hirdetés

Év végi körkérdés 2017 – Vass Norbert válaszol

2017. december 22.

Az év irodalmi rendezvénye számomra januárban, a Kisinóci turistaházban (Mellékszál, hogy az ott kínált babgulyás világszínonalú!) rendezett két napos szimpózium volt, amelynek keretében Győrffy Ákos A hegyi füzet című könyvét ültük körbe. Olyan volt ez a hétvége, mint valami börzsönyi John Malkovich menet. - Év végi körkérdésünkre Vass Norbert válaszolt.

hirdetés

Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2017-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?

Vass Norbert: Az általam olvasott idei megjelenések közül Vida Gábortól az Egy dadogás története emelkedett ki. Igyekszik ugyan itt-ott naplónak vagy esszének kiadni magát a szöveg, és addig is egy százéves tűlevelű törzsének árnyékában pihenni meg, de mindezt csak, hogy erőt gyűjtsön, levegőt vegyen, mert amikor elfeledkezik pár bekezdésre magáról, tisztán látszik akkor, hogy a ha beledöglünk is-lét meghaladásának nekifutó dacregény ez. (Egyből egy nagybetűs DE-vel kezdődik, ugye.) Persze nemcsak a nekilendülések és megakadások dinamizálta dikció miatt emlékezetes számomra, hanem mert véleményem szerint a mentális térképészet terén is fontos munkát végez el a kötet. Köszönet érte!

Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?

Ami a prózát illeti, Vida regénye mellett Havasréti József Nem csak egy kaland című könyvét szeretném kiemelni. Havasréti pislákoló neonnal és tömény vodkával színezett, hősök nélküli világot ír meg. Megkapó szikársággal, sallangmentesen beszél a reménytelenül hosszú hetvenes évekről. Rosszul világított presszók kávéfoltos, pattogzó vakolatát kapargatja, és biohorror-kulisszát talál mögötte. Ezzel pedig pompás metaforát a hidegháborús rettenetre. „A hírszerzés voltaképpen olyan, mint a pszichoanalízis.” – olvassuk a könyvben. A Nem csak egy kaland pedig olyan, mintha Truman Capote jegyezné le William S. Burroughs rémálmait.

Nagyon örülök annak, hogy Neve korszakot jelöl tanulmányok Kondor Béla művészetéről címmel szép kiállítású album jelent meg idén, tele friss, gondos írással és lenyűgöző képanyaggal. Hajrá, Kondor-kutatás! És ha már a kiveszőben levő katalógusformátum jött szóba, hadd emeljek ki két további kiadványt is. A Magyar Nemzeti Galéria Árny a kövön című Ország Lili-katalógusát és a Kieselbach Galéria gondozásában megjelent Pokoli aranykort, amely Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás nyolcvanas évekből származó plakátjait mutatja be, illetve ennek apropóján a korról is izgalmas képeslapokat közöl. Mindhárom említett albumról elmondható, hogy nemcsak tartalmas tanulmánykötetek, de kifogástalan könyvtárgyak is.

Drámakötet helyett pedig egy nem hibátlan, de mindenképpen drámai riportkönyvet emelnék ki, Alejandra S. Inzunza, José Luis Pardo és Pablo Ferri Narcoamerica című tényfeltáró kötetét, amely a drogkereskedelem prizmáján keresztül mutatja be a közép- és dél-amerikai államok kudarcát. Megrázó olvasmány.

Mit tart az év legjobb fordításban megjelent könyvének (a fordító megnevezésével)?

Erlend Loe (árlánlú) Doppler hazatér – avagy a világ vége, ahogyan ismertük című regényét, amelyet Lőrincz Balázs Bendegúz fordított magyarra. Lőrincz doktor – mint bizonyára sokan tudják, de hátha valaki nem – egyébként a hamburgi egyetem habilitált docense és vezető főorvosa, és sokezren vagyunk hálásak neki, hogy bemutatta a magyar olvasóknak Loe-t. Egyszer regény készül szerintem majd az ő életéről is, már csak az a kérdés, ki fordítja le norvégra?

