hirdetés

Érik a gyümölcs Debrecenben

2009. szeptember 7.
A töredezett betonon néha meg is botlok. Pont úgy, mint az életben, jut eszembe. De hát ez az életem, mondom magamban. Az első 19 évem. Gyűlölöm és szeretem Debrecent. - Harangi Andrea Debrecenről írt a literának.
hirdetés

Leginkább a családommal szoktam találkozni Debrecenben. Szüleimmel, öcsém családjával. Két iskolai barátnőmnek is megígértem, hogy majd meglátogatom őket. Ennek már négy éve. Debrecen nagyváros. Igazi kétszázezres. Ülök a szüleim házánál, a kertben. Minden van. Sárgabarack és ringló. Már leérett az a kis felfuttatott málna. Néhány tő szőlő oldalt. Nemigen alkalmas rá a talaj, a mikroklíma. Már az öregeknek is volt a kertben, az előző lakóknak. Apám újraültette. Sóskát, répát, zöldséget és kaprot is termesztenek a szüleim. Az őszibarack nem bírta tovább. Rengeteget termett tavaly, azután megadta magát. Kiszáradt. A többiek megvannak. Nyár végén, ősszel terem majd a körte, alma. Sárgabarack-éréskor szólt anyukám, menjünk minél előbb, hiszen csak néhány napig pereg a fáról az érett gyümölcs. Csak egy nap az élet. Legfeljebb tíz. Utána lekvár. Felveszem a földről a gyümölcsöt, lemosom a kerti csapnál. Kettéveszem és a kukacot kilakoltatom. Magam vagyok az egyszemélyes hatóság. Élet és halál ura. Csak elpöckölöm.
A lányom hintázik a függőágyban. Feltűnt, hogy profi hintázó lett. Amúgy megőrjít ez a nyugalom. Néhány nap után általában el akarok menni innen. Ez is az én életem, de valahol máshol is van életem. Vissza Budapestre. Valamiért mindig visszamegyek felnőttkorom városába. Debrecenben születtem és éltem. Azután egyszer eljöttem Budapestre és soha többé nem voltam képes ezt a várost hosszabb időre elhagyni. Felsorolni is hosszú volna, mi mindenbe szerettem itt bele. Így lett Debrecen a második az életemben. De inkább két városom van. Haza megyek ide is, oda is.  
Szüleim debreceni háza környékén a Coop, az italnagyker, a kisposta és a halas nyitvatartási idejéhez igazodom. A halasnál műmedencében csobog a víz. Szépen megcsinálták. Általában nem úszik benne hal. Talán akkor még gyakrabban kellene tisztítani. Büdös vagy még büdösebb a belső lég a sok tucat akváriumtól, pedig hetente egyszer kipucolják őket. Lottót szoktam ott feladni. Időnként valamelyik családtagomon erőt vesz a láz és feltétlenül játszani akar. Kívánja a játékot, mint Marit a szomszédból. Sokan tudják, hogy a Szerencsejáték Rt-től az államkasszába befolyt összegekből jut például a MÁV konszolidálására is. Tehát a lottózók közfeladatot látnak el, az államot segítik fontos céljai megvalósításában. Lottózni majdnem annyi mint vért adni, csak kevésbé macerás. Szeretek a halashoz menni, amikor valamelyik lottózó családtagom megkér, hogy teljesítsem ezt a nemes küldetést. Japántyúkok, egyéb baromfik a sarki háznál. A veteményben kapirgálnak.   
A töredezett betonon néha meg is botlok. Pont úgy, mint az életben, jut eszembe. De hát ez az életem, mondom magamban. Az első 19 évem. Gyűlölöm és szeretem Debrecent. A gondolat is megnyugtat, hogy többé nem kell újraélnem az itt töltött kamaszéveimet. De úgy rendesen 11-től volt egy kicsit vacak ez itt. Szerető családban nőttem fel. A város legszebb részén laktunk. A Nagyerdő szélén. Szigligeti utca, BM-házak. Elitiskolákba jártam. Az egész életemet tönkretették ezekben az években. A múltkor átmentem kenyérért a másik kisboltba. Itt van az is, a Csapókert szívében. Hirtelen ott volt Ildi. A vasút melletti bérházsorban laktak. Felsőbe jártunk együtt. Sokat lógtam náluk délutánonként. Neki mindig hegedülnie kellett. Minden délután. Hétvégén is. Zene- és angoltanár lett. A szomszédos suliban tanít. Átjött ebédért. Emlékszem, mondja, nekem is borzalmas volt. Öngyilkos akartam lenni, azt hittem, kiugrom az ablakon. Bólogatok, hogy vacak volt nekünk.

