hirdetés

Év végi körkérdés 2018 – Visy Beatrix válaszol

2018. december 13.

Kiszolgáltatottak és elveszettek vagyunk. Lehetetlen rekonstruálni, visszaszerezni a néhány tudat és emlékezet nélküli napot, ezek kivesznek az időből. – Év végi körkérdésünkre Visy Beatrix válaszolt.

hirdetés

1. Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2018-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?

Takács Zsuzsa: A Vak Remény, összegyűjtött és új versek. Nem katarzisnak nevezném, hanem hosszú hónapok együttélésének, előre-hátra a lírai életműben. A kötet elejére helyezett ciklus, A Vak remény ismét érzékenyen közelíti meg mind a metafizikai, egzisztenciális, emberi kérdéseket a bizakodás, vakhit, elkeseredés, bűn, bűntudat viszonylataiban, mind a közéleti-közérzeti reflexiókat, és a korábbi versek elé helyezve, kötetcímmé emelkedve egészen újfajta olvasatot kínál a szerző teljes lírai életművének. Fantasztikus, ahogy mindez előttünk áll, a hang eltéveszthetetlen, kezdettől szinte ugyanaz, miközben a poétikai, tematikus mozgások nagyon is kibontakoznak. Akárhol ütöm fel, lenyűgöz, úgy és ott fáj, ahol csak a nagy líra szokott.

2. Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?

Prózai művek közül Daniel Kehlmann: Tyll című regényéért lelkesedtem leginkább. Az irónia és a halál, az életre szóló játék és a hatalmi játszmák nevetségessé tétele ez középkori népi hős alakján és a harmincéves háború eseményein keresztül.

A nyár közepén eléggé megérintett Szilasi László Luther kutyái is. Nem egyszerű betegség-feldolgozás, traumaoldás történik a műben, a közbeiktatott szálak, történetek, vendégszövegekkel birkózás az emberi (ön)méltóságot megszégyenítő, az akarat alól kieső, uralhatatlan test jeleneteiben az emberi szellem, tudás, tudat és akarat határaira kérdez rá. Kiszolgáltatottak és elveszettek vagyunk. Lehetetlen rekonstruálni, visszaszerezni a néhány tudat és emlékezet nélküli napot, ezek kivesznek az időből. De ez nem az elveszett idő, az elveszett tudat és a tehetetlen test miatt fontos, Szilasinak sikerül távlatot nyitnia: mindez előgyakorlat a saját halálhoz.

Tolnai-mániám sem múlt el, a Szeméremékszerek szórakoztatott, miközben a határon épített kerítés, a migráció kérdései nagyon is komoly reflexiót kapnak. De mindenhez sajna nem jutottam el, az idei regények közül Bartók Imre: Jerikó épül, Gerőcs Péter: Árvaképek című regényeit tervezem még bezsúfolni a nem létező időmbe.

Verseskötetek közül Takács Zsuzsát már említettem. A lírában Kemény István Nílus és Szeles Judit Szextáns című kötetét emelném még ki. Kemény nagy toposzokkal dolgozik, remekül, Szeles pedig újakat hoz létre, bátran, koncepciózusan. És ha már a kortárs konceptuális líránál vagyunk, kedveltem, megkedveltem Németh Bálint hangyaháborúját is, amit A hangyák élete című kötetben folytatott. De hát, ez így túl egyszerű, mert – hogy egy másik fiatal kortársat idézzek – a hangya nem motívum.

Drámát évek óta nem tudok olvasni, az idei esszé- kritikakötetek közül Bán Zoltán András Betűtésztáját és Radnóti Sándor: Süketnéma istenét forgattam, forgatom lelkesen. És itt hever előttem már Bazsányi Sándor új Nádas-monográfiája, amiből még csak részleteket olvastam. Óriási apparátust mozgat, nagyon alapos műismerettel és pontossággal. Ami méretét és jelentőségét illeti, bátran odatehetjük, jól mutat, a Párhuzamos történetek és Világló részletek korpusza mellé.

