hirdetés

Év végi körkérdés 2017 – Vásári Melinda válaszol

2017. december 23.

S végül nagyon szimpatikus az, hogy a Fiatal Írók Szövetségét két elnök vezeti, Antal Nikolett és Korpa Tamás, ahogy az is, hogy a József Attila Kör női elnököt választott Nagy Kata személyében. – Év végi körkérdésünkre Vásári Melinda válaszolt.

hirdetés

1. Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2017-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?

Ha katartikus alatt azt értjük, hogy mi érintett meg rendkívül személyesen, s mi tett rám elemi hatást, akkor Ferencz Mónika Hátam mögött dél című verseskötetét mondanám. (Eldöntöttem, hogy mindenhol csak egy dolgot emelek ki.)

2. Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?

A Világló részletek megjelenésének az évében nehéz volna mást mondani prózakategóriában, különösen, ha évek óta szorosan kötődik az ember Nádas Péter műveihez. Ezért itt talán lehet mégis kettőt mondani, s hogy ez ne a már sokak által megnevezett Omerta Tompa Andreától vagy az Egy dadogás története (Vida Gábortól) legyen, Potozky László Égéstermékét mondom, mivel fontos és aktuális problémákra reflektál, az ő szavaival a „kortárs történelemre”, s teszi ezt olyan prózapoétikai eszközökkel, hogy egyáltalán nem válik didaktikussá vagy ideologikussá – épp ezeknek adja kritikáját. Molnár T. Eszternek A számozottak című könyvét is itt említeném, mert bár tavaly jelent meg, idén tavasszal olvastam – nagyon izgalmasnak és elegánsnak tartom a kötet mozaikos szerkezetét. Kíváncsian készülök Csutak Gabi Csendélet sárkánnyal, s Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című kötetére. A líra területéről Zilahi Anna A bálna nem motívum című kötetét emelem ki, élvezet volt olvasni, különösen komplex, sokszor sűrű nyelve, poétikája miatt. Nagyon várom, hogy végre olvashassam Borda Réka Hoax, Korpa Tamás Imszomnia, Deres Kornélia Bábhasadás és Antal Balázs Vad című kötetét. A dráma területén sajnos nem vagyok eléggé otthonos, ezért e tekintetben hallgatnék. A tanulmánykötetek közül a Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Mészáros Márton és Szekeres Nikoletta által szerkesztett hiánypótló kiadványt, a Mesebeszédet emelném ki, valamint a Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését közlő kötetet (A bilincs a szabadság legyen).

3. Mit tart az év legjobb fordításban megjelent könyvének (a fordító megnevezésével)?

Nem kötetet emelnék ki, hanem egészében a Versum világirodalmi fórumát, melynek tevékenységét rendkívül fontosnak tartom. Ha mégis kötetet kellene mondanom, akkor Márton László ismét hatalmas vállalkozását, Walther von der Vogelweide műveinek magyar nyelvű kiadását említeném. Emellett már régóta tervezem olvasni a sokak által dicsért és ajánlott Miljenko Jergovic Gloria in excelsise című művét Csordás Gábor fordításában.

4. Ön számára ki az év felfedezettje?

Pencs Attila és Kazsimér Soma versei megfogtak, a próza területéről Harag Anita szövegeit szerettem meg. Várom a folytatást.

5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, heti- és napilap-, illetve online publikációjának?

Nem feltétlen úgy fogalmaznék, hogy izgalmasnak, inkább fontosnak tartom az Élet és Irodalomban a KMTG és az irodalmi életben bekövetkezett változások kapcsán kialakult vitafórumot, valamint a Litera interjúsorozatát a fiatal írószervezetek leköszönő és újonnan megválasztott elnökeivel. Az utolsó kérdésre adott válaszként említem majd, de álljon itt is: a Tiszatáj tematikus elméleti blokkjait, valamint a Prae tematikus számait emelném ki.

6. Ön melyik írást tartja a Literán 2017 legjobb megjelenésének?

A Literán én az interjúkat szerettem a legjobban olvasni, ezek közül is kiemelkedő számomra a Ladik Katalinnal, a Tompa Andreával, a Márton Lászlóval és a Potozky Lászlóval készített beszélgetés.