Arról beszél, hogy a mostani sulijában nem tehetségesek a gyerekek. Legfeljebb egy-egy tárgyban, mondja. Arra gondolok, hogy egy iskolai tárgyban tehetségesnek lenni, az nagyszerű dolog. Egyébként pedig ki kellene hozni egy jó alapot minden gyerekből a legtöbb tárgyban. De nem mondom. Annyira frusztráltak a tanárismerőseim mostanában. Pesten is mondja a másik, kész, nem bírom tovább. Húsz éve ezt csinálom, még ennyi van hátra. Szólok az igazgatónak, hogy jövőre ne adjon osztályt nekem. A harmadik is mondja, egész délután nem mehetek ki a teremből egy percre sem, különben megölnék egymást a gyerekek. De jó, hogy nem lettem tanár.
Igaz, más sem lettem. Íróként kevesen ismerik a nevem. Ildinek említem az első kötetem létét. Egy másik nő a kávéházban. Az a címe, de már régen írtam. Harminc voltam, amikor megjelent. Elmosolyodik. Azért mi mégiscsak Kossuthosok voltunk. KLTE Gyak. Ált. Isk. Na ja, én tizenkét évig. A gimit is ott nyomtam végig. KLTE Gyak. Gimn. Megalkuvásból. Akkoriban nem lehetett bármelyik gimnáziumból a felsőoktatásba kerülni. Gyűlöltem ott lenni nap nap után.  Ma az az épület újra Dóczy, Szabó Magda egykori alma matere. Visszakapta az egyház.  Nem néztem meg az új helyet, ahová a Kossuth költözött. Nem én vagyok az első ember ebben a világban, aki jó iskolákban szerzett borzasztó tapasztalatokat. Ildi egy másik gimibe járt zenetagozatra. Utána persze tanárképzőbe ment. Tanár lett. Helyes nő és full vékony. Nem különösebben szép. Közepesen jó helyen kertvárosi házrészben lakik az anyósáékkal együtt. Olajütő. Tizenéves volt, amikor a szüleivel erre a részre költöztek. Itt ragadt. Amikor megpróbálom elképzelni a férjét, bejön a Grease című amerikai filmből az a rész, amikor Rizzo Mr. Right-ról énekel. Ildiéknek két gyerekük van. Na meg ez a külvárosinak számító suli a nyakán. A Csapókerti Ált. Isk. Ki tudja, hová vezetnek innen ma az utak. Csapókert. A homok világa. Régebben egyszerű emberek éltek itt. A jobb módúak új beköltözők, ahogyan az én családom is. Persze a sokkal jobb módúak a város egy egészen más részén laknak, sok kilométerrel arrébb. Például a Vezér utca környékén. Józsa is tartja magát.  
Mifelénk a sínek a városban futnak. (Egy szárnyvonalat korábban kivittek a Tóci mögé.) A fővonal jön arra, Téglás, Nyíregyháza, Záhony, Kijev, Moszkva irányba. Kettévágja a Jánosy utcát, egyik fő közlekedési útvonalunkat is. Egyik oldalában az orvosi rendelő, a másikban gokart pálya, használt ruhák és benzinkút. Egyes részein van járda, más részein nincs. Egyes házak kintebb érnek, mint mások. A legtöbb ház nagyon eltérő stílusban épült, ahogyan az egész környéken az elmúlt harminc évben. A régebbiek tipikus kockaházak. Ma minden van. Eklektikus magánpaloták érdekes oszlopokkal, tympanon-szerű ékítményekkel a homlokzaton vagy a nélkül. Kertek, amikbe több tonna plusz földet hordtak, hogy az utca szintjétől elváljanak. Száguldanak az autók ezen az utcán is. Helyenként szűk, mint egy szülőcsatorna. Közepén a vasúti jelzőlámpa fogja meg a forgalmat. Egyik végén kerekeskút is van, tisztára mint falun. Ez itt mégiscsak a külső része volt egy mezővárosnak valamikor.

