hirdetés

Exjugó lexikon

2013. június 26.

Az EX Symposion elkészítette a magyarok Jugoszlávia-lexikonját. Az alábbiakban Balázs Attila utószavát, valamint a szócikkek jegyzékét  olvashatják belőle, drMáriás illusztrációival.

hirdetés

Egyszer volt egy ország. Miként egy mú tehén meg egy nyúl. Ők is ebben az országban éltek. Hol boldogan, hol boldogtalanul. Néha így, néha úgy. Néha amúgy. A nap felkelt, bejárta a maga pályáját, utána lenyugodott. Ilyen ország volt ez. Se a MÚ tehén, se a NYÚL igazából nem igyekezett megfogalmazni a maga boldogságát. Amikor ilyet éreztek, élni próbáltak, nem pediglen megmagyarázni boldogságuk különleges okát. Boldogságra pedig leledzett néha ok: bár nem oly aránytalan mennyiségben, mint ahogy sokan tudni vélték. Egy ország volt ez a maga nyavalyáival együtt. Ahol széles volt az égbolt, erős a nap tüze, hideg a szél beretvája; ahol el lehetett nyújtózni a tengerpart meleg fövenyén, s nyugodtan meg lehetett fagyni a térden felüli hóban. Járni lehetett a síkságot, mászni a hegyet, szántani az égboltot, ugyanakkor alámerülni az iszapos fertőben. Tehát teljes. (Béke poraira.)


drMáriás: Tito elvtárs mindig szép, előkelő és igazságos, s gyakran dohányzik is


Jugoszlávia a második világégésben, amelynek végétől számít igazából a története – ahogy az az összes háború utáni jugó tankönyvből, különösebb intellektuális bevetés nélkül, kivehető – nem csak a megszállóktól szabadult meg, hanem a régi, emberellenesnek tekintett hatalomtól is. Attól az átkostól. A partizánok és a népfelszabadító hadsereg leváltotta a régi szörnyszülött rendszer képviselőit, vezérei pedig felszólították az örömmámorban úszó népet, hogy a falvakban és a városokban, csakúgy a járásokban válasszanak elnököt, meg népbizottsági tagokat. Így jöttek létre a népfelszabadító bizottságok, amelyek a népi hatalom gyakorlásának első legitim eszközét jelentették. Ekkor még folytak a harcok. Mindjárt a felszabadulás után a nép megválasztotta a járási képviselőket, akik negyvenöt novemberének végén Belgrádban ünnepélyes harsonával kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Új alkotmányt hoztak, amely szerint minden talpalatnyi föld – az örvényes macedóniai Vardartól a magas szlovéniai Triglavig – kivétel nélkül azé a szorgos kézé, amelyik megműveli.

Ennek szellemében és lendületében mindent, amit tudtak, elvettek a nagybirtokosoktól, templomoktól, kolostoroktól, a zsírosabb falusi gazdáktól – meg a kevésbé zsírosától, ha a helyzet úgy hozta –, és szétosztották a nincstelenek (vagy az arra érdemesültek) között. Aztán mivel így túl nagy lett a szétdaraboltság, a parasztok tömörültek, s létrehozták a termelőszövetkezeteket, állami mintagazdaságokat. Az elmondottakkal párhuzamban a győztesek a bányákat és a gyárakat is konfiskálták az előző gazdáiktól, a hazai és a külföldi nagytőkésektől, állami tulajdonnak kiáltották ki mindet, amivel valóra vált a földet a parasztoknak, gyárat a munkásoknak! szépen hangzó ígérete. Ezzel – Tito elvtárssal és a Kommunista Párttal az élen – megvalósult a jugoszláv népek testvérisége–egysége a vállvetett, duruzsoló munkában, teljesült a munkásság régi vágya, materializálódni látszott az Álmok (fantasztikusan Nyitott) Országa. Ám aztán gyorsan kiderült, hogy a yu-szocializmus útja is meglehetősen rögös, bezáruló, és hogy a régi neuralgikus pontok alig csillapulnak az új gyógyító kézrávetésre. Bízni azonban lehetett, amiként abban is, hogy jönnek még majd jobb idők. – Ha úgy vesszük, Jugoszlávia története eme bizakodások és csüggedések, nyugalmak és feszültségek ritmikus váltakozásából vagy éppen egyidejűségéből állt. A fekély legutóbbi perforációjáig, amikor is a pusztulás lett úrrá mindenen.