Ön számára ki az év felfedezettje?

A Várkonyi Csibészek. Esetlen mondatok helyett megmutatom inkább, miért.
(És mondanám még a születésnapos Arany Jánost, aki az általa 1860-ban indított Szépirodalmi Figyelő [Disclaimer: a sorok írója jelenleg az 2002-ben ugyanezen a néven újraindított lap szerkesztésében vesz részt] első lapszámának Előrajzában úgy fogalmaz, „Józan, méltányos, körülményeinket ildomosan számbavevő birálat szüksége elútasíthatatlan. Írók és közönség érdeke egyaránt kivánja ezt. Az érdemnek koszorú, a tehetségnek buzdítás, a lelketlen kontárságnak visszariasztás kell.” Ma is aktuálisak ezek a másfélszáz éves szavak.)

Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, heti- és napilap-, illetve online publikációjának?

Konkrét szöveghelyek helyett szerzőket írok inkább. Herczeg Ákos, Lapis József, Veress Dániel és Zelei Dávid átgondolt, szellemes, alapos és éleslátó írásait mindig öröm olvasni. (És ők a fentebbi aranyi maxima tűfokán is átférnek!)

Ön melyik írást tartja a Literán 2017 legjobb megjelenésének?

A Lator László-nagyvizitet, aminek a két részét itt és itt lehet újraolvasni.

Mi volt Ön szerint 2017 legjobb irodalmi rendezvénye?

A januárban, a Kisinóci turistaházban (Mellékszál, hogy az ott kínált babgulyás világszínonalú!) rendezett két napos szimpózium, amelynek keretében Győrffy Ákos A hegyi füzet című könyvét ültük körbe. Olyan volt ez a hétvége, mint valami a börzsönyi John Malkovich menet. Nemcsak beszélgettünk ugyanis a tájról, amely át- meg átjárja Ákos szövegeit, hanem benne jártunk, a belé kapaszkodtunk és elszakadtunk minden mástól. A szombat éjjeli hóesésben a Pokol-völgy felé indultunk, aztán hallgattuk a sötétben, ahogy nyikorognak a fák. Lekapcsoltuk a villanyt a fejünkben.

Milyen mozgások, átrendeződések határozták meg az elmúlt egy év irodalmi közéletét? Mit sorol a kedvező és mit – a megítélése szerint – kedvezőtlen változások közé?

Nem biztos, hogy értem, mit jelent pontosan az irodalmi közélet, bár nem is biztos, hogy ez olyan nagy baj. Ha még érteném, sem hiszem viszont, hogy az átrendeződéséről bármi eredetit tudnék ehelyt írni. Azt különösen fontosnak éreztem mindenesetre, hogy politikai meggyőződéstől függetlenül nagyon sokan fogtak össze a sugardaddyzmus ellen. Meglehetősen kedvező fejleményként éltem meg, hogy a lemez megjelenésének negyvenedik évfordulóján a Lopunk zenekar annak rendje és módja szerint elejétől a végéig eljátszotta a Robot nevű koncerthelyen a Sex Pistols Never Mind the Bollocks, here is the Sex Pistols című lemezét. Méghozzá igen-igen jól játszották el. (A ráadások között pedig felcsendült a Vibratorstól a hidegháborús feszültség legjobb rímét a címében foglaló Disco in Moscow is. Erről jut eszembe, hogy parlagon hagyott lehetőség maradt a Pistolséhoz hasonló poétikai potenciállal bíró, ugyancsak jubiláns Rocket to Russia megünneplése. De ne legyünk telhetetlenek.) És hogy jön ez most ide – kérdezheti az olvasó? Hát úgy, hogy a Bollocks kérlelhetetlen és kiismerhetetlen, irodalom és közélet.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.