Véget ért Szegeden az Alternatív Színházi Szemle és a vele egy időben zajló Thealter Fesztivál is. Goda Gábor koreográfus-rendező, az idei Szegedi Alternatív Színházi Szemle válogatója volt. Ő az 1986 óta számos előadást létrehozó alternatív művészeti műhely, az ARTUS alapító-vezetője. A kortárs művészeti stúdió egy összművészeti közeg: a társulat állandó tagjai mellett vannak velük rendszeresen együtt dolgozó művészek, de festők, szobrászok, képzőművészek, is helyet kaptak az ARTUS 2000 óta egy Sztregova utcai gyárépületben kialakított székhelyén. Goda Gábort az idei SZASZSZ előadásainak válogatásáról beszélt.

 

Mikor kértek fel az Alternatív Színházi Szemle válogatójának?

Az előző szemle után nem sokkal kérdezett meg Hudi László, hogy elvállalnám-e. Ő ugyanakkor nem csak a válogatást kérte tőlem, hanem azt is, hogy legyek jelen, hogy szóljon ez a fesztivál kicsit rólam is. Valószínűleg az Avignoni fesztivál példája lebeghetett a szeme előtt. De végül nem tudtam már korábbi előadásokat, más kiállításokat és kísérőprogramokat ide hozni, ezek filmvetítés-sorozatban vannak jelen a fesztiválon.

Szívesen tettél eleget a felkérésnek, s vállaltad a válogató feladatát?

Mikor felkértek, végiggondoltam, hogy mivel jár ez, s kellően meg is rettentem. Elképzeltem, mennyi mindent kell megnézni, mennyire keveset leszek otthon a családommal, s mennyi ellenséget szerzek ezzel magamnak.

          De az alternativitásról van szó, amit nagyon szeretek és nagyon fontosnak tartom. Amennyire ez félreértődik vagy degradálódik ma, az ellen szerettem volna hatni: ezért gondoltam, hogy mégis elvállalom, s talán vissza tudom adni a méltóságát ennek a szemléletnek, filozófiának vagy módszernek, amit én az alternativitás alatt értek.

Mi volt az alapkoncepciód a válogatás során?

Olyan koncepciót próbáltam kialakítani, ami ezt a szemléletet tükrözi. Ami számomra meghatározó volt, az a munkamódszer, az alkotói folyamat: a munkafolyamat elején az ember még nem látja pontosan, hova érkezik meg, azt se tudja pontosan, hogy milyen eszközöket fog használni, hanem egy nagyon kreatív és rugalmas munkafolyamat során alakítja ki, valóban mi az, ami érdekes, ami fontos számára az adott időszakban a világban. Mivel hosszan dolgozunk, sok idő telik el, mi is, a világ is változik közben, s így kényszerűen alakul át az eredeti terv. Tehát olyan előadásokat akartam idehozni, amelyek a munkafolyamat során alakították ki saját belső nyelvüket.

          Tudom, hogy ebbe bele lehet kötni, meg lehet kérdezni, van-e egyáltalán ilyen, s ha minden előadásnak saját nyelve van, akkor azt ki fogja érteni. De mivel sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy elkezdtem nézni egy előadást, nem értettem belőle semmit, teljesen kuszának éreztem és halálra idegesített, de a minőségét éreztem, s valamit gyanítottam benne, ezért továbbnéztem, s a továbbnézés folyamán egyszer csak megtanultam a nyelvet – mert volt neki. Ha nincs, akkor nincs, s az egész végig blöff, semmi. De ha volt neki, s ezt húsz perc után megtanultam, onnantól tudtam olvasni az előadásban, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy tudtam magamra vonatkoztatni az előadást - semmiképpen nem úgy, hogy tudtam érteni, mert annak nincs jelentősége egy művészi produktumban; s visszamenőleg is egy csomó minden a helyére került.

          Ha minden előadásnak van egy saját nyelve, ezt úgy kell kezelni ebben az esetben, mint egy idegen nyelvet, amit ott a helyszínen meg kell tanulnunk, s akkor tudunk majd annak az előadásnak a tükrében magunkra látni.

          Sokat kerestem, s ha megtaláltam egy-egy munkában ezt, akkor annak nagyon megörültem – ez volt a fő szempont. Számomra az alternativitás nem gazdasági vagy intézményes kategória, hanem ez az alkotási folyamat, ez a filozófia, ez a munkamódszer: ez a nyitottság, rugalmasság, keresés, úton levés. A világban számos alternatív művész volt Shakespeare-től Peter Brookig, Pina Bauschtól Szkipéig vagy Vasziljevig. Alternatív, gondolkodó emberek, akik ismerve és imádva a tradíciókat képesek és bátrak letérni a kiüresedett konvenciókról, hogy adott korban újra életre keltsék ezeket a dolgokat. Tehát az alternativitás számomra nem rendszerfüggő. Ezért válogattam be ide Zsótér Sándor előadását is: úgy érzem, hogy munkamódszere szerint ide tartozik.

Hány előadásból választottad ki a tíz meghívottat?

Kb. száz előadást néztem meg, s nem volt nehéz eldönteni, melyik száz legyen az. Mindent néztem, ami él és mozog, legyen az performansz, videoinstalláció, táncelőadás vagy másvalami. Ha ez egy vizuális installáció, ami valahonnan eljut valahova, vagy egy rítus, vagy egy drámától való ellépés, ez végül is mindegy, nem ez a lényeg.

