hirdetés

Év végi körkérdés 2010/14.

2010. december 31.
A Litera év végi körkérdésére beérkezett válaszok közül most Falcsik Mari, Bajtai András és Kiss Ottó személyes "évértékelését" közüljük, 2010 irodalmáról.
hirdetés

1. Mi jelentette Ön számára a 2010-es év legkatartikusabb olvasmányélményét?

Falcsik Mari: Térey János: Protokoll - de talán nem is a legkatartikusabb volt, hanem inkább úgy fogalmazom, ez tette rám a legnagyobb hatást.

Bajtai András: A Silenos Kiadó gondozásában szinte titokban jelent meg idén Jeroen de Valk Chet Baker – A lírai hangú jazztrombitás című könyve, amiben a holland szerző a jazz történetének egyik legmelankolikusabb, legzüllöttebb és leginkább magával ragadó alakját rajzolta meg. Kötelező olvasmány minden jazz- és zenerajongónak, számomra ez volt az év könyve. Emellett Simon Márton első, Dalok a magasföldszintről című verseskötete okozott még felejthetetlen élményt, amelynek megjelenését már nagyon régóta vártam.

Kiss Ottó: Katarzis nem volt, de tetszett például Garaczi, Háy, Szilasi újabb vagy Tóth Kriszta, Bartis, Kántor Péter, Cserna-Szabó, Békés Pali és Szabó Tibor Benjámin régebbi/tavalyi kötete – Darvasi, még egy Bartis és egy Spiró is be van készítve, úgyhogy még nincs veszve a katarzis-esély. 

2. Ön számára ki volt az év felfedezettje?

Falcsik Mari: Máté Angi.
 
Bajtai András: Egyértelműen Deák Botond, akinek első kötete, a dD. a másnak indult megjelenése után csak 12 évvel került a kezembe. Az egész kötet nagyon tetszett, én most mégis a japán-kínai című verset emelném ki belőle, mert nagyon kevés figyelem irányul(t) rá, annak ellenére, hogy szerintem (is) ott lenne a helye a magyar költészet klasszikusai között.

Kiss Ottó: Szilasi, prózaíróként.

3. Ön kinek, mely kötetéért ítélné oda 2010 Citrom-díját?

Falcsik Mari: Amikre én szívesen adnék, nem is Citrom-, de Lócitrom-díjat, azok a dolgok már nem tartoznak az irodalom kategóriájába.
 
Bajtai András: Ilyen díjat én biztosan nem osztanék ki, mivel nem igazán látom az értelmét. Mindenki tegye inkább a dolgát, aztán a többit majd meglátjuk.

Kiss Ottó: Nem olvastam nagyon rossz könyvet.

4. Mit tart az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?

Falcsik Mari: A Móricz-ösztöndíj körülit, illetve a 2009-es után idén a másik Janus Pannonius-kézirat felfedezését.
 
Bajtai András: A Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj körüli elhúzódó hercehurcát egy darabig még biztosan sokan nem felejtik el. Emellett ha botrányosnak nem is, de elszomorítónak találom, hogy magyar irodalom kategóriában idén sem adtak át Junior Prima Díjakat. Szenzációról nem nagyon tudok, persze ettől függetlenül még lehet, hogy voltak, csak esetleg én nem igazán éltem meg őket annak.

Kiss Ottó: Szenzáció Szilasi regénye, annyiban mindenképp, hogy regényt írt.

5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, illetve internetes publikációjának?

Falcsik Mari: Nyomtatásban nekem konkretizálás és válogatás nélkül, pro és kontra az élet feltételezett új formájáról, a foszfor helyett arzént zabáló baktériumról szóló cikkek jöttek be a legjobban. Az interneten viszont megint szakmai cikkre szavazok, ez Tamás Zsuzsa - Benedek Anna - Árvai András interjúja a prae.hu-n Nagy Bálinttal a 10 éve halott Petriről: "Ha elég eszed lesz, rájössz, mit írtam". Ez utóbbit még izgalmasabbá tette számomra, hogy a kuratórium azóta már megnevezte az N&n Galéria alapította Petri György-díjat idén elnyerő ifjú költőt, akin szerintem ugyancsak lötyög ez a túl nagy név - már persze ha a díjaknak és a díjazottaknak bármi közük kell legyen a névadóhoz. 
 
Bajtai András: Azokból a folyóiratokból, amelyek eljutottak hozzám, Schein Gábor (éjszakai utazás) című, az Élet és Irodalomban megjelent verse gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Az interneten pedig számomra manapság a Facebookon történnek az izgalmas dolgok, csak néhány példa: Cristofoli olvas, illetve a közelmúltban megszűnt Olvass el minden nap egy kortárs verset, és annak utódja, a Mindennapi kortárs magyar vers.

