Év végi körkérdés 2010/17.
Év végi körkérdésünkre - melyben 2010 legfontosabb irodalmi eseményeiről és publikációiról tudakozódtunk - ez alkalommal Bárány Tibor, Bozsik Péter és Jász Attila válaszolt.
- 2011. január 4.
1. Mi jelentette Ön számára a 2010-es év legkatartikusabb olvasmányélményét?
Bárány Tibor: A „katartikus” talán erős kifejezés (pláne „leg-”!), de nagyon kedveltem Csabai László elbeszéléskötetét (Szindbád, a detektív), Christopher Moore őrült vámpírtrilógiájának befejező részét (Csak egy harapás) és Garaczi László új lemúr-könyvét (Arc és hátraarc). És – néhányakkal ellentétben – örömmel olvastam Esterházy Estijét és Spiró Tavaszi Tárlatát is. (A kérdés persze a lehető legrosszabbkor érkezett: most lesz csak időm elolvasni Térey Protokollját, Tim Davys plüssállatos hard-boiled krimijét, A Halállistát, és Lovas Ildikó új regényét, A kis kavicsot. Ezektől komoly, vagy egye fene: „katartikus” olvasmányélményt várok.)
Bozsik Péter: Jü Hua: Testvérek. (Kínai szerző)
2. Ön számára ki volt az év felfedezettje?
Bárány Tibor: Felfedezettekben gazdag év volt: az említett Csabai Lászlón és Szvoren Edinán túl Baráth Katalint, A fekete zongora szerzőjét is az év felfedezettjei közé sorolnám.
Bozsik Péter: Tompa Andrea: A hóhér háza.
3. Ön kinek, mely kötetéért ítélné oda 2010 Citrom-díját?
Bárány Tibor: Kötetért idén sem ítélnék Citrom-díjat, de az Új Forrás szerkesztői megérdemelnének néhány feddő szót: összeállítanak egy remek, átgondolt krimi-különszámot (2010/07. szám), az év talán legjobb folyóirat-különszámát, és tökéletesen szerkesztetlenül közlik Fried István Nat Roid-regényekről szóló (ebben a formában szinte olvashatatlan) tanulmányát. (Ha a szerzőé a felelősség, hát osztozzanak az elismerésen.) Az irodalom világán túltekintve: nincs az a citromliget, amely elegendő lenne a Filozófiai Intézet jelenlegi vezetőinek díjazásához.
Bozsik Péter: -.
4. Mit tart az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?
Bárány Tibor: Botránynak tartom, hogy a Móricz-ösztöndíjakkal kapcsolatos botrány kibeszéletlenül maradt. Értem én, hogy a díjazottak és az érintettek érzékenyen reagáltak Jászberényi Sándor szavaira és fellépésére (valószínűleg én is így reagáltam volna a helyükben), de mégsem lehet ennyivel elintézni a dolgot. Boldogabb országokban – egyebek közt – arra van a sajtó, hogy az ilyen ügyeket ne kizárólag a hisztérikus érintettek tárgyalják meg egymás között nyilvános és fél-nyilvános fórumokon. Milyen jó lett volna, ha például a Litera újságírói részletes tényfeltáró riportok formájában áttekintik, mi történt a Móricz-ösztöndíjak háza táján az elmúlt években, feltárják az esetleges személyi összefonódásokat, átgondolják, hogy ez szükségszerűen következik-e a magyar irodalmi nyilvánosság szerkezetéből (relatíve szűkös a pályázók és a pályázatok elbírálóinak köre stb.), megvizsgálják, hogy a díjazottak eleget tettek-e (és milyen színvonalon tettek eleget) szerződésben foglalt kötelezettségeiknek és így tovább.
.jpg)
Bozsik Péter: Botrány? Szenzáció? Nem emlékszem.
5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, illetve internetes publikációjának?
Bárány Tibor: Kedveltem az Új Forrás krimi különszámát (a 3. pontban említett megszorításokkal), örültem a Jelenkor nyári duplaszámában Veres András és Buda Borbála kritikájának (lám, a József Attila-kutatástól sem idegenek az éles és tartalmas viták!), és nagy élvezettel olvastam Darvasi László paródiáit az ÉS-ben. (Az emlékezetes politikai publicisztikák felsorolásától eltekintek; a Nemzeti Együttműködés Rendszere új életet lehelt a politikai publicisztika műfajába, és ez el nem évülő érdem.)