7. Mi volt Ön szerint 2017 legjobb irodalmi rendezvénye?

A nagyon szubjektív válasz két személyes élmény. Az egyik Nádas Péter felolvasása és az azt követő informális este volt a Műút szervezésében Miskolcon, december 14-én. A másfél órás felolvasás már önmagában élmény volt, még akkor is, ha harmadjára hallottam bizonyos részeket. Lenyűgöz, ahogy Nádas felolvas a Világló részletekből, egészen más az ő hangjával és játékával hallani a szöveget, ekkor tűnik ki, szerves része magának a műnek a ritmus és a hangsúlyozás. A felolvasást követően pedig egészen kicsi, otthonos körben beszélgettünk a szerzővel – most is mosolygok, ha visszagondolok –, sokáig fogok belőle meríteni.

A másik esemény szintén nagyon közeli, a FISZ szervezésében kísérhettem moderátorként három szerzőt (Ferencz Mónikát, Potozky Lászlót és Zilahi Annát) és két műfordítót (Kellermann Viktóriát és Michalina Oziembłowskát) Lengyelország magyar szakjaira, Krakkóba, Varsóba és Poznańba. Mindhárom helyen műfordítóműhelyeket tartottunk, ahol a fordítók faggatták a szerzőket, ezeket követték az esti beszélgetések, összesen öt – ebből egy a műfordításról és annak magyarországi intézményrendszeréről szólt a poznańi egyetemen –, s hihetetlenül izgalmas volt számomra, hogy olyan beszélgetőpartnereim lehettek, akiktől minden alkalommal tudtam újat kérdezni, s ők is újat mondani. Nem volt még hasonlóban részem, mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat kaptam ettől az úttól.

Ha objektívebb válaszra törekednék, akkor a Margó Fesztivált mondanám, ahol a fiatal szerzőktől a már elismert szerzőkig sokakkal lehetett találkozni, sokszínű, izgalmas programok közül lehetett választani, s a helyszínek kiválasztása is elismerést érdemel – különösen szerettem a PIM udvarát tavasszal.

8. Milyen mozgások, átrendeződések határozták meg az elmúlt egy év irodalmi közéletét? Mit sorol a kedvező és mit – a megítélése szerint – kedvezőtlen változások közé?

A kedvezőtlen változásokról – KMTG, az NKA-s támogatások csökkenése, az irodalmi fórumok lehetőségeinek beszűkülése – most nem szólnék bővebben, sajnos túl sokat kell róluk beszélni. Ellenben azt nagyon fontos jelenségnek tartom, ahogy az irodalmi élet – legalábbis egy része – reagált ezekre, itt azokra a kezdeményezésekre gondolok, amelyek önkéntes alapon, „alulról” szerveződnek (például a Független Mentorhálózatra vagy a Borda Réka és Ferencz Mónika által megszervezett JAK-műhelyekre), de általában véve is a fiatal írószervezetek által végzett folyamatos és magas színvonalú munkára is.

Hasonlóan pozitív fejlemény, hogy azt veszem észre, egyre több fiatal kritikus ír aktívan a kortárs irodalomról, s hogy az akadémiai szférában is „divat” lett kritikát írni, friss megjelenésekről, fiatal tehetségekről beszélgetni, amit nagyon fontosnak tartok. Szintén az irodalomtudomány területén bekövetkezett pozitív jelenség az újabb elméleti megközelítéseket bemutató tematikus blokkok és folyóiratszámok megjelenése, mint például a Tiszatájban a tavalyelőtti médiumarcheológiai blokkot (Szerk. Smid Róbert) idén követő kultúrtechnika-blokk (szerk. Keresztes Balázs, Smid Róbert), vagy a Prae tavalyi Zaj- és Térkép-számát követően idén az antropocént központba helyező tematikus száma (szerk. Mezei Gábor).

S végül nagyon szimpatikus az, hogy a Fiatal Írók Szövetségét két elnök vezeti, Antal Nikolett és Korpa Tamás, ahogy az is, hogy a József Attila Kör női elnököt választott Nagy Kata személyében. A legfrissebb jó hír pedig, hogy Borda Réka lett a Műút új szépirodalmi szerkesztője. Nagyon fontosnak tartom ezeket a fejleményeket.

(Azt hiszem, ide tartozik az is pozitívumként, hogy mégsem sikerült mindenhol csak egy-egy dolgot kiemelnem.)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.