hirdetés

Falcsik Mari a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíjasa

2018. szeptember 8.

Huszonhatodszor rendezték meg idén a Salvatore Quasimodo nemzetközi költőversenyt Balatonfüreden. A szeptember 7-ei díjátadón jelentette be a zsűri, hogy a költőverseny fődíját Falcsik Mari nyerte el, Térey János különdíjat, az idén májusban elhunyt Kabdebó Tamás életműdíjat kapott.

hirdetés

Száz alkotótól, közel kétszáz vers érkezett az idei Salvatore Quasimodo költőversenyre. A szeptember 7-8. között zajló, mára már brandnek számító, egyedülálló irodalmi megmérettetés apropóján ezúttal megemlékeztek Ovidiusról és jelen volt a friss Janus Pannonius díjas kínai költő is.

Idén a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat Falcsik Mari vehette át a Szertartások című verséért. Falcsik Mari költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban végzett az ELTE Bölcsészkarán, majd szokatlanul korai időponttól, 1982-től szabadúszó lett és tudatos kívülálló, szellemi szabadfoglalkozásúként irodalom- és kultúrtörténeti kurzusokat vezetett. A 1990-es rendszerváltáskor kapcsolódott vissza a kortárs magyar irodalmi életbe. Költői pályája az új évezred elején indult. Erős zeneiségű, ritmusos szabadverseit jelentős irodalmi lapok publikálják, olasz, holland és angol nyelvű fordítások születtek belőlük. Líráját a színészek és előadók is kedvelik, sokhoz komponáltak zenét is. Első kötete, a Sanzon nehéz időkben 2004-ben, a második, a Változatok a szabadságra 2006-ban jelent meg. Harmadik kötetét, A sorsvadászt, 2010-ben, negyedik, 48 nőt versben megszólaltató, illetve fiktív életrajzzal is ellátott kötetét, a Nőket néző képeket 2013-ban adták ki.
Különdíjat Térey János, életműdíjat pedig az idén májusban elhunyt Kabdebó Tamás érdemelte ki. Az író, költő, műfordító még az év elején küldte be költeményét a versenyre.

A huszonhatodik alkalommal megrendezendett költőverseny hagyományos díjkiosztóját szeptember 7-én rendezték meg Balatonfüreden. A Nobel-díjas lírikus, Salvatore Quasimodo halálának ötvenedik évfordulójára emlékezve a gálaműsoron két olasz kortárs zenész: Annalisa Garzia hegedűművész és Fabio Centanni zongoraművész adott koncertet. Másnap pedig a Vaszary Galériában öt kortárs olasz művész alkotásaiból nyílik kiállítás Az idő memóriája címmel.

A balatonfüredi költőverseny az elsők között hozta létre az egységes, magyar irodalmi tér fórumát, története átfogja a kortárs magyar költészet javát, eddig mintegy tízezer pályamű mérettetett meg a versenyen. Határ Győző, Faludy György, Orbán Ottó, Gergely Ágnes, Marno János, Zalán Tibor és Tóth Krisztina – csak néhányan az emlékdíjat kapott szerzők közül.

A híres olasz költő Salvatore Quasimodo 1961-ben járt Balatonfüreden, a Tagore sétányon gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fűződő érzéseit. A Nobel-díjas olasz költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta évről évre a Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt és Költőtalálkozót, amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye. A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik minden évben, amelyek közül zsűri választja ki a legjobbakat. Az emlék-, valamint a különdíjas verset olasz nyelvre is lefordítják.

A Széchenyi Ágnes, Szörényi László, Madarász Imre, Péntek Imre és Cserép László alkotta zsűri idén Szkárosi Endre költővel bővült.

A győztes vers:

Falcsik Mari

SZERTARTÁSOK

Apám amikor utoljára érdemben
tárgyalt velem arról beszélt hogy
a húsvéti gyónást pünkösdkor is
épp úgy elfogadja majd az Isten
meg az Ő Fia ha ők Anyával
kettesben vallanak amikor mi őt
a kórházból otthon „ismét befogadjuk"

aztán megcsinálta maga magának
az utolsó gyónást mondván ő már
nem emészti tovább magát mindazon
amit rosszul tett vagy ha hibásan
sőt akár ha bűnösen – elengedi
és én azt mondtam neki: tegye
minden úgy történt ahogy történhetett

aztán én adtam föl az utolsó kenetet
neki – joghurtot evett és hozzá túrós
pitét: azt már Laci adagolta mert az én
kezem annyira remegett hogy nem tudtam
etetni – de a kereszt végül rendesen
fölkerült a szája szegletébe ahogy a
joghurtot az ujjammal letöröltem onnan

és mert az elmúlt hónapokban nagyon
meg akart tanulni imádkozni az apró-
szemű barna alig-korpuszos rózsafüzért
körbetekertem a kezén és amíg remegve
koncentráló ujjai végigperegtek rajta azt
súgtam neki hogy azt mond vagy gondol
amit csak akar egész a káromkodásig

A különdíjas vers:

Térey János
A hajdú, a nagykun, a tót meg a jász

Amikor bántanak, belecsikordul
Egy fölfegyverzett marhapásztor
Idebent.

Amikor hevülök, nagykun lobogás fűt,
Máskor felvidéki morcosság fagyaszt:
A puszta, a Tátra, belül.

Ha magasat ugrom, velem rugaszkodik
A jobbágysorától megváltott jász,
Aki végső soron perzsa,

Velem mozdul a nyakas, balkáni hajdú,
Arcom pírja a magyar ajkú tóté:
Olvasztótégelyük, én...

„Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik" –
Biztos? A vér és a földrajz a jellemre nézve
Nem sokat jelent.

Nőcsábásznak mondott nagyapám,
„Cifra" Tóth János
Az Aranybika Szállóba járt kártyázni.
Ahol most a török büfé van a sarkon?
Nem, különterembe, nyalka cívisek közé,
Amilyen ő is volt.

Nemsokára háború.
A bombát elkerültük.
A bevonuló oroszok
Fölgurították a pincéből az utolsó hordót,
Berúgtak, és beérték ennyivel.
Tőlünk indultak a hortobágyi tankcsatába.

Aztán mások elvették a földet,
Beszántották a tanyát,
Gere százados pedig kiszemelte a házunkat;
A kerten át költöztünk kisebbe, szerényebbe.
A hátsó szomszédok, rokonaink,
Fölnyitották a kerítést,
Úgy utaztak a bútorok a veteményesen át.

Negyvenhét éves vagyok,
Mint Ványa bácsi, mikor kiborult
E férfiak számára különösen veszélyeztetett korban;
Mégis Asztrovhoz húzok,
Mert ő legalább tevékeny és empatikus:
Belegondol Afrikába.
Szörnyű hőség! Hogy ott mi lehet.

Forrás: Balatonfüred

Update: Térey János versét, melyet csonkán közölt Balatonfüred honlapja (és ezért a Literán is csak egy része volt olvasható), most teljes terjedelmében közöljük. (2018. szeptember 9., 18:09)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.