Ez a harmadik év, hogy a Stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ szervezi a könyvvásárra meghívott magyar írók programjait. Hogyan zajlik a meghívottak kiválasztása és mik alapján döntitek el, hogy kikek hívtok meg?

A kiválasztás szempontjai úgy alakulnak, hogy mindig igyekszünk olyan Németországban már ismert, sikereket elért írókat elhívni - ilyen idén Földényi F. László és Dragomán György - akiknek a hátszelén további friss szerzőket is be tudunk mutatni, olyanokat, akiknek a kötete adott évben először jelenik meg németül. Idén ilyen a már említett Harcos Bálint, Kemény István, Kalász Orsolya és Dalos György, aki eddig legtöbbször moderátorként szerepelt a programjainkon, de most egy önálló estet kap. Nagyon sajnálom, hogy idén a Bányató című regényével szintén nagyon kedvező fogadtatást elért Péterfy Gergelyt nem tudtuk meghívni, mert sajnos hat vendég kiutazásánál többet nem tud finanszírozni az intézet, de jövőre biztos, hogy vendégünk lesz ő is. Nagyon fontos célkitűzésemnek tartom, hogy ne csak úgynevezett sztárokat hívjuk meg, hogy nemcsak a már jól csengő neveket, mint Esterházy, Nádas, Kertész szerepeltessük, akiknél mindig biztosra vehető, hogy öt-hatszáz érdeklődő is lesz a felolvasásukon, hanem olyan eddig ismeretlen szerzőket is, akiknél, lehet, hogy elsőre csak húsz-harminc érdeklődő lesz, de ugyanannyira fontos az ő bemutatkozásuk is.

Tegnap érkeztek meg a szerzők, és már az este volt a stuttgarti magyar házban fellépésük: Földényi F. László tartott előadást a magyar irodalom németországi helyzetéről, majd Harcos Bálint idén németül is megjelent Naív növény című kötetéből olvasott fel egy német színész és maga Harcos részleteket. Fontosnak tartjuk, hogy a Frankfurtba meghívott írók a könyvvásár előtt még itt Stuttgartban is fellépjenek. A Solitude Programmal közösen szervezzük ezeket az eseményeket, amelynek eddig olyan fontos szerzők voltak ösztöndíjasai, mint Kukorelly Endre, Rácz Péter, Térey János, Géher István László, Tóth Kriszta vagy Lanczkor Gábor.

A könyvvásár rengeteg programja közül mennyire tudnak a magyar stand eseményei kitűnni, a figyelem középpontjába kerülni?

Magán a könyvvásáron is lesznek programok, könyvbemutatók és felolvasások, de ami szerintem még ennél is fontosabb, hogy a szerzők német kiadóival közösen szervezünk olyan, a vásáron kívüli programokat is, ahol sokkal nagyobb közönséget érhetünk el. Ne feledjük, a könyvvásár hatalmas területen zajlik, akár negyven párhuzamosan futó programmal, rendkívül nagy a konkurencia, ezért fontos, hogy legyenek felolvasások olyan ismert és népszerű frankfurti klubokban, presszókban, ahova sokkal nagyobb sajtót tudunk szervezni, és sokkal több érdeklődő vesz részt egy ilyen eseményen. Ilyen nagy sikerű estünk volt tavaly például Krasznahorkai László szereplése is.

Hogyan alakul egy Frankfurtban bemutatkozó szerző karrierje a könyvvásár után, mennyire tud profitálni ebből a figyelemből?

Igyekszünk őket összeismertetni kiadókkal, kritikusokkal. Ezekből, ha nem is azonnal, szoktak gyümölcsöző együttműködések születni. Előfordult már, hogy hónapokkal később jelentkezett kiadó, hogy utánanéztek a szerzőnek és szeretnék kiadni a könyvét. Nehéz pontos számadatot mondani, hogy évente hány magyar szerző könyve jelenik meg, de körülbelül olyan negyven író neve szerepel időről-időre vagy a fősodrásban vagy különböző csatornákban. A cél természetesen az, hogy ez a kör folyamatosan bővüljön és elinduljanak új karrierek is. Mi ennek tudunk adni egy kezdő lökést.

Milyen úton kerülhet be egy magyar író a német irodalmi köztudatba?

Ez nem könnyű, gyakorlatilag minden azon múlik, hogy egy nagy napilap kritikusa felfedezi-e és ír-e róla egy kedvező kritikát. Németországban az irodalmi folyóiratok jelenléte és térnyerése igen csekély, viszont rendkívül erős a napilapok irodalmi mellékleteinek, rovatainak a befolyása (ez nálunk gyakorlatilag nem létezik), ha valakiről írnak, garantált a siker, és ez a lapok mind online, mind offline változatára igaz. Pontosabban itt, Németországban már nem is nagyon tehetünk ilyen online-offline különbségeket, és erősen hajlok arra, hogy a nagy napilapok online változatai már erősebbek is. Dragomán György példája erre a legjobb. Elég volt egyetlen cikk, és beindult a karrierje. A német kiadók nagyon jól ismerik és használják ezt a rendszert, tudják, kihez kell eljuttatni a könyveket, emellett persze azért a véletlennek is nagy szerepe van abban, hogy kit fedeznek fel.

