Falcsik Mari: Változatok a szabadságra
A Magvető Kiadó ajánlata
Falcsik Mari szerelmes vagy szerelemről szóló verseiben hangot kap a komplex érzés, gyönyör és kétség, vágy és szorongás keveréke, amellyel a nő örökkön együtt keresi a férfit és önmagát.
- 2006. március 28.
Falcsik Mari második kötete mindannyiunkat érdeklő témát választ kitüntetett figyelme tárgyául: a szabadság létállapotát. Változatok a szabadságra: három metszet, három tematikus egység.
Az elsőben az ifjúság törékeny, idealista csapata küzd a képzelt szabadsággal: a mára legendává vált hetvenes évek gyermekei ők, a szelíd lázadók, akik a szabadság ábrándja nyomában rótták az országutakat – itt fogalmazódik meg a költő személyes retrója.
A második témakör a szerelem – a legszebb, az örök szabadság- és rabságmítosz. Falcsik Mari szerelmes vagy szerelemről szóló verseiben hangot kap a komplex érzés, gyönyör és kétség, vágy és szorongás keveréke, amellyel a nő örökkön együtt keresi a férfit és önmagát. Felrajzolódnak az egyre bonyolultabb utak egymás felé – és felcsendülnek a mégis-nagy-szerelem ihletében írott versek. A kötet utolsó egységében a költő személyes istenélménye szólal meg, amely a valláshoz mint társadalmi jelenséghez nemigen látszik kötődni: számára a hit a léleknek épp elkötelezettségében megnyilvánuló sajátos szabadsága.
Szerző: Falcsik Mari
Cím: Változatok a szabadságra
Kiadó:
Magvető Kiadó
Terjedelem:
72 oldal
Ára: 1690 Ft
Részlet a kötetből:
Balatoni anziksz
tizedmagammal egy hideg bunkerban
a helyszín Szárszó
hetvenhat nyara lefulladt magyar nyár
özönvíz gitárszó
pöckölgetjük egymás vizes csikkjeit
már harmadik napja
mindenki padlón a gitár sír mintha
vonat tolatna
nézzük bezárva a nagyszemű eső
tócsákat lyuggat
pokrócban vacogunk vizezett borba
áztatjuk magunkat
Szemesről jöttünk mintha itt lett volna
jobb okunk maradni
azóta itt vagyunk – esik mocskosul
a nyárnak annyi
Levél
vajon mit látsz te bennem
épp te épp onnan épp ahogy te nézel
imádkozom hogy ideérj
imádkozom hogy útközben megállj
hogy álom érjen és álmodban láss
így szerezz tudomást e mostani szeretőmről
így amint a szenvedély természetét
saját magunkon vizsgálgatjuk éppen
egy létkín-enyhítő közös éjszakán
az ágy köré akár az életünk ruháink
összefoghatatlan holdfénynyalábok
szóródva rendezetlen mint az oldott kéve
ami azután mégis összeáll
egyetlen eszméletlen pillanatra
és felocsúdva nem rád gondolunk
csak hogy hirtelen milyen hideg lett
s eligazítjuk egymás testén a duplatakarót
Hozzászólás