A „véres dezintegráció".


drMáriás: Tito elvtárs Brioni szigetéről hajózik a mennybe


Kilencvenkilenc rügyfakasztó tavaszán Javier Solana nato-főtitkár kegyelemdöfésként utasítást adott a maradék Jugoszlávia elleni légi hadművelet megkezdésére, amely aztán több hullámban egészen a szóban forgó év nyaráig tartott. Közben világossá vált a valójában nem létező harctéren, hogy egy-két, szinte véletlenszerű találattól eltekintve, nincs mit kezdeni az elérhetetlen égi magasságokból támadó, technikailag egészen eltérő, valamiféle futurisztikus időből, egész más idősíkból érkező gépek ellen, amelyek a világ összes pénzével-muníciójával rendelkeznek. Következésképp akár az idejével is. Ez ellen nem lehet harcolni. Újabb (nép)hősökkel sem. Ezzel Jugoszlávia beírta magát az eltűnt országok lexikonjába. Vagy akár az „utolsó jugoszláv író", Danilo Kiš Holtak enciklopédiájába. Miként beírta magát egy többsíkú, rengetegszereplős, talányokkal teli (poszt)modern (detektív)regény eklektikus (dialektikus) lehetőségvilágába is. (De ez most más lapra tartozik.)

És aki ma Jugoszláviára gondol? Irodalommal vagy nélküle? Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, miközben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Akár ott éltek, akár nem. De vannak olyanok szép számmal abból a táborból is, akikre aligha vetődhet rá a gyanú árnyéka. Például még meg sem születtek, amikor Titoszlávia létezett. Vagy soha nem is jártak ott. Bennük mi maradt meg a yu-Atlantiszból? Ebből a tudat alá csúszott akármiből, amelyben a makrokozmikus legendákon túl szintúgy ott az a mikrovilág, amit ékes példaként Tolnai Ottó, Nagy-Jugoszlávia utolsó íróelnökének nullás lisztje fémjelez. (A képzavar szándékos.)

A lapszámunk ötletét egy vaskos kötet, a Leksikon yu mitologije („A jugó mitológia lexikona") adta, mely kötet 2004-ben jelent meg a zágrábi Postscriptum és a belgrádi Rende kiadók gondozásában, mintegy őszintén megtapsolható produktumaként annak, amit a józan ész diktálta újbóli közeledés ugyancsak ékes példájaként üdvözölhetünk. A kvázi-lexikon – hiszen az – szülőanyja Dubravka Ugrešić horvát írónő, cikkírói meg sokan, rendszeresen publikálók, miként csak alkalmilag tollat ragadók egyaránt. A könyv szerkesztői bevezetőjükben hangsúlyozzák a teljességre törekvés szándékának érthető hiányát. Miként mi is, amikor az ebből a lexikonból, mondhatni, teljes egészében hiányzó aspektust próbáljuk meg kamatoztatni úgy, hogy az alapműből is fölvillantunk ezt-azt. Ugyancsak a teljességre törekvés szándéka és lehetősége nélkül. Záradék: nem csak akiért a harang szól, hanem: De te fabula narratur. (Járulnánk hozzá tehát, nem kis igyekezettel, egy kép nagyobb felbontásához, ha más nem. /De valószínűleg igen./)

