hirdetés

Félretették a tollat, elhozták az irodalmukat

2016. december 20.

A japán irodalom hosszú utat bejárt már Magyarországon, a nagyközönség előtt mégis csupán néhány kiemelkedő alak – Abe Kóbó, Murakami Haruki – tudott ismertté válni. Az elmúlt héten a Japán Pen Club öt neves írója érkezett hazánkba, hogy sokszínű előadásokon keresztül nyújtsanak betekintést a japán irodalom gazdagságába. – Ott jártunk.

hirdetés

A vetítőt lekapcsolják, és egy fehér táblát tolnak a terembe. Aszada Dzsiró, a Japán PEN Club elnöke a pódiumra lép: „Igazság szerint, én még nem használtam számítógépet. A regényeimet is tollal írom.”

A délutáni előadássorozaton Dr. Vihar Judit, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke adott áttekintést a japán irodalom Magyarországon megtett útjáról, kiemelve Kosztolányi kulcsszerepét a japán irodalom egyik első fordítójaként, majd néhány szemléletes példával párhuzamot vont a két ország irodalma között – érdekes hasonlóságot mutat többek között Fukuzava Sicsirótól a Zarándokének Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájával.

Aszada Dzsiró szerint a számítógépen könnyű írni, mint mondja; tollal azonban fárasztó. A japán irodalmat a tömörség teszi egyedülállóvá: e tág világ lényegét ragadja meg képekben. Ezért ő sem használ számítógépet – a kéz könnyebben elfárad az írástól, s ezzel határt szab a vég nélküli gondolatoknak.

A japán irodalom másik sajátosságaként Aszada kiemelte, hogy hosszú ideig távol tudott maradni a politikától, vallástól, ami Nyugaton elképzelhetetlen lett volna. Az ősi vallás, a sintó, egyfajta animista elgondolásként szőtte át a japán eszmerendszert, de tantételei nincsenek. Az európai kultúrában a kereszténység formáló erejéhez hasonló, meghatározó tényező nem létezik a japán irodalomban.

Ellenben van wabi. A japán esztétika megfoghatatlan, mindent átható világszemlélete, melyet Aszada saját bevallása szerint hosszú évtizedeken át próbált meghatározni. Az ő benyomásai alapján a wabi három alappillére az egyszerűség, a természetesség és az eredetiség. Saját műveiben is arra törekszik, hogy a „lehető legtermészetesebb formában, a legkevesebb szóval” ragadja meg a dolgok lényegét.

A virágzó irodalom létrejöttében az sem elhanyagolható tényező, hogy mintegy 264 éves békeidőszakot tudhat magáénak az ország: a kultúra háborúban hanyatlik, s elpusztul, de Japán bezárkózása az Edo-korszakban (1603-1867) lehetőséget adott a hosszú, töretlen kulturális prosperálásra.

Aszada magyar fordításban is olvasható szerzőket, Akutagava Rjúnoszuke, Mori Ógai és Tanizaki Dzsúnicsiró mintaértékű munkáit emelte ki előadásában. 

Az esti program a Petőfi Irodalmi Múzeumban folytatódott, ahol a Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza köszöntötte a delegációt. 

Szőcs nyitóbeszédében közös irodalmi értékek megfogalmazására invitálja a Japán PEN Club képviselőit, és két kérdésre kutatja a választ: mi szükség van írókra ma, s mit tehet egy író? Az írói tevékenység modern kori létjogosultságát keresni sem kell egy olyan világban, ahol mindent átsző „a képzelet uniformalizálására tett kísérlet”, amely Szőcs szerint korunk legnagyobb kihívása.

Felvetését mi sem erősíti meg jobban, mint hogy a Japán PEN Club főtitkárhelyettese, Ide Cutomu emlékezetében még elevenen élnek a budapesti pillanatképek, amelyekről az ezredfordulós generáció csupán történetekből hallhat. Japán ugyanis jócskán az információs társadalom korszakában járt, amikor Magyarországon még kávéházakban ült össze az értelmiség, hogy a dohányfüstös félhomályban eszmét cseréljen, vagy betűzgesse a napi híreket a reggeli fekete mellett. 

A főtitkárhelyettes röviden ismertette a Japán PEN Club történetét. Első elnöke, a Nobel-díjas Kavabata Jaszunari, irodalmi kiválósága mellett buzgón fáradozott, hogy a Hirosimára és Nagaszakira mért atomtámadás áldozatainak emléket állítson, s világszerte hírt adjon „az atombomba árváiról”. Ennek örökségeként, mint hangsúlyozta Ide Cutomu, a Japán PEN Club sosem mulasztja el az alkalmat, hogy lényeges kérdésekben hangját hallassa különféle fórumokon.


A következőkben Turczi István főtitkár a Magyar PEN Club történetéről számolt be angol nyelven, majd Aszada Dzsiró újabb előadásban beszélt a japán irodalomról s hagyományokról.

Dr. Vihar Judit záróbeszédében további japán műfordítások készítésére tett ígéretet, s a Magyar-Japán Baráti Társaság nevében ajándékkal búcsúztatta a vendégeket.

A közös filmkészítő-, haiku- és vaka-workshopok felállítása mellett a következő évben a Magyar PEN Club képviselteti magát Japánban, hangzottak el a záró gondolatok a PIM-ben.

Fotók: Borsányi Klára


Hrabovszky Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.