hirdetés

Fekete Vince: Világít...

2018. augusztus 24.

a lány kezei már ott húzogatják / babrálgatják te kicsi csillag hörögi most te is nyúlj oda tegyük oda és már / fújja a forró leheletét a nyakába jobbról-balról befalja a fülcimpáját a fogai / közé rágogatja húzogatja szopogatja mint a cukorhalat s nyöszörög és / vonaglik és hánykolódik most te is te te kicsi boci add a kezed – Fekete Vince verse a Kamaszkorom legszebb nyara sorozatban.

hirdetés

VILÁGÍT...

Valahogy ki tudja hogy a szomszéd nagylánnyal maradnak
kettesben a lányék hátsó udvarán nincs senki a környéken
se szülő se testvér se rokon csak ők ketten a nagylány és ő
ragyogóan süt a nap csiripelnek a madarak csobog a patak
a világ rendben működik amikor hirtelen megszakad az addig
együtt játszott játék mint amikor megáll a kés a levegőben
vagy a szikrázóan fényes napsütésből egyszeriben fenyegető
sötétkék vagy súlyos vihar előtti csend lesz nincs játék tovább
nincsenek autók bicikli semmi nincs sejtelmes tűz lobog a lány
szemében játsszuk azt hogy elbújunk együtt a csűrben a szénában
nincs kedve menne is meg nem is érdekli is a dolog meg nem is
kíváncsi is a lányra de fél is tőle mert mi lesz akkor ha... nem lesz
semmi te kis butus mi lenne suttogja fogai között a lány bemegyünk
és kész s ott mit csinálunk játszunk te kis butus mit csinálnánk nem
azt mondja s már iramodna is odébb de a lány elkapja a grabancát
s már tuszkolja is hátra a csűr felé jól van hát legyen nemigen
van kedve de azért kíváncsibb annál hogy ne engedelmeskedjék
ha már amúgy sem tud nem engedelmeskedni hát csak hagyja hogy
tuszkolja terelje befelé finom szénaszag van a csűrben szűrt fény
a deszkák résein egy-egy pászma napfény csap be a csűr földjére
megyünk az odorba mondja a lány s már tereli is fel maga előtt
a létrán jó puha ott a széna már a létra legfelső fokán állnak amikor
ismét meggondolja magát s azt mondja nem hogyhogy nem kérdezi
a lány eddig eljöttünk s akkor most nem szomjas vagyok inni szeretnék
s pisilni is kellene nyögi majd iszol azután és pisilsz is később gyere
mutatok neked valamit s már löki is le a szénába de ő megkapaszkodik
a lányba együtt huppannak bele a halomba hempergőznek prüszkölnek
hogy hogy nem valahogy a lány kerül felül lovagló ülésben ott marad
rajta meg se tud mozdulni azt érzi hogy már lélegezni sem tud hogy nem
kap levegőt hogy csupa szénatörek a háta a haja s hogy mindene ég
a fájdalomtól meg a szégyentől így pihegnek ott darabig a lány szólal
meg előbb mély levegőt vesz mutatok neked valamit mit nyöszörgi de
már tudja mert pattannak a blúzocskán a gombok s ott remegnek előtte
az apró mellek emelkednek süllyednek a zihálástól de most te is mutatsz
valamit tolja magát hátra s mire észbe kapna már gombolja is a nadrágját
húzza tépi cibálja nem nem nem gurgulázik a torkából próbál hánykolódni
kibújni de a lány kezei leszorítják arcához közel hajol forrón szuszogja az
arcába a képébe ha megmutatod amikor lementünk innen olyan rágógumit
kapsz amelyiknek soha nem megy el az íze mindig édes lesz nem kell
nem kell hánykolódik de nincs megállás a lány kezei már ott húzogatják
babrálgatják te kicsi csillag hörögi most te is nyúlj oda tegyük oda és már
fújja a forró leheletét a nyakába jobbról-balról befalja a fülcimpáját a fogai
közé rágogatja húzogatja szopogatja mint a cukorhalat s nyöszörög és
vonaglik és hánykolódik most te is te te kicsi boci add a kezed s már viszi
is oda le valahova gyűri a szoknyáját viszi a kezét alája finom gyér selymes
bundához ér a kéz visszakapná de nem lehet mozgasd az ujjad tüzeli
mozgasd ne ott hanem fennebb s a lucskos vágatból fennebb irányítja egy
pici kidudorodó keménységre s masszírozni húzogatni kezdi a kezével közben
sóhajtozik gyöngyözik és ő azt érzi hogy már nincs ereje érzi hogy kiment
a kezéből az erő mozgatni se tudja már nem hajlanak az ujjai de a lány egyre
eszeveszettebben dörzsöli magát az ő kezével az ujjaival nagyokat rázkódik
vonaglik hörög visít levegőért kapkod majd mint amikor a letaglózott állat
az utolsókat rúgja egész testében áramütésszerűen rengeni remegni kezd
megfeszül mint a húr majd ellágyul s utolsó leheletével menj innen mondja
menj innen te balfasz ledobja magát róla tovahemperedik és úgy marad ott
kiterítve talán valami baja van villan át az agyán talán hívni kellene valakit
kiáltani szeretne de kiáltás helyett valami elhaló nyöszörgés jön csak ki a
torkán fogd be a szájad te fatökű hallja a lány hangját nincs ennek semmi
baja kap észbe és menekülésre fogja a dolgot le a létrán ki a csűrből ki a
félhomályból az isteni napfényre érzi hogy futni kellene szaladni egyenesen
bele a kerteken túl csordogáló patakba belemerülni s lemosni minden szennyet
ami ráragadt és nem tudja akkor még hogy nemigen lesz már erre lehetőség
mert valaminek vége szakadt valami végképp befejeződött és elkezdődött
valami más valami egészen más...

Fekete Vince

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.