Kiss Ottó: Idén nem sok folyóiratot/honlapot olvastam, írtam inkább.

6. Ön melyik írást tartja a Literán 2010 legjobb publikációjának?

Falcsik Mari: Szépirodalomból Mészáros Urbán Szabó Gábor két novelláját: Városok lángolnak alattunk, Kés van a nyúlnál; publicisztikából - ha egyáltalán az, s nem szintén szépirodalom, hiszen irodalom, és nagyon szép :) - Láng Zsolt (Bólint, igen) című 2flekkenjét. De hogy egy cáfolhatatlanul publicisztikai írást is mondjak, egy interjút, nagyon tetszett a beszélgetés Kiss Tibor Noéval, éppen amiatt, amit a címe mond: Ehhez bátorságra van szükség.
 
Bajtai András: Pallag Zoltán Párhuzamos vendég című szövegét, amit az idei futball-világbajnokság kapcsán írt. Habár utálom a focit, ezt a tényt pillanatok alatt elfeledtette velem ez az emlékezetes írás.

Kiss Ottó: Csak alkalmanként olvastam, nem tudok felelősségteljesen nyilatkozni.

7. Kedvenc mondata 2010-ből?  

Falcsik Mari:
Persze megint nem egy, hanem több mondat, Triceps Tata halála című naplófejezetéből: "Megkérdeztem anyát, hogy miért hívom én <>, amikor mindenki <> hívja az anyját. Azért, Lacikám, mondta, mert mi svábok vagyunk. Ez nagyon meglepett, mert én azt hittem, hogy jugoszlávok vagyunk. Hát, hogy hívják nagyapádat? – kérdezte. Marloch Antunnak. És a két legjobb barátodat? Grünfelder Zolinak és Otterbein Karcsinak. De akkor miért nem beszélünk németül? Azért – válaszolta –, mert mi magyarok vagyunk".

Bajtai András: Kormos István Tíz évesek leszünk című versének utolsó versszaka, különösképpen az utolsó sor miatt: „Majd tíz éves leszel vessző-valahai / hallom lélegzeted számon hullámlani / majd tíz éves leszek nap süt fölébredünk / virággá változik reggelre a fejünk”.

Kiss Ottó: „Egészséges kislány.”

8. Milyen tervei vannak 2011-re?

Falcsik Mari: Az idén a Könyvhétre megjelent harmadik verskötetem, A sorsvadász - tehát írom a negyedik kötet verseit. Emellett, mint mindig, az eddigi köteteim anyagának - most elsősorban A sorsvadászénak - a folyamatos bemutatása az egyik legfontosabb munkám: folytatom az útkeresést a versek előadása terén, legutóbb például Buday Enikővel léptem fel, aki zene nélküli mozgással kísérte a versmondásomat, s a kísérletek a jövő évben is folytatódnak.
A költészetnek nálam mindig prioritása van, de mellette az eddigieknél nagyobb teret kap a terveimben a próza, az epika. Egy novelláskötetnyi anyagom máris van, és újra hagyom magamra hatni az örök nagy vonzást: a regényírást. Ennek mintegy előgyakorlata az a nagy meló, ami 2011-ben be fogja teríteni az egész évemet: a netnapló műfajának épp itt a Literán megkezdett megújítását, továbbfejlesztését szeretnénk folytatni, Triceps meg én, ezúttal a Prae hasábjain, és bevonva egy zenész meg egy grafikus barátunkat, egy éven át hetente egy-egy darabbal egy-egy életévünket ábrázolva, hogy egy komoly korosztályi panorámát alkossunk, az életéveink összegéből adódó "222 VOLT" címmel.

Bajtai András: Mintegy másfél éves kihagyás után idén ősszel végre elkezdtem dolgozni a harmadik verseskötetemen, megnyugvással töltene el, ha jövőre jól haladnék vele. Emellett egy ideje már lebeg a fejemben két kisregény terve-körvonala is, azt azonban nem tudom, sikerül-e megírnom őket, a késztetés mindenesetre egyre erősebb. És természetesen tovább keresem azt, aki a többiekkel ellentétben nem elmenni, hanem maradni jön. Végső soron pedig szinte mindegy, hogy mi történik velem, csak ne befeszülés legyen a vége.

Kiss Ottó: Babázás és vagy tíz könyvet megjelentetni. 
 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.