Bozsik Péter: Hírszerző. Hegel ügynökről.
6. Ön melyik írást tartja a Literán 2010 legjobb publikációjának?
Bárány Tibor: Most udvariatlan leszek. A Litera szerkesztőit nagyra tartom (többségüket személyesen is ismerem, így nyilván elhiszik nekem, hogy ez nem puszta udvariaskodás), de nem véletlen, hogy rendszeres olvasóként nagyon sokáig kell kutatnom az emlékezetemben, hogy valami eszembe jusson. A netnaplókat általában szeretem, a helyszíni tudósítások is jók – de mennyire más lenne a helyzet, ha a Litera (hogy is mondjam csak?) bátrabb, belemenősebb, életesebb írásokkal bombázná az olvasókat! (Ha jól sejtem, Bán Zoltán András levele is részben erről szólt.) És nem csupán teret adna az ilyen-olyan zsörtölődéseknek, nyilatkozatoknak, felháborodott közleményeknek és nyílt leveleknek, hanem alakítaná a kulturális közbeszédet, utánamenne a kínos ügyeknek (ugye nem kell mondanom, hogy ilyenből mennyi van manapság?) és vitákat provokálna. Igen, egyszeri Litera-olvasóként jó néven venném, ha a kellemes kávéházi zsongást időnként megtörné egy-egy élesebb (újságírói) megszólalás. Bizisten, be is linkelném a Facebookon.
Bozsik Péter: Nem is tudom. Talán a Nagyvizit Péterfy Gergelynél (I-II.).
7. Kedvenc mondata 2010-ből?
Bárány Tibor: Három is van. „Már túljártam életem felén, amikor egy szeles tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél, jutott Esti Kornél eszébe (írtam egy szeles tavaszi napon).” (Esterházy) „Szóval belenéztem a mélységbe, ami az emberi létezés értelmetlensége, mert semmi nem volt a tévében.” (Christopher Moore) „Hú, Bolgár úr, nagyon kemény dolgot mondott. Az, hogy az én fejemben mi fordul meg, azt soha nem tudhatjuk.” (Boros János)
Bozsik Péter: Imádkoztam. Arra kértem az urat, hogy a függessze föl a világegyetem törvényeit egyetlen bevallottan méltatlan kérelmező kedvéért. Értem. (R. Dawkins)
8. Milyen tervei vannak 2011-re?
Bárány Tibor: Megírni végre a doktori disszertációmat (amelynek semmi köze nincs az irodalomhoz). Utána pedig elolvasni a 2011-es év „legkatartikusabb” olvasmányélményeit nyújtó köteteket.
Bozsik Péter: Túlélni.
Jász Attila válasza:
2010: Megrázó olvasmányélményeim nem akadtak 2010-ben, egy tucat jó könyv, amire nagyon szükségem volt, sorolom őket: Győrffy Ákos új kötete, a Havazás Amiens-ben, nem hozott meglepő fordulatot, ugyanakkor finoman fordul egy újabb lehetséges irány felé, rokon világ Danyi Zoltán új prózakötete (Hullámok után a tó sima tükre), több figyelmet érdemelne ő is. Nagyon fontosnak tartom az igényes, jó szórakoztató irodalmat, nekem ebbe Charles Bukowski éppúgy beletarozik, mint Cormac McCarthy Útja, vagy a skandináv krimiszerzők közül Jo Nebo (akinek idén két regénye is megjelent, az egyik biztosan nagyon jó, azt olvastam, a másikat most fogom, remélem, nem okoz csalódást), de ide sorolom a mai magyar krimi legizgalmasabb szerzőjét is, Kondor Vilmost, aki idén kémregényt írt (A budapesti kém). Zbigniew Herbert vers- és esszékötet gyűjteményei a Kalligramnál feltétlenül unikumok, ahogy a Borgesről készült remek nagymonográfia is (Edwin Williamson: Borges. Az életút) És nagyon szerettem a Műhely folyóirat vonat-számát és Deák Lacira emlékező különszámát. És McCarthy nyomasztó regényének tételmondata valahogy jellemezte és kíséret egész évemet: „Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg”. Jövőre pedig szeretnék többet foglalkozni a saját dolgaimmal, nyugodt munkát, kiegyensúlyozott tempót… Ámen.
