hirdetés

Észjárások és formák

Györe Balázs: Amerikai grafit, / Csaplár Vilmos: Leona és Leó, 2017, Kalligram

2017. június 10.

Két könyvet olvasok. Egymás után. Györe könyvének, az Amerikai grafitnak a belső borítóján: regény. Csaplár könyvének, Leona és Leó, a címe alatt: elbeszélések, novellák. Két kortárs író, nagyjából hasonló időben indultak, jelentős életmű a hátuk mögött. – Jánossy Lajos szabadpolca.

hirdetés

Az Amerikai grafit vékony, kimondottan karcsú kötet. A műfajmegjelölés: regény, különösképpen szembeötlő, az olvasói figyelmet provokáló.

„Minden család monumentális és szomorú, mint egy börtön, amelynek az udvarán jókedvűen sétálhatunk, de a kapuján nem léphetünk ki”, írja a könyv hátoldalára is kiemelten Györe. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az”, írja Tolsztoj.

Az Amerikai grafit tetemes, túlnyomó része vendégszövegekből áll. Levelek, levelezőlapok, végzések, kereszt- és házasságlevelek, kimutatások, árjegyzékek, költségvetési oszlopok, nyelvkönyvek, receptek, ceruzamárkák és tollhegytípusok jegyzéke. Magyarul és angolul. Közöttük néhány, akárha lábjegyzet halványságú, írói fikció.

A huszadik század nagy kivándorlási idejében járunk. Az Amerikában szerencsét próbáló család terében. Györe Balázs anyai felmenőinek a jegyzőkönyvét olvassuk.

Gyakoriak az angol nyelvű betétek, a magyarul írt elbeszélés angol tükörfordításai.

Fényképleírások, préselt virágok. Komód, nagyító, hálóköntös. Ceruzák minden mennyiségben. Töltőtoll, látcső. A könyv fontos tárgyai. Az idő fontos tárgyai.

A regény tárgya az idő. Györe regényének tárgya az idő. Eljárása radikálisan különbözik a nagyepika módszereitől. Nem feltárni, nem újrateremteni akarja az időt, pontosabban: feltárni és újrateremteni akarja, de anélkül, hogy hangot adna neki. Hangot kölcsönözne. Az Amerikai grafit néma könyv. Az idő tárgyi maradványait, a tárgyakban, a megfakult sorok között megrekedt időt kísérli meg szóra bírni, játékba vonni. Györe rendezgeti a cserepeket, pepecsel; régészi munkát végez. Mintázatokat keres. Rakosgat. Összeállítja az időt.

A százötven oldal a szabad vers felé gravitál, ahhoz hasonlóan válik drámaivá. Határpróza, átlép és visszanéz, közelít és távolít. Nagyít és zsugorít.

Az Amerikai grafit vendégszövegeinek sokasága azt sugallja, meghívottak vagyunk. Ha másképp tetszik: idegenek. Leginkább a bibliai fordulattal: jövevények.

Az Amerikai grafit poétikai nehézsége nem eltakarható; az elbeszélői fantázia, Györe minden eddigi könyvében alulrendelt, kivonatolt szerepe, itt, a korábban jelzett, halvány lábjegyzetek ellenére, felértékelődik. Nem hagyatkozhat kizárólag „talált tárgyaira”. Lábra kell állítsa szereplőit, hogy látszódjanak. Legyen örömük, bánatuk. Szerelmük, haláluk. Nem mindig megy, nem mindig sikerül. A halvány beavatkozás erőtlen. Erőtlenül regényes. A könyv veszít radikalitásából.

„Teljesítesz. Valamit már teljesítesz. Nem tudod teljesíteni. Belebuksz. Szeretnél a kedvükben járni. Nincs kitartásod. Kicsi a teherbírásod.”

