hirdetés

kisbudapest, az igazságtalan város

2017. szeptember 21.

Kiállítása nyílt Erdős Virágnak a Kelet Kávézó és Galériában. A Világító testek – 100 kis Budapest című kötet képanyaga adta a kiállítás alapját, a kiállítás pedig az apropót egy beszélgetéshez: Erdős Virágot és Udvarhelyi Tesszát Kassai Zsigmond kérdezte. Ott jártunk.

hirdetés

Erdős Virág költővel és Udvarhelyi Tessza kulturális antropológussal Kassai Zsigmond író, kritikus beszélgetett a Kelet Kávézóban versekről, képekről, aktivizmusról, a városlakókról és a társadalmi ellentétekről, a beszélgetés során pedig a kötet több verse is elhangzott.

Erdős Virág könyvének kiváltója abszolút nem hétköznapi: az író egészen különös perspektívából szemléli Budapestet. Ez a perspektíva teljes mértékben tudatos: járta a várost, úgymond adatgyűjtés céljából. Fotózni indult figyelő üzemmódban, hogy megörökítsen 100 Budapestet.
Adódik a kérdés, hogy vajon hány Budapestről beszélhetünk összesen? Udvarhelyi Tessza szerint tíz vagy akár százmillió Budapest létezhet, ugyanis minden embernek van saját térképe, érzékelése az általa ismert Budapestről. Budapest részleteibe merülve a sokakat frusztráló tömegközlekedésről esett szó. Olyan morális viharokba tudja keverni magát az ember akár egy megálló megtételével is, ami aztán jócskán hagy elemzésrevalót maga után.

A szociális különbségek, a hajléktalanság igencsak meghatározza az adott városképet. Erdős Virág a kifordított kesztyű példáját használta: kiül a szemünk elé a szegénység, a hajléktalanság szinte bárhová megyünk a pesti oldalon. Udvarhelyi Tessza szakmai megközelítése szerint mély társadalmi ellentmondásokról beszélünk, melyeket reprodukál a tér. Ha egy aluljáróból feljövő ember megpillant egy földön fekvő másikat, nincs olyan, hogy az valamilyen szinten ne zökkentené őt ki a komfortzónájából. Következett a kérdés, hogy mi lehet a helyzet azokkal, akik ezt nem észlelik? Vagy csak nem akarják észlelni, ergo kizárják? Erdős Virágot nagyon zavarja a tehetetlenség és az emberek közönye. Kassai Zsigmond úgy véli, hogy azt nem látjuk, amit nem ismerünk, és ami ismeretlen, az veszélyes, ezért is kerüljük. Udvarhelyi Tessza nem ítélne el azért senkit, amiért nem veszi észre mindezt, a biztonsághelyzet problémakörét hozná fel magyarázatként, ugyanis kölcsönös félelem van az osztályok között. Nem tudunk egykönnyen átlépni egymás tereibe.


A kihívás: osztályalapon átlépni a tereket

Udvarhelyi Tessza arra is rájött A Város Mindenkié csoportban való munka során, hogy milyen egy standard családi házra, és ugyanakkor milyen egy viskóra vagy az utca egy részére, egy elrejtett kis sarkára otthonként tekinteni. Ahogy az otthon teljesen át tud értékelődni egyes helyzetekben, úgy tudja egy hajléktalan is azt mondani a mellette „lakó" emberre, hogy a szomszédja. Más perspektíván keresztül, de ugyanúgy tükröződnek az emberi reakciók.


Hogy jön ide az irodalom?

Erdős Virág tér- és társadalomolvasata közelebb hozza, bemutatja az utcán élők hétköznapjait. Nem beszélve arról, hogy ő maga is saját ügyének érzi a jelenlegi helyzeten való változtatást. Így állhat elő egy olyan helyzet, hogy amikor A Város Mindenkié csoport átad a Fővárosi Önkormányzatnak, a Belügyminisztériumnak és az EMMI-nek egy 3300 ember által aláírt petíciót a közvécék szükségességéről, Erdős Virág-versek kerülnek felolvasásra.

A kiállítás október 13-ig tekinthető meg, a kiállított művek tetszőleges áron megvásárolhatók. A bevétel teljes összegét a lakhatáshoz való jogot követelő 7. LAKÁSMENET (október 14., szombat 14.00, Deák tér) javára ajánlják fel.
A cikkben felhasznált fotó forrása: Kelet Kávézó és Galéria

Talabér Dominika

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.