Bárány Tibor: A „katartikus” talán erős kifejezés (pláne „leg-”!), de nagyon kedveltem Csabai László elbeszéléskötetét (Szindbád, a detektív), Christopher Moore őrült vámpírtrilógiájának befejező részét (Csak egy harapás) és Garaczi László új lemúr-könyvét (Arc és hátraarc). És – néhányakkal ellentétben – örömmel olvastam Esterházy Estijét és Spiró Tavaszi Tárlatát is. (A kérdés persze a lehető legrosszabbkor érkezett: most lesz csak időm elolvasni Térey Protokollját, Tim Davys plüssállatos hard-boiled krimijét, A Halállistát, és Lovas Ildikó új regényét, A kis kavicsot. Ezektől komoly, vagy egye fene: „katartikus” olvasmányélményt várok.)
Bozsik Péter: Jü Hua: Testvérek. (Kínai szerző)
2. Ön számára ki volt az év felfedezettje?
Bárány Tibor: Felfedezettekben gazdag év volt: az említett Csabai Lászlón és Szvoren Edinán túl Baráth Katalint, A fekete zongora szerzőjét is az év felfedezettjei közé sorolnám.
Bozsik Péter: Tompa Andrea: A hóhér háza.
3. Ön kinek, mely kötetéért ítélné oda 2010 Citrom-díját?
Bárány Tibor: Kötetért idén sem ítélnék Citrom-díjat, de az Új Forrás szerkesztői megérdemelnének néhány feddő szót: összeállítanak egy remek, átgondolt krimi-különszámot (2010/07. szám), az év talán legjobb folyóirat-különszámát, és tökéletesen szerkesztetlenül közlik Fried István Nat Roid-regényekről szóló (ebben a formában szinte olvashatatlan) tanulmányát. (Ha a szerzőé a felelősség, hát osztozzanak az elismerésen.) Az irodalom világán túltekintve: nincs az a citromliget, amely elegendő lenne a Filozófiai Intézet jelenlegi vezetőinek díjazásához.
Bozsik Péter: -.
4. Mit tart az év irodalmi botrányának, illetve az év szenzációjának?
Bárány Tibor: Botránynak tartom, hogy a Móricz-ösztöndíjakkal kapcsolatos botrány kibeszéletlenül maradt. Értem én, hogy a díjazottak és az érintettek érzékenyen reagáltak Jászberényi Sándor szavaira és fellépésére (valószínűleg én is így reagáltam volna a helyükben), de mégsem lehet ennyivel elintézni a dolgot. Boldogabb országokban – egyebek közt – arra van a sajtó, hogy az ilyen ügyeket ne kizárólag a hisztérikus érintettek tárgyalják meg egymás között nyilvános és fél-nyilvános fórumokon. Milyen jó lett volna, ha például a Litera újságírói részletes tényfeltáró riportok formájában áttekintik, mi történt a Móricz-ösztöndíjak háza táján az elmúlt években, feltárják az esetleges személyi összefonódásokat, átgondolják, hogy ez szükségszerűen következik-e a magyar irodalmi nyilvánosság szerkezetéből (relatíve szűkös a pályázók és a pályázatok elbírálóinak köre stb.), megvizsgálják, hogy a díjazottak eleget tettek-e (és milyen színvonalon tettek eleget) szerződésben foglalt kötelezettségeiknek és így tovább.
Bozsik Péter: Botrány? Szenzáció? Nem emlékszem.5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, illetve internetes publikációjának?
Bárány Tibor: Kedveltem az Új Forrás krimi különszámát (a 3. pontban említett megszorításokkal), örültem a Jelenkor nyári duplaszámában Veres András és Buda Borbála kritikájának (lám, a József Attila-kutatástól sem idegenek az éles és tartalmas viták!), és nagy élvezettel olvastam Darvasi László paródiáit az ÉS-ben. (Az emlékezetes politikai publicisztikák felsorolásától eltekintek; a Nemzeti Együttműködés Rendszere új életet lehelt a politikai publicisztika műfajába, és ez el nem évülő érdem.)
Bozsik Péter: Hírszerző. Hegel ügynökről.
6. Ön melyik írást tartja a Literán 2010 legjobb publikációjának?