Balázs Attila


drMáriás: Tito felesége, Jovanka Broz magához öleli a kisded Marxot


A TARTALOMBÓL

Ady: A Halál: pirkadat (Névtelen Krónikás), 1980. május 4. (Bozsik Péter), Addig jó, míg Tito él (Pálinkás Szűcs Róbert), Áfézsé (Várady Tibor), A három M (Pap Peé Tibor), Ajvár (Józsa Márta), Állami nyelvezet (Bozsik Péter), Aratás (Radics Viktória), Asterix-füzetek (Keresztesi József), Az orga(ni)zmus misztériumai (Đorđe Matić), Balkán (Balázs Attila–Féderes Manó), Balkáni Mandela (Makai József), Balkanizálódás (Balázs Attila–Féderes Manó), Balkán-kép (Balázs Attila–Féderes Manó), Baloldali (Radics Viktória), Bazooka (Danyi Zoltán), BITEF (Pályi András), Bosznia: hídvári dupla csont (Névtelen Krónikás), Burek (Németh Árpád), Cockta (Bozsik Péter), Couleur locale (Féderes Manó), Crnagorác (Meir Feldmann), Crvena Zvezda (Marko Čudić), Csevapcsicsa (Balázs Attila–Féderes Manó), Csokoládészív, pumával (Brassai Zoltán), Délszláv hoax (Rácz Krisztina), Disszidensek (Szerbhorváth György), Dominó (Kalapis Rókus), Dzsinn (Németh Gábor–Pályi Márk), El nem kötelezett országok (Bozsik Péter), Elvtársi éberség (Szerbhorváth György), Erotica Subotica (Szerbhorváth György), Észak (Kávai M.), Étkezéskultúra (Rácz Krisztina), EX Symposion (Bozsik Péter), Favorit (Harkai Vass Éva), Félpercesek (Gergely Tamás), Filter 57 (Bozsik Péter), Filter 77 (Bozsik Péter), Fityó (Bozsik Péter), Frissen komponált népdal (Féderes Manó), George Karelias and Sons (Mészáros Sándor), Girica (Tömöry Péter), Gorenje (Bozsik Péter), Hotelszobák (Vágvölgyi B. András), Irodalmi élet (Aleš Debeljak), Jelen (Bárdos Deák Ágnes–Bozsik Péter), Joghurtforradalom (Bozsik Péter), JugBomb (Aradi József), Jugó (Forgács Zsuzsa Bruria–Korbel Péter–Szakács Melinda), Jugoplastika (Rudaš Jutka), Jugoszláv (Bozsik Péter), Jugoszláv = gazdag (Józsa Márta), Jugoszláv Harcosok Szövetsége (Meir Feldmann), Jugoszláv határ (Krasztev Péter), Jugoszláv író (Bencsik Orsolya), Jugoszláv Néphadsereg (Makai József), Jugoszláv szerelem (Vári György), Jugoszlávia (Bozsik Péter), Jugoszlávia hiánya (Márton László), Jugoszlávia utca (Józsa Márta), Jugoszláviai magyar irodalom (Kalapis Rókus), Jugoszláviai magyar nyelvű katolikus könyvkiadás (Lőrincz Éva), Jugoszláviai utazás (Fogarassy Miklós), Jugoszlavisztikus portré (Bretter Zoltán), Karakterisztika (Bozsik Péter), Kommunizmus (Anonimus), Korčula (Vajda Mihály), Kusturica (Anonimus), Kusturica reloaded (Rajsli Emese), Lemezek (Szilasi László), Majomplacc (Bozsik Péter), Meza (Józsa Márta–Balázs Attila), Mirko i Slavko (Bozsik Péter), Montenegró, hegyek koszorúja (Makai József), Móriják Počiteljben (Névtelen Krónikás), Munkaakció (Bozsik Péter), Muskátlizenét minden faluba! (Szerbhorváth György), Nemzetek és nemzetiségek (Bozsik Péter), Néphős (Bozsik Péter), Nyárhó (Kollár Árpád), Novi Sad Jazz (Balázs Attila–Féderes Manó), Nyaralás (Sirbik Attila), Omladina – Ifjúság '85 (Bozsik Péter), Orkán (Balog József), Önigazgató szocializmus (Bozsik Péter), Őrszobák (Vágvölgyi B. András), Pálinkaösvény (Szögi Csaba), Pártdokumentumok (Živoslav Miloradović), Párteljárás (Živoslav Miloradović), Pártfegyelmi (Živoslav Miloradović), Párttagság (Végel László), Partizán (Bozsik Péter), Partizánok (Dejan Novačić), Partizánfilm (Dejan Novačić), Partizános-németes (Marko Tasić), Patika (Bozsik Péter), Pelinkovác (Mesés Péter), Petri homárja (Pap Mária), Pionír (Bozsik Péter), Pljeskavica (Szegő János), Politikai Bizottság (Živoslav Miloradović–Saša Pavlović), Ponyva (Losoncz Alpár), Posu Mama, Igo, Ráma (Lovas Ildikó), Posztjugó (Velid B. Borjen), Praxis (Ranko Vukčević), Rexona (Keszthelyi András), Rock-skandalumok (Fenyvesi Ottó), Sakk (Balázs Attila–Féderes Manó), Sárga Dráva (Bozsik Péter), Sárszeg (Szilágyi Zsófia–Szegő János), Sárszegi-tó (Pályi Márk), Sebek (Szincsok György), Sestra (Bozsik Péter), Sirály (Balázs Attila–Féderes Manó), Sláger (Muharem Bazdulj), Sörösdoboz (Cserna-Szabó András), Staféta (Bozsik Péter), Stop oda (Nóvé Béla), Stop vissza – Országok a semmiből (Para-Kovács Imre), Strip (Kopeczky Csaba), Suskovác (Bozsik Péter), Sympo (Nóvé Béla), Szabadka, főtér, galambok (Csobánka Zsuzsa), Szarajevó (Névtelen Krónikás–Balázs Attila–Féderes Manó), Szerbóra (Radics Viktória), Szerbül tudni (Marius Tabacu), SZISZ – Szocialista Ifjúsági Szövetség (Bozsik Péter), Szlávia (Tallér Edina), Tanyaszínház (Bozsik Péter), Telep (Ladik Katalin), Tenger, cápácska (Nóvé Béla), Tengerpart (Aleš Debeljak), Tévésorozat (Anonimus), Tito és én (Nagy Abonyi Árpád), Tito-induló (György Péter), Tito magyarországi látogatása (Bíró Zsuzsa), TMASZ – Társult Munka Alapszervezet (Bozsik Péter), Török kávé (Bozsik Péter), Új Symposion (Meir Feldmann–Fenyvesi Ottó–Józsa Márta), Újvidék Áruház (Pályi Márk), UPP (Aaron Blumm), Utcanév (Pató Attila), Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány (Kalapis Rókus), Vajdasági Írók Egyesülete (Bozsik Péter), Vajdasági magyar hatalom (Szerbhorváth György), Vegeta (Józsa Márta), Vetrovka (Bozsik Péter), Vinjak (Brassai Zoltán–Bozsik Péter), Virágház (Dejan Novačić), Vojvodina (Féderes Manó), You Go! (Soó Zöld Balázs), Yugo (Anonimus–Boris Popović–Marko Tasić), Zemzadruga (Bozsik Péter), Životinjsko carstvo (Orcsik Roland).

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.