hirdetés

Nádori Lídia: Évente egy hétvége jár nekünk

2017. október 10.

Október 6-8. között rendezték meg Dobogókőn a Műfordítók VIII. Szakmai Hétvégéjét, idén rendhagyó módon ősszel. Nádori Lídia műfordító, a tábor főszervezője tudósítónk kérdéseire válaszolva mesélt a találkozó ötletéről, jelentőségéről, nehézségeiről és jövőjéről.

hirdetés

Az ötlet, hogy legyen itthon is ilyen jellegű szakmai hétvége, 2009-ben született meg, amikor meghívtak a Német Fordítói Szövetség Fordítói Hetére, mint Ingo Schulze német író fordítóját. Az ötnapos wolfenbütteli rendezvény nagy volumenű, a szövetség sok száz tagú, mégis létrejött egyfajta bensőséges, családias hangulat a társaságban. Ekkor gondoltam, hogy itthon is szükségünk van ilyesmire, az elképzelés pedig már a következő évben, 2010-ben megvalósult a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületének (MASZRE) és Bart István elnöknek köszönhetően.

Feladatunknak tekintjük, hogy a szakmán belül kialakuljon egy fordítói-szakmai párbeszéd és afféle utánpótlás-nevelést is biztosítsunk, amely segíti a pályakezdő műfordítók munkáját, hiszen jelenleg nincs rendszerszerű műfordítóképzés Magyarországon, eltekintve attól a pár bölcsészkartól, ahol műhelyszerűen oktatnak irodalmi műfordítást. Ez az egyik ok, amiért minden évben összegyűlünk egy szakmai hétvégére, a másik pedig az egymásban való kölcsönös megerősítés, hogy érdemes munkát végzünk. A fordító nem olvasóként tartja kezében a könyvet, annak minden egyes szintagmájának és benne szereplő névnek utána kell nézni, pláne, ha adott egy könyv, ami különleges nyelvileg, lexikailag vagy kontextusában. Ilyenkor megosztjuk egymással, hogyan tudja elérni a fordító, hogy minél megközelíthetőbb legyen a fordítás a magyar olvasó számára. A hétvége során előfordul tudományos jellegű előadás is, idén például Bolonyai Gábor a filológia szempontjából vizsgálja majd Arany János Arisztophanész-fordításait. A műfordítói munka más oldalról való megközelítése szintén érdekes mindannyiunk számára.

Fontos, hogy ne egy városi kávézóban üljünk reggeltől estig, hanem kivonuljunk Budapestről egy olyan helyre, ahol csend van, jó levegő és biztosított a kényelem. Úgy hiszem, ez jár nekünk. Mindemellett arra is törekszünk, hogy ne csak kifejezetten szakmai előadások legyenek a hétvége során, hanem játékok, közösségi programok is: két éve hívtunk egy jógaoktatót, a program azóta pedig önállósult, reggelente a nagyteremben gyűlnek össze jógázni az érdeklődők. Vagy idén például harmadjára tér vissza közénk Tóth Árpád kórusvezető, aki kórusimprovizációt tart nekünk: ez az ötlet úgy született meg, hogy az első évben tábortűz körül énekeltünk esténként, ugyanis nagyon sok jó hangú műfordítót tudhatunk köreinkben, akik akár két-három nyelven is énekeltek nekünk csodaszép dalokat. Azt hiszem, a közös éneklés örömét, közösségépítő jellegét nem kell kifejtenem senki számára, a jó hangulat pedig mindig garantált.

A résztvevők számát tekintve mindig szép számmal vagyunk, az arányokat tekintve a jelentkezők felét az egyesületi tagok teszik ki. Most hetvenen vagyunk, de az első alkalommal persze még nem mertünk nagyot vállalni – egy viszonylag szerény panziót választottunk helyszínül, és végül alig fértünk el, ami egy pozitív dolog. Pár éve keletkezett egy kisebb hullámvölgy, főleg az anyagi feltételek romlása miatt, ugyanis a MASZRE által elbírált összegek kezelését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) vette át, a MEGY pedig kikerült a várományosok köréből. Az idei rendezvény előtt két sikertelen pályázaton voltunk túl, már-már feladtam, hogy legyen nyolcadik szakmai hétvége, végül az Arany János-emlékév és Prőhle Gergely mentett meg bennünket. Persze, jövőre újra el kell gondolkodnunk a pénzügyi helyzet megoldásán, sőt, már jövő héttől ez a feladatunk.
De visszatérve a résztvevőkre: minden évben köszönthetünk köreinkben diákokat, idén tízen képviselik a Balassi Intézet Műfordító Képzését, akiknek a részvételét teljes mértékben az intézet támogatja. Vannak még köztünk szakfordítók, tolmácsok, nyelvtanárok és filmfelirat-fordítók is, de van egy visszajáró házaspár is, ugyan egyikük sem fordító, csupán az érdeklődés vonzotta őket a táborba, ők voltak az egyik legaktívabb, legszorgalmasabb résztvevők, és a feleség azóta elkezdett fordítani is. Ez mindenképpen pozitív visszajelzés számunkra: megerősít minket abban, hogy érdemes csinálni, amit csinálunk.

Szeretném kiemelni és megköszönni támogatóinknak, Prőhle Gergelynek, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatójának, Ádám Anikó MEGY-elnöknek, Kiss Kornélia és Rácz Péter egyesületi tagoknak, a Balassi Intézetnek, valamint két anonimitását kérő mecénásunknak, hogy hozzájárultak az idei, összességében 8. Műfordítók Szakmai Hétvégéjének létrejöveteléhez.

A képek forrása itt. Tudósítónk Szabó Dorka volt, a válaszokat a kérdések elhagyásával közöljük. A beszámolót a VIII. MEGY-hétvégéről ITT olvashatják.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.