Györe Balázs könyve New Yorktól Újpestig, Lázitól Sziléziáig dokumentálja egy kelet-európai, magyar család históriáját. Az írói életmű újabb állomásán időzve felmerül, nem végállomáson vagyunk-e.

Az Amerikai grafit címéhez híven hűvös és sűrű anyag; ereje abban a vékony szálú, acélszürke gerincben feszül, amelyhez Györe Balázs tartja magát.

*

„Lévén, hogy a politikai vezetés szerint a szocializmusban nem létezett bűnözés, ami mégis, azt a bűnüldöző szervek a megszűnés határáig szorították vissza, sokáig csak külföldi írók krimi regényeit adták ki. Egy idő után magyar szerzők is megjelentethettek efféle munkákat, egy feltétellel: idegen hangzású neveket kellett felvenniük” – olvasom a Leona és Leó 101. oldalán. Megörülök ennek a pár sornak, Csaplár vakuval dolgozik, látom a korszakot, villanófényben.

Arra kellene rájönni, mi Csaplár titka, mi ezeknek a rövidebb-hosszabb történeteknek a nyitja. Mert szabványosan vett csattanójuk nincs. Nincs „zárjuk”. Nem fejeződnek be, inkább lezárulnak. A nyelv inkább nyers, mint komponált. Valami ott marad, talán a kimondottak, az elmondottak árnyéka, akárha a Csaplárhoz egykor oly közeli Mészöly kisregényében, a Megbocsátás első mondatában: „A vonat már rég kifutott az állomásról, a hosszan kígyózó füstcsík ottfelejtette magát a levegőben.”

A Leona és Leóban összegyűjtött írások – annak ellenére, hogy főirányuk nem ide mutat, hogy hangsúlyaik mélyebben megfogalmazottak –az elmúlt ötven év Magyarországáról, vagyis a hatvanastól a kilencvenes elejéig tartó időszakról kínálnak töredezettségükben alapos képet. A rendszerváltás témájának, amibe eddig mindenkinek beletört a tolla, Csaplár a Láthatatlan angyal című szövegében rendkívül pontos és láttató képét adja.

A novellák hiteléért, határozott a gyanúm, Csaplár anyagismerete kezeskedik. A Leona és Leóban benne van a Pénzt, de sokat! szemlélete, érzékenysége, a riportregények nyitott, kíváncsi kérdezője. A faktúra mindig eltalált, vékonyabb, avagy dúsabb, mindig valamiben járunk.

Élénken emlékszem Csaplár Én című novelláskötetére. Most még élénkebben.

A mostani kötetben, úgy is mondhatnám, a kisebb, a szűkebb szekvenciáknak köszönhetően, jobban látszik Csaplár prózai logikája, gondolkodásmódja. A történetek mögött íródó történet érdekli, a megfejthetetlen. Vagy és másképp: az epikust felülbíráló drámai. Az abszurd. A kifürkészhetetlen.

A mai Csaplárból, illetőleg, ma Csaplárból én Kafkát és Edgar Allan Poe-t olvastam ki. A kafkai végzetet és a poe-i fordulatokat. Csaplár novelláiban a lidérc kísért, ebben a lidércben Kafka és Poe lobog. A nyitva felejtett ajtó, a karcolások, a román vendégmunkás lány vére, a korabeli könyvmaffia, a Sárosi Csaba nevű törpe és Major Sándor csíkja, a Cida nevű kurva, ők és ezek Csaplár könyvének alakjai. Különös, valóban magával ragadó forgatag.

Noha a Leona és Leó az első novellánál botlik kicsit, én legalábbis a küszöbön ragadtam, a Pál-nap rövid (Kafka!) huzatú bekezdéseivel már lódulatot nyertem.

Györe és Csaplár, két öntörvényű író. Amerikai grafit és Leona és Leó – két magányos, egyedüli könyv.

 

Györe Balázs: Amerikai grafit, Kalligram, 2017 / Csaplár Vilmos: Leona és Leó, Kalligram, 2017


Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.