          Nekem a színház fogalma elég tág: amiket válogattam, azok számomra mind színházi előadások, mert nem műfaji kategóriákban gondolkodom, hanem egy olyan színház-fogalomban, ami sokkal nyitottabb, sokkal ősibb, s sokkal inkább egy közösségi rituálénak a hagyományára épül. Természetesen a drámára épülő színházi hagyományok is beleférnek ebe a színházi halmazba, de egy szűkebb vonulatot képeznek a nagyobb egészben.

 

[A Forgách Andrással készült interjú a következő oldalon olvasható.]

---

Forgách András író, drámaíró Kárpáti Péterrel és Podmaniczky Szilárddal együtt volt hivatva eldönteni, melyik előadás vihet haza díjat az idén a szegedi fesztiválról. A zsűri döntéseiről kérdeztem.

A fesztiválon több éve veszel részt a zsűri munkájában, az idén Kárpáti Péter és Podmaniczky Szilárd voltak zsűrortársaid. Hét díjat ítélhettetek oda, ezek közül három meghatározott, a másik négy szabadon alakítható kategóriákban ismeri el a fesztiválon látott alkotásokat. Milyen szempontok vezették a zsűri munkáját az idei döntésben?

A fesztivál szervezőinek kérése szerint van díj a legjobb előadás, a legjobb rendezés és a legjobb koreográfia számára, s lennének egyéni díjak is. Nekünk ez nyilvánvalóan gondot okoz, mert ezen a fesztiválon nehéz elkülöníteni a színházat a színháztól, ilyen volt pl. a Woyzeck-koncert, amelyet az alkotók is színháznak tekintenek, vagy az Ivo Dimcsev által alkotott 2 solo 1 duet, ami színház volt, mégis koreográfia. Két tiszta táncszínházi előadás volt, a Gergye Krisztián társulatával közösen fellépő Közép-Európa Táncszínházé és Réti Annáé, s tiszta színház pedig a Zsótér Sándor által a főiskolásokkal rendezett K.mama volt. Így a díjakat is ehhez a vegyes műfajú rendszerhez igazítva adtuk ki.

          Az elmúlt tíz-tizenöt évben figyelem azt a jelenséget, hogy a táncszínház domináns hatást kezd gyakorolni a színházra. Van ennek megfelelően aztán egy visszahatás is, de elsősorban az érdekes számomra, hogy a színház nyelvét a táncszínház és az opera nyelve változtatja meg, s nem fordítva.

          A következő négy díjat nem szereplőknek, színészeknek, táncosoknak adtuk, hanem a gondolkodásmódot jutalmaztunk. A legjobb koncept díját Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva kapta a Pre-Actio című előadásért, a legeredetibb táncos-koreográfus Réti Anna lett a Lélek pulóver nélkül című koreográfiáért, a legjobb társulat a Színház és Színművészeti Egyetem 4. évfolyam zenés színész osztálya lett a sótér Sándor által rendezett Bertold Brecht: K. Mama – című vizsgaelőadásával, a legjobb tánctársulat pedig a 7 női szólót bemutató T.E.S.T című Gergye Krisztián-koreográfiáért a Közép-Európa Táncszínház és Gergye Krisztián társulata.

          Így tehát nem azt csináltuk, hogy kiemelünk egy-egy színészt, hanem szabadabban fogtuk fel a díjak szerepét. Még a rendezésnél is így jártunk el, hiszen a legjobb rendezés díját a Woyzeck-koncert kapta, amely táncszínházi előadás ugyan, mégis színházként kezeltük. A legjobb koreográfia Ivo Dimcsevé lett, a legjobb előadás pedig a TÁP Színház keresők című előadása volt, ez kapta a fődíjat, mely az idéntől Halász Péter nevét viseli. Azért is tendáltunk erre felé, mert a humort, a gonosz vagy ironikus humort vonzóbbnak találom, mint ha valamit véresen komolyan vesznek. Ez Réti Annára is igaz: a koreográfiájában volt valami üdeség, ugyanakkor működött benne az önirónia is.

(A kritikusok díját a Közép-Európa Táncszínház és Gergye Krisztián társulata T.E.S.T. című valamint az Andaxínház Forte Piano című darabjában nyújtott teljesítményéért Virág Melinda kapta.)

A fesztivál idén koncepciót váltott, s minden évben meghív egy alternatív színházi alkotót, hogy vegyen részt a fesztiválon s vállalja el a válogatást. Több éve veszel részt a zsűriben, így felmerül a kérdés: retrospektíve milyennek ítélted az Alternatív Színházi fesztivál idei válogatását?

Az egyik legizgalmasabb anyag állt össze az idei válogató, Goda Gábor jóvoltából, mert nem a legjobb előadásokat akarta elhozni, hanem egy koncepció alapján válogatott: van egy képe arról, mi az,a mi neki színház, mi érdekli az előadásokban, s ennek alapján alakította ki a fesztivál koncepcióját – így az újítás ötletéről visszatekintve már elmondható, hogy sikeresnek bizonyult.

A THEALTER honlapja

A SZASZSZ honlapja

Az ARTUS honlapja

A díjazottak felsorolása