hirdetés

Fehér Renátó: Európaterminál 14.

2017. október 29.

Ká-európai kristályrács a morzsás konyhakövön. Pirítóst esznek, házi pesztósat. Mind vegák. Hárman boroznak, csak egy sörözik, a magyar. Akit Tokajtól délre szocializált a borkultúra, az szkeptikus a dél-morva borokkal, hiába kóstoltatják, udvariasan elhárít, pisszent még egy Pilsnert. – Fehér Renátó 2flekken.

hirdetés

(kristályrács)

Egy közepes vicc kezdődne így.
Négyen állnak egy prágai konyhában: egy cseh, egy lengyel, egy magyar és egy szlovák.

Aztán a közepes vicc túlírt logikai feladványba fordulna: a cseh anyja szlovákiai magyar, a lengyelnek minden nagyszülője ukrán, a szlovák apja félig osztrák, csak a magyar homogén. A lengyel beszél oroszul, a magyar valamennyire csehül, a cseh németül is jól, angolul mindenki, a szlávok egyébként is értik egymást. A magyar élt Prágában, a lengyel és a szlovák most költözött ide, előbbi Szentpétervár, utóbbi Bécs és Budapest után, a cseh pedig kétlaki és Berlin a másik bázisa. A magyar kivételével mindenki ismer valakit jól, barátilag: a cseh a szlovákot és a lengyelt is, de ők is többször találkoztak már Belgrádban a Bitefen, dramaturgok és műfordítók mindketten. A magyart csak a cseh ismeri, ő se nagyon, két órát beszélgettek Budapesten egy rendszerváltás-workshopon.

Ká-európai kristályrács a morzsás konyhakövön.

Pirítóst esznek, házi pesztósat. Mind vegák és mind demokratikus szocialisták, bár utóbbira négyüknek legalább négyféle definíciójuk van, de ezt nem ma este fogják megvitatni. Hárman boroznak, csak egy sörözik, a magyar. Akit Tokajtól délre szocializált a borkultúra, az szkeptikus a dél-morva borokkal, hiába kóstoltatják, udvariasan elhárít, pisszent még egy Pilsnert, és a kelleténél talán eggyel markánsabb malíciózus mimikával megmosolyog. Errefelé, ha valakinek rosszat mondanak a boráról, az jobban dühbe jön, mint ha az anyját szidják, a csapatát vagy az istenét. De a magyarnak most megbocsátanak. Mintha ő lenne az este sztárvendége. Blaszfémnek gondolnának bármilyen geopolitikai analógiát, amíg ő esetleg nem említi meg. Úgy nézik, hogy van benne valami fájdalmas egzotikum, s az ő fülüknek talán segélykiált. Pedig a Dunakanyar nem egy conflict zone. Mégis hallgatják, mint egy hadifoglyot: bölcs lesz a lélegzetvétele, és ahogy hezitál. Ők a listavezetők a régióban, ha a demokratikus deficit mérhető, amit mi még csak tanulunk, gondolják mindhárman. Legvidámabb barakk – legnyomasztóbb wellness. A vécépapír nálunk is kemény, de az idegrendszer Budapesten a legelrongyoltabb. Ezt egy magyar írótól idézik, aki az összes nyelveiken olvasható. A miniszterelnökön kívül ő az egyetlen kortárs magyar, akit mind a négyen idézhetően ismernek. A többi közös kortárs nem ma derül ki.

A magyarnak, akármi kerül is szóba ott a konyhapultnak dőlve Elfriede Jelinektől Oliver Frljić előadásaiig, semmi nem elég radikális. Csak kicsit fanyalgó, inkább illúziótlan. Kialvatlan, mert hajnalban indult a vonata, hat és fél óra ide, és majd vissza is; így rövidül meg a hosszú hétvége. De szép ez a szelíd-szilárd szomorúság, habarodnak is bele lassacskán. Crush, tolul elő az első külföldi ösztöndíjuk utolsó hetében megtanult varázsige, de kimondani ezt most nyilván túl offenzív. Meg akkor még húszra, ma már harmincra kerekítik az 1989 óta eltelt időt. Úgyhogy csak sajnálni kezdik, hogy nem voltak ott, ennek az épp szedelőzködő, búcsúzó magyarnak a közelében, amikor a közelmúlt, these years were gone.

Fehér Renátó

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.