Eörsi István gyermekverseit többnyire tudatosan és talán legelsősorban a gyermekek szüleinek, szüleihez írta. Felnőtt gyermekekhez szólnak, felnőtt gyermekekről, úgy hogy a kicsik is értsenek belőle. Eörsi, közvetlen halála előtt két könyve végleges kéziratát adta át a Noran Kiadónak, a Halpagár volt az egyik. Pauer Gyula az adott helyzettől meghatározva, szellemes és filozofikus rajzokkal illusztrálta a kötetet.

Szerző: Eörsi István
Cím: Halpagár
Gyerekversek Pauer Gyula illusztrációival
Kiadó: Noran Kiadó
Terjedelem: 56 oldal
Áta: 990 Ft.
ISBN 9 789637 416613
Méret: 107x190

    

Részlet a kötetből:

A LUSTA LÉGY

Egy pókhálóban boldogan
lüktet a légy szíve:
kényelmes függőágya van
s nem kell repülnie.

Puhám befészkeli magát,
hol legsűrűbb a szál,
s nézi míg ringatja az ágy,
Pók Pufi mit csinál.

Ez hálója zugában ül
s nyög mint egy nagybeteg,
mert ma már istentelenül
sok legyecskét evett.
                                       


AZ ÖRDÖGFIÓKA ÉS A TÜNDÉR

Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.

Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel-este
annál fogva lóg libegve,
s diót dob a gyerekekre.

Egyszer egy tündér járt arra,
ringott-lengett jobbra-balra,
fehér bugyija kilátszott,
mókusa volt, azzal játszott,
fütyörészett, dalolászott.

Kis ördögöm fentről látta,
s beleszeretett a lányba.
Le is ugrott egykettőre
bukfencezve és pörögve,
s megállt vigyázzban előtte.

„Édes tündér, úgy szeretlek,
mint a mézet vagy az epret.
Soha senkit ilyen szépen
nem szerettem földön-égen –
kérlek, légy a feleségem.”

A tündér ezt válaszolta:
„Menjek lakni a pokolba?
Javulj meg, és megszeretlek,
szüleimhez bevezetlek,
s két hét múlva férjül veszlek.”

Barátom a fejét rázta:
„Legyed eszed, tündérlányka.
Alattomos áruló
a kis ördög, hogyha jó,
s akkor hozzád nem való.”

Kacarászni kezdett erre
a tündérlány csilingelve.
Egyéb választ nem adott,
tapsolt, ugrált, kacagott,
tündérien mulatott.

                                                           

A BETEG RÁK

Kaptam, vagy inkább szereztem
egy csinos rákgyereket,
ámde észre kellett vennem,
hogy a kis rák nagybeteg.

Mint a világ összes rákja,
folyami és tengeri,
ő is gyalogolna hátra,
s csak előre megy neki.

„Kérlek, vigasztalódj most már,
előre menni se bűn,
így megy, nézd, a fóka, rozmár,
teknőc és tengeri sün.”

„De aki rák, törjön többre,
mit csak ő tud, azt tegye!”
És megindult erőlködve,
megint előrefele.

Búsan tocsogok mögötte,
sáros, szittyós réten át.
Megyünk sehová s örökre,
hátul én, elől a rák.

Szabolcs-utca, 2005. május 7.