hirdetés

Év végi körkérdés 2018 - Zelei Dávid válaszol

2018. december 17.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy versolvasó, de Varga László Edgár új kötetét, a bejárónőm: istent élvezettel forgattam – valamiért az a percepcióm, hogy az anyaországi irodalomkritika nem figyel rá eléggé. - Év végi körkérdésünkre Zelei Dávid válaszolt.

hirdetés

1. Műfajtól függetlenül mi jelentette az Ön számára a 2018-es év legkatartikusabb olvasmányélményét, és miért?

Nagy rajongója vagyok a Magvető Kiadó zsebkönyvsorozatának, mert segít, hogy úgy dobáljak néhány kavicsot magyar irodalmi hiányosságaim végtelen szakadékába, hogy közben a polcom se szakad le. Szóval idei katarzisom igazából egy 1967-es Litera-körkérdésben lett volna aktuális: Konrád György A látogatója a maga csodálatosan túlterhelt, mégsem összeroskadó mondataival, empátiájával és hallatlan emberismeretével egyszerre hozott le az életről, késztetett napokon keresztül spontán irodai felolvasásra, és szorította-facsarta-préselte a szívemet egyetlen nagy, véres smoothie-vá. Valami ilyesmi a jó irodalom, azt hiszem.

2. Mely prózai mű (novellagyűjtemény, regény), verseskötet, dráma-, illetve esszé- és/vagy tanulmánykötet volt Ön szerint a legkiemelkedőbb?

A már említett katarzison túl viszonylag sok novellát olvastam idén, közülük Mécs Anna hozzám igencsak közel álló abszurd-faktorú, egyszerre olvasmányos, humoros és gondolatgazdag Gyerekzára volt kiemelkedő; rajta kívül Lucia Berlin Bejárónők kézikönyvében szeretnék még mélyebben elveszni, mert olyan, mint egy tanyáról jött boxoló: nem biztos, hogy tudatosan és kicsiszoltan csinálja, amit csinál, de baromi nagyot tud ütni.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy versolvasó, de Varga László Edgár új kötetét, a bejárónőm: istent élvezettel forgattam – valamiért az a percepcióm, hogy az anyaországi irodalomkritika nem figyel rá eléggé. Idén örvendetesen el voltunk látva kritikakötetekkel: azt hiszem, kiemelkedik közülük Bán Zoltán Andrásé (Betűtészta), miközben nagyon be kéne már szereznem Keresztesi Józsefét (Meteorkövek) is, akit az egyik legnagyobb kortárs esszéistának tartok (amellett, hogy kérésre remek pályamunkát készít a szombat-vombat rímpárra); nemrég pedig Radnóti Sándoré is megjelent, ami szintén várós.

3. Mit tart az év legjobb fordításban megjelent könyvének (a fordító megnevezésével)?

Nagyon fontosnak tartom, hogy végre megjelenhetett magyarul a katalán Joan Sales Csalóka dicsősége, mely először még 1956-ban, a francóizmus delén jelent meg, és a polgárháború idején játszódik, javarészt a hátországban, illetve egy kihalt frontszakaszon: nem csak az a csodálatos benne, hogy akkortájt megjelenhetett (természetesen cenzúrázva), hanem az a mód is, ahogy a háború mögé néz, és végre nem annyira a hősiesen elbukott ellenállók, hanem a történelmi helyzetbe belekeveredett nők, öregek, parasztok vagy épp derékba tört ifjúságú fiatalok szemszögéből: a fordító Varjú Kata már dolgozik a folytatáson. Élvezettel olvastam Don DeLillo Fehér zaját (Bart István fordításában), bár a katarzis itt elmaradt; fontosnak tartom, hogy a 21. Század Kiadó egységes fordításban (Gy. Horváth Lászlóéban), szép kivitelben adja ki újra a halála óta háttérbe szorult John Updike Nyúl-sorozatát, a Jelenkor pedig Scholz László segítségével egybefoglalta Borges novelláit. A következő év elejére komoly kihívást, úgy másfél folyóméternyi világirodalmat állítottam magam elé: Csuhai István kritikáira építve Paul Auster 4 3 2 1-ét és Mathias Énard Iránytűjét, a Kalligram példás hype-jára felfigyelve Ransmayr Coxát akarom elolvasni, és még ezeknél is inkább vágyom arra, hogy megtaláljam a fa alatt David Foster Wallace Végtelen tréfáját, amit már most beleng a kultkönyvek misztikus köde. Nem tudom, 2019-ben végzek e mindegyikükkel...

4. Ön számára ki az év felfedezettje?

Van az irodalmi életnek egy olyan szegmense 2018-ban, ami az egész nyomorult állapotunkból némi kiutat, de legalábbis kimenőt kínál: ők az úgynevezett kukorellyánus eretnekek, Halász Rita, Harag Anita és Bakos Gyöngyi, akik minden kortárs etikettnek ellentmondva lubickolnak az irodalomban: ha lecsapolnánk az alkarjukat, abból is könyvbemutatók, könyvek, folyóiratok, végtelen lelkesedés és elkötelezettség, no meg persze Kukorelly-szemináriumok folynának. És hát, a legkevésbé sem jelentéktelen módon, mindegyikük igen tehetségesen ír – kíváncsi vagyok, tíz év múlva melyiküket hol találom az irodalmi palettán.

5. Mit tart az év legizgalmasabb folyóirat-, heti- és napilap-, illetve online publikációjának?

Idéntől Sánta Miriám vette át a folyóiratszemléző rovatomat a SZIFONline-on, így kevesebb folyóiratot olvastam, de jó volt elveszni Kun Árpád Knausgard, vagy épp Márton László Mészöly-Polcz-esszéjében az Alföldben (február, illetve május), nagyokat bólogatva olvastam Szolláth Dávid Szvoren- és Antal Balázs BIJ-kritikáját a Műútban (67. szám), mindig vártam Csuhai István Követési távolságait az ÉS-ben,  sokat és élvezettel olvastam Krusovszky Dénes Pislogó szobrait a Narancs online-on, és örömmel tapasztaltam, hogy a Versum sem látszik alább adni a színvonalat a szerkesztőség átalakulása után.

6. Ön melyik írást tartja a Literán 2018 legjobb megjelenésének?

Inkább rovatokat, sorozatokat mondanék: fontosnak tartom a határontúli irodalmakat térképező Kilátó rovatot (ugyanez a rovat a kedvencem az Alföldben is), a Jelenkor 60. születésnapjára készített interjúfüzért, és Bartók Imre országlását a hónap szerzőjeként.

7. Mi volt Ön szerint 2018 legjobb irodalmi rendezvénye?

Mióta megszületett a kislányom, leginkább akkor kerülök közel az irodalmi rendezvények árnyékához, amikor a személyére parafrazeálom a magyar népköltészet klasszikusait, úgyhogy alighanem ebben a kérdésben nem én vagyok a legautentikusabb válaszoló.

8. Milyen mozgások, átrendeződések határozták meg az elmúlt egy év irodalmi közéletét? Mit sorol a kedvező és mit – a megítélése szerint – kedvezőtlen változások közé?

Van még levegőnk élni, könyvünk olvasni, laptopunk írni – ez jó. A kollektív rossz közérzet pedig, ami rossz, orosz minták tanúsága szerint kedvez a disztópikus sci-fik keletkezésének.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.