Befelé a városba nekifut a laktanya épületeknek, ma az egyetemé az a rész. A Kassai útnál muszáj kanyarodni vagy a város, vagy a Főnix Csarnok, Hódos Imre Csarnok, Nagyerdő, Göcs, temető irányba. A hamvaiból újraéledő Főnix madár Debrecen egyik jelképe. Ott fentről, VIP-ből nézem időnként az előadásokat. Sportversenyek, boksz, atlétika, Rómeó és Júlia. Japán dobosok. Több neves előadó. Ősszel jön a Pink Floyd utáni legjobb Pink Floyd és a The Phazz. A Hódosban mostanában évvégén mindig Tankcsapda van. Évközben gyerekruha-börze, kozmetikai tanácsadás, szalagavatók, meditáció és büfé. A lakás- és autókiállítások a Főnixben szoktak lenni. Jóval arrébb a város szélén van egy kocsma, a Fekete Bárány. Ezerszám vannak ilyen kocsmák az országban. Jártam ott egy kamaszkori barátommal. Nem vitt be, kihozta a két üveg Kőbányait. MGM. Metro Goldwyn Mayer? Kérdezte egyszer egy Svédországban felnőtt, magyar származású ismerősöm. A kapcsolatnak hamar vége lett. Nem szoros összefüggésben ezzel a poénnal. Családi körben azóta is nevetünk rajta. Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Göcs. Errefelé a filmes cég oroszlánja csak a mozik vásznairól üvölt. Nem, nincs gyártás. A temetőben Szabó Magda hamvainak fele van elhelyezve. Tar Sándort is itt temették egy csúnya és hideg februári napon.   
Az egész város átalakult az elmúlt évtizedekben. Máshol élnek és mások. Ez az írásom nem érhet véget a nagyobb lakótelepek, egyéb kötődéseim felsorolása nélkül. Kamaszként a Fényes-udvari barátnőimnél lógtam. Anyai nagyszüleim a város másik részén, a Vénkertben laktak. Unokatestvérek az Újkertben. Később a város környéki kisebb településeket hódították meg. Sámson. Mikepércs. Apai nagyszüleim a Honvéd utcában éltek. Az ottani Honvéd Temetőben német katonák sírjai vannak. Több rokonom és ismerősöm él a Tóciban. A Tócóskertben. Egy csatornáról kapta a nevét. Átlagos jövedelmű emberek lakják, kutyák és gyerekek. Talán a legszebbnek Hajdú Szabolcs egyik filmjében láttam a városomat. A Tócit, a Nagyerdei kistavat kivilágítva, a Fényes szélét. Amikor a lány megy ki a városból a casting-ra és elakad, az gyönyörű. Egyetlen más filmben sem láttam ilyen szépnek a szél fújta homokot, a szalmabálákat.     
Sok érdekes és szép hely van még az én másik városomban. Amikor megállok a nép által manapság csak Kósa térként említett Kossuth téren, ott egy a betonba épített kamrában, üveg alatt egy darab fa van. Ez a fadarab valaha egy palló része volt. Azok a pallók vezettek át a Nagy-piac utca sarán. Sár, az volt Debrecenben. Nem mellékesen étel, kultúra és tudomány is.
Nagy szám volt akkor, hogy el tudtam jönni ebből a városból. Pezsgővel koccintottunk 90-ben a sikeres egyetemi felvételimre. Ma még több egyetemi kar van Debrecenben. Sokan járnak otthon egyetemre. A végzett közgazdászok, mérnökök egy része feljön Pestre. Jó munkákat kapnak. Az egérfogóból kiesett a pöcök, Debrecen elenged. A debreceniek egy része mobil és kétlaki. A kocsiban vagy a vonaton ülve még ott van a fejben a gyümölcs édes íze. Holnapig meg is kell enni, különben tönkremegy. Egy távoli zugból szivárog a kerti medencébe csapódott bogarak feletti gyász.    

Harangi Andrea

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.