Mennyire terelődik egy-egy ilyen könyvvásár idején a díszvendég országra a figyelem? Mit profitált ebből például Magyarország a 99-es díszvendégség idején és az azóta eltelt időben mennyit változott a magyar irodalom iránti érdeklődés a németek körében?

A díszvendégség körülbelül egy-két éves felfutást eredményez csak, hiszen nagyon gyorsan változik minden a szakmában, így volt ez Magyarországgal is. A magyar irodalom iránti érdeklődés a kilencvenes évekhez képest sajnos nagyon megkopott és lecsökkent. Akkor egzotikusak, érdekesek voltunk, a rendszerváltás még közel volt, mindenki rácsodálkozott a magyar irodalomra, értékeire: 95-ben könnyebb volt a fiatal írók promotálása, mint most, 2008-ban. Vannak szerzők, akik máig nagyon népszerűek, Esterházy, Nádas, Konrád, Kertész, ők a vezető nemzetközi írók szintjén keresettek. De ma már más országok sokkal népszerűbbek, ilyen a feltörő kínai és indiai irodalom és a frissen csatlakozott uniós országok irodalma. Románia, Bulgária, a Balti államok most a népszerűek, ez az elképesztően érdekes frankfurti standjaikon is látszik. És a gyönyörű standokból az is egyértelművé válik, hogy ezeknek az országoknak a politikusai, kormányai felismerték: érdemes invesztálniuk az irodalomba. Sokkal több állami pénzt költenek, mint Magyarország. Természetesen a közönség örökké változó érdeklődése is számít, de a magyar részvétel akkor válhatna nagyobbá és még sikeresebbé, ha több pénzt kapnánk. A MKKE és Stuttgarti Magyar Intézet ennyi pénzből ennél többet egyelőre nem tud tenni.

A könyvvásárról szóló hírekben mindig elhangzik, hogy idén először  kiemelt szerepet kapnak a digitális tartalmak, mindkét nagy e-könyv olvasó gyártója a Sony (Sony Reader) és az Amazon (Kindle) is fontos bemutatókat fog tartani, valamint a könyvvásár kínálatát már 30%-ban az elektronikus könyvek teszik ki. Mit szólsz ehhez a változáshoz, a magyar standon lesznek-e e-könyvek kiállítva?

Magyar részről ebben még sehol sem tartunk, de most a könyvvásár tényleg dominánsan erről szól. A tegnapi híradásokban nagyon sokat ironizáltak ezen, hogy idén először úgy fog kinézni a vásár, mint egy online börze. Vannak olyan országok, amelyek kínálatának már a 40%-a e-könyv, de egyelőre még a német piacon sincs akkora áttörés, mint például Amerikában vagy Angliában. Az érdeklődés azért egyre nagyobb. Magam részéről szívesen kipróbálnám az e-könyveket, szeretem az ilyen újításokat, bár az én olvasási szokásaimat már nem fogják megváltoztatni a digitális könyvek. De a gyerekeimét bizonyára igen.

Nemrégen elnyerted Fellbach város kulturális-politikai nagydíját, az Európai Üstökös-díjat. Mit szóltál a kitüntetéshez?

Nagyon örültem, hiszen ez volt az első hivatalos visszajelzése annak az elmúlt két évben végzett munkának, amit itt, a magyar intézetben végeztem. De ez a díj természetesen felerészben a munkatársaimé is. Két évvel ezelőtt teljesen más típusú működésbe kezdtünk: kinyitottuk a házat a látogatók, a német közönség előtt és mi is kimentünk az intézet falai közül: együttműködési hálózatot szerveztünk galériák, jazzklubok, kávéházak részvételével, igyekeztünk kivinni ezekre a helyekre a programjainkat, így elértük, hogy a dél-németországi kulturális élet fontos szereplői lettünk. A programjaink többé nem az intézet falai között, elsősorban magyar közönség érdeklődésére számító pogácsázások, hanem színes, a Stuttgart közelében lévő városokat is bevonó, nagyobb területet megcélzó események. Nem a díj a lényeges elsősorban, hanem az, hogy felkerültünk a térképre, számolnak velünk, és amíg az első évben nekünk kellett megkeresni a partnereket, mára elértük, hogy minket keresnek, és több a hozzánk befutó együttműködési felkérés, mint amennyit ki tudnánk elégíteni.

Ezekhez a sikerekhez kapcsolódva, milyen rövid és hosszútávú terveitek vannak?

Rengeteg tervünk van. Először is: nemsokára kéthetes kulturális fesztivál lesz Pécs 2010-es Európa Kulturális Fővárosakénti szerepléséhez kapcsolódóan, amelyhez mi szervezzük a németországi promóciót. Jövőre a határnyitás húszéves évfordulója lesz: szeretnénk ebből az alkalomból még jobban felpezsdíteni Magyarország kulturális jelenlétét, 2010-ben pedig húszéves lesz az intézet, melyre nagy tematikus kiállításokkal, koncertekkel, felolvasásokkal, színházi produkciókkal készülünk --, úgyhogy lesz munka bőven.