3. Mit tart az év legjobb fordításban megjelent könyvének (a fordító megnevezésével)?

Maradjunk a mesterhármasoknál: Anne Carson: Vörös önéletrajza Fenyvesi Orsolya fordításában, a már említett Tyllt Fodor Zsuzsa fordította. De rendkívül kíváncsi vagyok Kemény Lili és Sipos Balázs Wallace fordítására (David Foster Wallace: Végtelen tréfa).

4. Ön számára ki az év felfedezettje?

Szeles Judit: Szextáns – a nagy tankerhajók poézise nekem eléggé bejött. Gyorsan első kötetét, az Ilyen svédet is elolvastam.

5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, heti- és napilap-, illetve online publikációjának?

Örömteli, hogy a Jelenkor 60! A jubileumi lapszám pedig csodálatos.

Fontos és érdekes volt, és nem utolsósorban rendkívül szimpatikus hangnemben zajlott a Kritikus tanulságok című líra-vita a Műút portálon, amit Mohácsi Balázs Műútbeli Parti Nagy-kritikája indított el.

6. Ön melyik írást tartja a Literán 2018 legjobb megjelenésének?

Még mindig a hosszú interjúk a kedvenceim a Literán, idén például a Nagyvizit Radnóti Sándornál vagy A Vak Remény kötet kapcsán készített Takács Zsuzsa-interjú.

7. Mi volt Ön szerint 2018 legjobb irodalmi rendezvénye?

Legjobb? Ilyen nincs. Sok van, és nagyon szubjektív, mikor mi a jó. A nagy díjkiosztó felszínes eseményeknél sokkal jobban kedvelem a kisebb, de jóval emberibb lapszámbemutatókat, például a Hévíz és a Műút háza táján. A Nyitott Műhelybe is szívesen megyek, mert a pódiumon vagy mellette, utána zajló csevejek olykor eljutnak értelmes, emberi párbeszédekig. Mondjuk idén jó esemény volt, bár ez is díjról szól, a Hazai Attila-díj átadása és ünnepe a Műhelyben.

8. Milyen mozgások, átrendeződések határozták meg az elmúlt egy év irodalmi közéletét? Mit sorol a kedvező és mit – a megítélése szerint – kedvezőtlen változások közé?

Egyáltalán nincs okom optimizmusra. Nyomasztó és aggasztó látni a kultúrpolitikai harcokat és folyamatokat, a tehetséggondozás címszó alatt megtévesztett és megvásárolt útkereső fiatalokat. (És nem olyan fiatalokat.) Ugyanígy nyomasztó látni hosszú múlttal, értékekkel rendelkező folyóiratok, írószervezetek, sőt intézmények működésének ellehetetlenítését – felvásárlását, bekebelezését vagy pályázati pénzek, támogatások hiányában lassú haldoklásukat.

Az irodalmi folyamatokat, trendeket figyelve olykor megdöbbentő, olyakor szórakoztató, hogy milyen (éretlen, gyenge) első kötetek jönnek ki, hogy egyesek mennyire erőteljesen tolják magukat a közösségi médiában, hogy egy kötetnek akár nyolc bemutatót is szerveznek, hogy milyen szerzőket és műveket hype-ol az irodalmi közélet, és milyen figyelemre méltó műveket hagy figyelmen kívül. De ezek talán mindig is az irodalmi közélet homokozójának játékai, játszmái. Mert azért minden év meghozza a maga jó műveit, tehetségeit mind a fiatalabb, mind az érettebb nemzedékekben, működik sok jó szerkesztőség, sokféle stílussal, arculattal, létrejönnek jó lapszámok, ízléses, fontos könyvek. Csak legyen tekintetünk, figyelmünk, kisebb elkeseredésünk, hogy észre tudjuk venni ezeket, és tudjunk örülni nekik.

Litera

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.