annak a végletességét, azt az izzást, ami a felszín alatt működésbe lép. A cím mindig egy picit irányba teszi a nézőt, irányítja már azelőtt, hogy elkezdődik a vetítés, még mielőtt beül a moziba. Nagyon boldogan jártam-keltem abban az egy hónapban, amíg ez volt a cím, de mivel fontos volt, hogy a nemzetközi forgalmazásban egyszerűen érthető legyen a film címe, maradtunk az eredetinél.

És ez a cím időtlenné is teszi.

A koncepciónk is az volt, hogy a történet a jelenben játszódjon, de nem nagy j-vel a Jelenben.

Következő filmjét Füst Milán regényéből, A feleségem történetéből készítené. Miért fontos önnek Füst Milán, vagy egyáltalán Störr kapitány története? Melyik momentum, olvasat az, amely leginkább érdekli? A regényhez való hűség az elsődleges vagy saját világ épül?

Ez a regény nem inspirációs alap számomra – a legnagyobb alázattal szeretném filmre adaptálni, egyértelműen Füst Milán szolgálata a célom. Nagyon szeretném, ha a reptéri könyvespolcok könyvei között ugyanúgy ott lennének Füst Milán könyvei, ahogy egy időben ott voltak Márai Sándor művei. Füst Milánt én például lényegesen értékesebbnek tartom irodalmilag. Szeretném, ha több emberhez eljutna, hogy több ember kapja meg tőle azt, amit én kamaszkoromtól kezdve megkaptam. Ha úgy tetszik, egy kétórás Füst Milán-reklámfilmet szeretnék készíteni. A kilencvenes évek elején készítettem hét kis mesét, amelyben csupa Füst Milán-mondat hangzik el, Téli hadjárat a címe és a Magyar Televízió vetítette. Fel akartam villantani, hogy milyen kincsesláda a Füst Milán-életmű, amit olyan kevesen ismernek. Most is ez a célom. Persze, egy nagyon sajátos filmnyelvet kell ahhoz létrehozni, hogy a film hű lehessen Füst Milánhoz. Ha pontosan követném, óhatatlanul a lényegét hamisítanám meg.

Miért esett a választása A feleségem történetére?

A magánéleti történet miatt nagyon könnyen megközelíthető, és szeretném, ha sokkal többen meg is közelítenék Füst Milánt, mert ha hajlandóak rá, akkor elképesztő élményekben lesz részük. A feleségem története, ahol a felszínen egy szerelmi, féltékenységi, párkapcsolati történet van, mindenki számára befogadható, ismerős. De ez csak a hordozóanyaga azoknak az elképesztően gazdag, mély és az emberi létet kristálytisztán felmutató rétegeknek, amelyekkel nagyon ritkán foglalkozik film, de ritkán az irodalom is. A történetbe bújtatva, olyan könnyedséggel és természetességgel fogalmaz meg alapvető kérdéseket és meglátásokat arról, hogyan kellene élnünk, hogy erre az üzenetre szerintem mindenkinek szüksége van.

A meg nem valósult forgatókönyvei között is voltak adaptációk?

Nem, ha A feleségem története megvalósul, akkor ez lesz életem első és egyetlen adaptációja.

Lenne még olyan irodalmi szöveg, amit szívesen megfilmesítene?

Volt egy, de már csinálják. Patrick deWitt The Sisters Brothers című regénye (magyarul 2012-ben jelent meg Testvérlövészek címen – a szerk.) egy lenyűgöző történet, varázslatos első regény. Egy csodálatos western rengeteg kegyetlenséggel, és az egyik legfinomabb, legérzelmesebb regény, amit az utóbbi tizenöt évben olvastam.

 

 

Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.