Bárány Tibor: Most udvariatlan leszek. A Litera szerkesztőit nagyra tartom (többségüket személyesen is ismerem, így nyilván elhiszik nekem, hogy ez nem puszta udvariaskodás), de nem véletlen, hogy rendszeres olvasóként nagyon sokáig kell kutatnom az emlékezetemben, hogy valami eszembe jusson. A netnaplókat általában szeretem, a helyszíni tudósítások is jók – de mennyire más lenne a helyzet, ha a Litera (hogy is mondjam csak?) bátrabb, belemenősebb, életesebb írásokkal bombázná az olvasókat! (Ha jól sejtem, Bán Zoltán András levele is részben erről szólt.) És nem csupán teret adna az ilyen-olyan zsörtölődéseknek, nyilatkozatoknak, felháborodott közleményeknek és nyílt leveleknek, hanem alakítaná a kulturális közbeszédet, utánamenne a kínos ügyeknek (ugye nem kell mondanom, hogy ilyenből mennyi van manapság?) és vitákat provokálna. Igen, egyszeri Litera-olvasóként jó néven venném, ha a kellemes kávéházi zsongást időnként megtörné egy-egy élesebb (újságírói) megszólalás. Bizisten, be is linkelném a Facebookon.
Bozsik Péter: Nem is tudom. Talán a Nagyvizit Péterfy Gergelynél (I-II.).
7. Kedvenc mondata 2010-ből?
Bárány Tibor: Három is van. „Már túljártam életem felén, amikor egy szeles tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél, jutott Esti Kornél eszébe (írtam egy szeles tavaszi napon).” (Esterházy) „Szóval belenéztem a mélységbe, ami az emberi létezés értelmetlensége, mert semmi nem volt a tévében.” (Christopher Moore) „Hú, Bolgár úr, nagyon kemény dolgot mondott. Az, hogy az én fejemben mi fordul meg, azt soha nem tudhatjuk.” (Boros János)
Bozsik Péter: Imádkoztam. Arra kértem az urat, hogy a függessze föl a világegyetem törvényeit egyetlen bevallottan méltatlan kérelmező kedvéért. Értem. (R. Dawkins)
8. Milyen tervei vannak 2011-re?
Bárány Tibor: Megírni végre a doktori disszertációmat (amelynek semmi köze nincs az irodalomhoz). Utána pedig elolvasni a 2011-es év „legkatartikusabb” olvasmányélményeit nyújtó köteteket.
Bozsik Péter: Túlélni.
Jász Attila válasza:2010: Megrázó olvasmányélményeim nem akadtak 2010-ben, egy tucat jó könyv, amire nagyon szükségem volt, sorolom őket: Győrffy Ákos új kötete, a Havazás Amiens-ben, nem hozott meglepő fordulatot, ugyanakkor finoman fordul egy újabb lehetséges irány felé, rokon világ Danyi Zoltán új prózakötete (Hullámok után a tó sima tükre), több figyelmet érdemelne ő is. Nagyon fontosnak tartom az igényes, jó szórakoztató irodalmat, nekem ebbe Charles Bukowski éppúgy beletarozik, mint Cormac McCarthy Útja, vagy a skandináv krimiszerzők közül Jo Nebo (akinek idén két regénye is megjelent, az egyik biztosan nagyon jó, azt olvastam, a másikat most fogom, remélem, nem okoz csalódást), de ide sorolom a mai magyar krimi legizgalmasabb szerzőjét is, Kondor Vilmost, aki idén kémregényt írt (A budapesti kém). Zbigniew Herbert vers- és esszékötet gyűjteményei a Kalligramnál feltétlenül unikumok, ahogy a Borgesről készült remek nagymonográfia is (Edwin Williamson: Borges. Az életút) És nagyon szerettem a Műhely folyóirat vonat-számát és Deák Lacira emlékező különszámát. És McCarthy nyomasztó regényének tételmondata valahogy jellemezte és kíséret egész évemet: „Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg”. Jövőre pedig szeretnék többet foglalkozni a saját dolgaimmal, nyugodt munkát, kiegyensúlyozott tempót… Ámen.
Hozzászólás
Tudod, a szokott helyen...
Kedves, én is szívesn olvastam Estit és Spirót.
A múlt évről beszélgettünk. A Litera körkérdése ugyanis erre vonatkozott.
Hülye vagyok, a Művészeti Alapra gondoltam, csak valamiféle freudi dolog miatt írtam az enkáat. Azért annak örülök, hogy három éve kiléptem onnan is, hiába kérték a tagdíjat. Istenem, honnan kell még gyorsan kilépnem? :)
Kedves Vízöntő, az NKA-t nem szüntette meg senki, s remélem, nem a jövő évből jöttél, hogy ezt állítod kérdésedben.
