Erdős Virág: Profán zsoltár egy nagy, boldog asszonyhoz

2012. december 25.

"igaz, hogy fedetlen / itt-ott a teste, / de arról nem tehet, / hogy így lett festve, // senki se nézi, hogy / kilóg a bája, / míg égi üdvöket / lehel a szája... - Erdős Virág verse Rutkai Bori Távoli barátnő című képéhez született, és elhangzott december 18-án, a Litera Képmegnyitásán a Nyitott Műhelyben.

Távoli barátnő

Lévén hogy vészesen
közel a karácsony,
lenne egy hasznos és
praktikus tanácsom:

időzzünk röviden
el eme fess lényen,
aki itt ábrázol-
tatik e festményen!

Nem kell se tömjénfüst
hozzá, se olvasó,
épp csak egy kedves és
műértő olvasó,

nem baj, ha nincs rögtön
kőből a hite
(szeretne hinni de
nem tudja kibe),

hisz, ahogy egy régi
mondás is mondja,
megjön a hite és
elszáll a gondja,

ha (persze ezek az
esetek ritkák),
feltárja neki egy
szempár a titkát.

*

Tény, hogy e tekintet
kiváltképp talányos,
termete vaskos egy
kissé, de arányos,

homloka hatalmas,
lezárt terem,
az orra naná, hogy
szeplőtelen,

igaz, hogy fedetlen
itt-ott a teste,
de arról nem tehet,
hogy így lett festve,

senki se nézi, hogy
kilóg a bája,
míg égi üdvöket
lehel a szája,

nem ér el hozzá a
kritika zaja
(túl kék a szeme és
foszöld a haja),

nem az a bomba nő,
de azért ari.
Ki lehet? Megmondom.
Úgy hívják: Mari.

*

Van neki egy elég
problémás babája,
s ennek a babának
pont ő a mamája,

végtére épp erről
lett ő is ismert,
meg mondjuk ezen túl
még azért is, mert

amilyen magas a
Kárpátok bérce,
akkora benne az
erkölcsi mérce,

létének hintaja
attól kap kereket,
hogy véges végtelen
benne a szeretet.

Annak a félnek is
ő a fő vigasza,
akinek, teszem azt,
pont nincs is igaza,

sőt, olykor épp annak
van benne reménye,
akinek abszolút
nincs semmi erénye,

magyarok szorgos kis
patrónusa,
ínség és vesződség
a trónusa,

nem öklend lelkünknek
szaros kis pólyáján,
tisztába tesz most és
halálunk óráján,

süt nekünk mannából
mennyei vakarót,
barmocskák tőgyéből
feji a kakaót,

nem küld az anyánkba,
sőt inkább marasztal,
tömve van dugig a
frigója malaszttal,

üdvösnél üdvösebb
dolgokra szoktat,
ha szépen kérjük még
jól meg is szoptat,

tele a bukszája,
bárhogy is tagadja,
kérhetünk akármit,
olyan, hogy
megadja.

*

Elég, ha csak rábököl,
máris ugrik,
nem tököl,

nesze amaz, nesz ez,
mindenfélét
beszerez,

ilyet is meg olyasfélét,
botmixerhez
ledes tévét,

kicsit, nagyot, rondát, szépet,
állhatatosaknak
széket,

fázósoknak dupla bugyit,
nyughatatlanoknak
nyugit,

butusoknak okos telót,
dologtalanoknak
melót,

zokniból egy egész rakást,
kilakoltatottnak
lakást,

habcsókot és krampampulit,
segély helyett
céges bulit,

szilveszterre malacságot,
Szíriának szabadságot...

Ő az Egyet-
lenegy Válasz,
akit a két-
kedő választ,

angyalok közt
buzgón ülő,
Legkedvesebb
Otthon Szülő,

keveseknek:
Elegendő,
éhes szájnak:
Tele Bendő,

a Teremtés Öle és:
Jókor Jövő Ölelés.

*

Bármire hajtunk is,
megkapjuk időben,
fel-alá röpköd a
végtelen időben,

most még a bájos kis
barikkal nevet,
de mire eljő a
Nyúl, ő már temet,

hiába fürdik még
fényben a jászol,
a szíve legmélyén
lám, ő már gyászol

(isteni logika,
nincs benne ráció:
mindig az öröm a
nulladik stáció),

nem szidja mégse a
keserves sorsát,
felszedi szépen a
koszból a morzsát,

frissen sült cipónknak
Eleven Kovásza,
zengjen hát érte a
mai nap fohásza,

s mivel a szívünknek
oly kedves festő
szintúgy egy oltári
kedves és fess nő,

kérjük hát közösen
erre a karira
Istenke áldását
Marira, Borira.

 Erdős Virág

Erdős Virág

Elhangzott a Litera és a Nyitott Műhely Képmegnyitásán a Műhelyben, 2012. december 18-án, és megjelent a Népszabadságban 2012. december 22-én.

Erdős Virág