Mi a fenéről beszélgettek most, amikor megszüntették az NKA-t, és mindent, mindent megszüntetnek, amit nem Ők irányítanak! Nagyobb bajunk is van most ennél a hülye ösztöndíjnál! Ébredjetek fel! Nem lesz Gandi alapítvány, Pethő intézet, és sorolhatnám a végtelenségig! Könyvalapítvány se lesz! Semmi!
Kedves Tibor, köszönöm. Igaza van, fel kellett volna ezt jobban tárni és használni a törvényeket, amíg még vannak. Terveztem is, hogy idén majd nekifutok pár nagyobb fának hobbiból, nekem már úgyis mindegy alapon és a bíróságig viszem a dolgokat. A jelenlegi helyzetben azonban azt gondolom, demokrataként (szándékosan nem liberálisozok vagy baloldalizok) minden ellentétet, vélt vagy valós sérelmet, korrupciós gyanút vagy az akolmelegtől érzett természetes rosszullétét félre kell tenni, mert nagyobb a probléma és sokkal komolyabb a tét annál, hogy hogyan csalják el Magyarországon az irodalmi ösztöndíjakat. Összefoglalva: Van egy sokkal komolyabb szörny, ami ebben az évben le fogja kötni minden energiánkat, nem az egymás torkának esés ideje van, hanem a közös elemi érdekek felismerésének és az összezárásnak.
Szerintem számtalan módja van annak, hogy ezt a problémát megoldjuk. Ha az újságíró jelzi a (részleges) érintettségét, semmi akadálya nincs, hogy a kérdéses témával foglalkozzon. Ha egy lap szerkesztőségében nincs egyetlen nem érintett újságíró sem, fel lehet kérni külsős munkatársat a riport megírására. Ésatöbbi.
Kedves Sándor, nem, a hiba nem az ön készülékében volt: valóban nem szólaltam meg nyilvánosan a botránnyal kapcsolatban. De a körkérdésre adott válaszomban nem is a nyilvános megszólalások számát keveselltem. Hanem arról írtam, nagyon nem tartom szerencsésnek, hogy a botrány "kibeszélése" jószerivel abban merült ki, hogy néhányan (jellemzően az érintettek) elmondták a véleményüket -- és kész. Pontosan a tényfeltáró munkát hiányoltam (ezúttal -- talán kissé igazságtalanul -- elsősorban a Litera szerkesztőin); mindezen az sem változtatott volna, ha én is elmondom nyílt levél vagy publicisztika formájában a véleményemet. Igen, akár én is megírhattam volna a hiányolt tényfeltáró riportot, de -- már megbocsásson -- nem volt rá egy hetem, hogy alaposan utánajárjak, mi és hogyan történt a Móricz ösztöndíj odaítélése kapcsán az elmúlt években. Viszont másoknak, akiknek például ez a szakmájuk, akár lehetett volna rá egy hetük, vagy valamelyik kulturális folyóirat, neadjisten napilap szerkesztői akár láthattak volna fantáziát az ügyben. Azt hiszem, mindenki jobban járt volna. Egyébként: bár nem kérdezte, elárulom, már elkezdtem fogalmazni egy hozzászólást a botrány kapcsán, de Mestyán Ádám megelőzött -- és mivel majdnem mindent leírt, amit én gondolok a dologról, így nem szaporítottam a nyilvános publicisztikai megszólalások számát.
Kedves Bárány Tibor, tökéletesen egyetértek a MZS körüli botránnyal kapcsolatban képviselt álláspontjával. Valóban nem"arra van a sajtó, hogy az ilyen ügyeket kizárólag a hisztérikus érintettek tárgyalják meg egymás között nyilvános és fél-nyilvános fórumokon". Gyors keresésbe kezdtem az Interneten értő hozzászólása(i) után, de sehol sem találtam egyet sem, sem a botrány alatt, sem utána. Nem tűnt fel, hogy megszólalt az ügyben, igaz fél-nyilvános fórumot sem találtam. Megtenné, hogy elküldi véleményét/tárcáját/tényfeltáró cikkét, mert úgy tűnik, elkerülte a figyelmemet. s.jaszberenyiATgmail.com köszönöm